Romániában ugyan haladást értek el a nagykorrupció felgöngyölítésében, a politikai és a kiskorrupció viszont továbbra is megoldásra váró problémát jelent. Ez olvasható az Európai Bizottság uniós tagállamokat felölelő, a korrupció helyzetét elemző első jelentésének Romániával foglalkozó fejezetében.

Dicsérik az ügyészek mérlegét

Brüsszel mindennek kapcsán elsősorban azt kéri Romániától, hogy messzemenően szavatolja a nagykorrupciós kivizsgálások teljes függetlenségét, a beindult vizsgálatok pártatlanságát a köztisztségekbe megválasztott vagy kinevezett személyek esetében is, a korrupció megfékezése érdekében pedig úgy véli, kemény büntetésekre van szükség.

Az Európai Bizottság első alkalommal tette közzé az EU saját korrupcióellenes jelentését, amely minden tagállam esetében kiemeli, hogy milyen korrupcióellenes intézkedések születtek, mely területek a leginkább fertőzöttek, és hol vár a Bizottság cselekvést a tagállamoktól. A jelentéshez a Bizottság két európai szintű közvélemény-kutatást is készített. Az első azt vizsgálta a lakosság körében, hogy a válaszadók szerint mennyire érzékelhető a korrupció a mindennapokban, mennyire széles körű társadalmi jelenség, illetve arról kérdezte az embereket, hogy az elmúlt évben személyesen szembesültek-e korrupcióval (kellett (volna)-e fizetniük valamiért). A másik felmérésben cégeket kérdeztek fél tucat ágazatban arról, hogy az elmúlt évben működésük során találkoztak-e korrupcióval.

Az Európai Bizottság bírálja a büntető törvénykönyv módosításait is, úgy értékelve, hogy azok nem kiegyensúlyozottak, számos jogügyi problémát vetnek fel, amelyeket egyébként romániai szakértők jeleztek is.

Brüsszel elismeri azonban azt, hogy az országban „átfogó korrupcióelleni intézményes hálózatot” építettek ki. A magas szintű korrupció kivizsgálásáért létrehozott korrupcióellenes ügyészség jelentős eredményeket ért el a korrupciós cselekedetek pártatlan kivizsgálásának területén. Ennek során fény derült magas beosztásban dolgozó politikusok, köztisztségviselők, igazságszolgáltatási alkalmazottak, a törvény betartásáért felelős személyek korrupciós cselekedeteire, amelyeket olyan kiterjedt szektorokban követtek el, mint a közlekedés, az infrastruktúra, az egészségügy, a kitermelő ipar, az energetika, a mezőgazdaság, a sport.

A jelentés szerint a korrupció elleni ügyészek 2006 januárja és 2012 októbere között 4738 vádlottat állított a bíróság elé, közülük 2101 fontos tisztségeket töltött be. Az utóbbi hét év során a DNA vádjait több mint 90 százalékban igazolták a végleges bírósági döntések.

Ebben az időszakban 1496 személy esetében hoztak végleges bírósági döntést, közöttük volt egy miniszterelnök, nyolc honatya, egy államtitkár, 26 polgármester, polgármester-helyettes és prefektus, állami cégek 50 igazgatója, ellenőrző szervek 60 alkalmazottja. 2013 januárja és novembere között a trend nem változott: 823 vádlott állt bíróság elé és 857 vádlott esetében pedig 179 végleges bírósági ítéletet hoztak. A véglegesen hozott ítéletek száma 2012 első három évnegyedében megkétszereződött 2011 hasonló időszakához, illetve közel megnégyszereződött a hét évvel ezelőtti ítéletekhez képest.

2011-ben hat határállomás esetében több mint 230 határrendőr és vámtisztviselő ellen indult kivizsgálás megvesztegetés miatt és szervezett cigarettacsempész hálózatot göngyölítettek fel.

Bírálják a parlamentet                        

Brüsszel keményen bírálja a romániai törvényhozói testületet. Megállapítása szerint a parlament következetlenségről tett tanúbizonyságot az összeférhetetlenségre és az érdekkonfliktusokra vonatkozó jogszabályok esetében, ideértve az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) által hozott intézkedéseket is, hiszen ezek nyomán az érintett köztisztségviselő mandátumának meg kellene szűnnie.

2012 óta azonban az igazságszolgáltatásnak két alkalommal is az alkotmánybírósághoz kellett fordulnia, miután a parlament a végleges bírósági ítéletek után is elutasította a megvádolt honatyák mandátumának megvonását. Mindez kétségbe vonja a parlamentnek azt a szándékát, hogy készen állna határozottan fellépni a korrupció ellen. Azok a honatyák, akik miniszteri tisztséget is ellátnak, illetve miniszterek voltak, a miniszteri tevékenységük alkalmával elkövetett bűncselekményeikért, immunitásuk miatt nem vonhatók felelősségre. A mentelmi jog megvonásának megtagadását ráadásul a parlamentnek nem kell megindokolnia. 2012-ben és 2013-ban például a parlament képviselőháza több, korrupcióval, gazdasági bűncselekménnyel és választási csalással megvádolt volt miniszterek esetében megtagadta a parlamenti mentelmi jog megvonását.

Nyolcvan százalékos siker

Az Európai Bizottság említést tesz arról, hogy korábban az igazságszolgáltatás rendszer nem mutatkozott hatékonynak a nagykorrupciós ügyek megoldásában. Most viszont külön kiemeli a legfelsőbb bíróságot, amely példát mutatott a komplex korrupciós ügyek felgöngyölítésében.

A jelentés Romániával foglalkozó része méltatja az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséget is, amely 2008 óta történt megalakítása óta egyre jobb eredményeket ért el. Az utóbbi öt év során az ügynökség által jelzett összeférhetetlenségi esetek és érdekkonfliktusok több mint nyolcvan százalékban igaznak bizonyultak. Az ANI döntései nyomán az igazságszolgáltatási szervek több mint 1 millió euró értékű igazolatlan vagyont koboztak el. Az ügynökségnek azonban számos akadállyal kellett megküzdenie, mivel a korrupcióelleni intézmények függetlenségét nem minden esetben támogatta a politikai akarat.

Szabályozatlan lobbizás, kevésbé objektív sajtó

Brüsszel bírálja a romániai lobbizás gyakorlatát, amelyet nem szabályoztak kellőképpen Romániában. Mindenekelőtt azt kifogásolja, hogy a köztisztségviselőknek nem kell nyilvánosságra hozniuk a lobbi-csoportokkal megkötött szerződéseket. A román hatóságok úgy vélik ugyanis, hogy ilyen vonatkozású jogszabályra nincs szükség, mivel a lobbitevékenységgel járó kockázatokra is vonatkoznak az érdekkonfliktusokat és az összeférhetetlenséget szabályozó törvények.

A lobbira vonatkozó törvény jelenleg a képviselőház munkaasztalán van. 2010-ben ugyan létrehozták a Lobbitevékenység Román Egyesületét, amelynek célja lett volna az önszabályzás biztosítása, ám ezen a területen csak igen kevés haladás mutatkozott meg.

A jelentés kitér a romániai sajtóra is, megállapítva, hogy objektivitását az utóbbi években jelentősen befolyásolták a médiatrösztök tulajdonosainak sajátos érdekei és politikai szimpátiái. A média nem egyszer igyekezett megfenyegetni a magas rangú igazságszolgáltatási köztisztviselőket, a korrupció leküzdésével foglalkozó személyeket. A sajtó objektivitásának ily módon történő korlátozása nyomán jelentősen csökkent az információáramlás az ország egész területén – nem véletlen, hogy Romániában az Európai Unió szintjén a legkisebb az internettel történő lefedettség.