25 éves születésnapját ünnepelte a hétvégén a krasznai Tinikomédiások diákszínjátszó társulat. Kovács István polgármester szavaival élve, ez az egyik legvagányabb és leghíresebb krasznai brand és krasznai márka. Megnyitó beszédében kiemelte: nagyon büszke, hogy a fiatalok elvitték Kraszna jó hírnevét a nagyvilágba, és méltóképpen képviselték a települést.

„Már általános iskolásként átéltem a színjátszás varázsát. Így természetes volt, hogy pedagógusként folytassam ezt a nevelőmunkát. Hallomásból tudtam, hogy Krasznán az amatőr színjátszásnak komoly hagyományai vannak, ugyanis már az ’50-es években itt amatőr színjátszócsoport működött. Az osztályomban mindig szerveztem előadásokat, és Bodizs Irén tanárnő, aki a krasznai kulturális élet fáklyavivője volt, évtizedeken keresztül felkért, hogy segítsek a próbákon, előadásokon, ezáltal más osztályoknál is belekóstoltam a szervezésbe. A tanárnő és kollégái példásan nevelték az ifjú nemzedéket a szépre és jóra, az értékteremtő munkára, a színház szeretetére. Tőle volt szerencsém tanulni odaadást, szervezőkészséget és akaraterőt” – mesélte Ozsváth Ilona csapatvezető.

Évekig részt vettek a Ki mit tud? vetélkedőkön, sok élményt gyűjtöttek, rengeteg tapasztalatot és díjat nyertek. Ozsváth Ilona látta mennyire fontos az ilyen jellegű tevékenység a diákok életében, úgy vélte, hogy van egy csapatra való ügyes, rátermett diákja, így 1999-ben két osztály tanulóiból megalakult az állandó színjátszó csoport. Célkitűzésük azóta sem változott: az anyanyelvi kultúra gazdagságának felfedezése, az amatőr színjátszás helyi hagyományainak éltetése, összetartás, jó csapatmunka, egymás és önmaguk megismerése, a játék értékteremtő erejének megtapasztalása. A 25 év alatt több száz középiskolás volt állandó tagja a csoportnak.

„2000-ben meghívtak Szilágycsehbe, a Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválra (PADIF), és megtörtént a névválasztás. Sok ötlet közül a Tinikomédiások elnevezést választottuk, mert játékos tinik voltak a tagjai. Emlékszem, hogy milyen félve léptünk a színpadra, milyen esetlenül alakult egy-egy mozdulat, de örültünk, hogy ott lehetünk, és tanulhatunk másoktól, akik évekkel azelőtt elkezdték már ezt a csodálatos munkát” – mondta a tanárnő.

Az eltelt idő alatt számos rendezvényen vettek részt, fesztiválokat nyertek meg, ötször elhozták az országos első díjat. Több alakítási díjjal is büszkélkedhetnek: nemzetközi fesztiválokon ezüst minősítést nyertek, de ami a legfontosabb, belopták magukat a közönség szívébe, és színházszerető közönséget neveltek a diákokból. 2004-től a Szilágycsehben megrendezett Zsibai színjátszó tábor résztvevőiként sokat tanulhattak színházi szakemberektől. Az ő segítségüknek köszönhetően 2004 őszén, a marosvásárhelyi ODIF-on, ,,A legjobb csapatmunka” díját nyerték meg.

A polgármester megköszönte a diákok és a csapatvezető kitartását, a hitet, amivel a mindenkori Tinikomédiásokat igazgatta, irányította, vezette és bátorította. Mint mondta: Tinikomédiás az, aki ezelőtt 25, 10, 5 éve volt, vagy a jelen pillanatban Tinikomédiás, az, aki szakmaisággal hozzájárult a csoport fejlődéséhez, valamint a nézőközönség is, aki alkalomról alkalomra jelen volt és van, tapssal és bátorító szavakkal adott hitet, és további lendületet a csapatnak. „Nagyon sokan vagyunk itt Tinikomédiások, ami nagy örömmel és büszkeséggel tölt el, mert ez az esemény egy nagy krasznai családi ünnep, családi alkalom” - fogalmazott.

A délután folyamán az aktuális csapat tagjai mulatságos jeleneteket adtak elő, mosolyt csalva a jelenlévők arcára, így nem maradt el a megérdemelt vastaps. Az egykori Tinikomédiások meghatóan meséltek élményeikről, amint lámpalázzal, remegő lábakkal készültek az előadásokra. Fekete Klára hajdani tag elmesélte, hogy számára a diákszínjátszás egy lépcsőfok volt, ami bátorságot, önbizalmat adott, és örömmel gondol vissza az akkori évekre, a sok nevetésre.

Gherman Cristina alapítótag a Tinikomédiások születését élete egyik legkellemesebb időszakaként idézte fel. „Következményekkel járt az én hatéves Tinikomédiás múltam a jelenlegi életvitelemre: nem lettem színésznő, gyógypedagógus lettem és nagy sikereket arat azon képességem, hogy viccesen hangsúlyozva, több hangszínt megszólaltatva olvasok fel történeteket, verseket. Tinikomédiásként szereztem az első igazi barátot, láttam először rózsaszín malacokat krikettezni az égen (igen, ez egy kód, gyenge ugyan, de a mindent elsöprő l’amour fogalmát hivatott kendőzni....), töltöttem először 18 órát 24-ből egy színpadon, és vettem részt a legvagányabb kirándulásokon... és még semmit sem mondtam a tapsról. A taps az én emlékeimben amolyan energiabomba-féleség, amit minden tizenéves ki kellene próbáljon. Mély érzelmek, világmegváltó gondolatok, az éltető nevetés, az összetartozás és az egyediség csodálatos érzése mind olyan pecsétek, melyeket a diákszínjátszás, remélem kitörölhetetlenül, a lelkemen hagyott. Ennek hagyományát mindenképpen tovább kell vinni: a fiatalok megszámlálhatatlan előnyét megtapasztalhatják, a szülők könnyes szemmel nézhetik a színpadon tündöklő sztárpalántákat, az elkötelezett felkészítő tanár megőrzi elméje frissességet, és a szponzorok adója is zsugorodik valamelyest, vagyis mindenki csak nyerhet általa” - mondta.

Ozsváth Ilona kiemelte: színjátszókként a diákok könnyebben átvészelik a felnőtté válás fájdalmait, megismerik önmagunkat, felfedezik korlátaikat és lehetőségeiket. Minden új szerep, minden fellépés, verseny vagy találkozó új lehetőség, új kihívás, hogy az élet színpadán is könnyebben elboldoguljanak. Egy-egy darab megvitatása izgalmas tevékenység, rengeteg élményt nyújt mindannyiuknak. A helyi közönség pedig mindig megtisztel jelenlétével, érdeklődik mikor lesz a következő előadásunk. Ezért érdemes dolgozni, ezt a hagyományt tovább kell adni a következő generációnak is – zárta.

Az ünnepség végén a tanárnő és a diákok díszoklevelet adtak át azoknak, akik az elmúlt időszakban támogatták, illetve szakmai irányítást biztosítottak a diákoknak.