A hálózatkutatás eredményeinek fényében értekezett az öregség és fiatalság kérdéseiről Csermely Péter, a Semmelweis Egyetem, az Orvosi Vegytani Intézet és a LINK-csoport hálózatkutatója Kolozsváron, péntek este. Az előadás során nem csak részletekről számolt be, hanem hangsúlyosabb végkövetkeztetéseiről is.

Az elmúlt évtizedben bebizonyosodott, hogy összetett rendszerekről általános megállapításokat is levonhatunk a hálózatkutatásnak köszönhetően. Csermely Péter ezt hangsúlyozva elmondta, a fehérjéktől az emberi társadalomig számos témát említhetne, ezt azonban érdemesebb egy példával szemléltetni: kimutatták, hogy az egymástól távol élők is hasonló módon kezdenek el viselkedni egy válság közeledtével. Ez a bemerevedés fogalmával jelölhető, ami a hálózatok egyik jellemzője, és amelynek ellentéte a rugalmasság.

Az öregedést vizsgálva hasonlókat tapasztalhatunk: a válsághoz – azaz a halálhoz – közeledve megfigyelhetjük, hogy a viselkedés merev lesz, napi rutin épül ki, amelyet nehéz megtörni.

„Napját mindig reggelivel kezdi, kutyasétáltatással folytatja, majd elolvassa a napi sajtót, de hogyha először kell sétáltatnia, utána olvasnia, majd reggeliznie, akkor bizony nagyon összezavarodik” – fogalmazott a kutató.

A végzetes dolgokat azonban késleltethetjük. Ha olyan elemeket „helyezünk el” a rendszerekben, amelyek megjósolhatatlan viselkedést produkálnak, tehát nem csürhe módjára sodródnak a tömegben, akkor máris nyertünk. De hogy ez érthetőbb legyen, Csermely példákat hozott fel: az ökoszisztémában ilyen elemek a mindenevők, hiszen ha egyfajta élelemre nem lelnek, majd fogyasztanak mást, szemben a merevebb, ragadozó vagy növényevő fajokkal. A tőzsdeguruk is ilyenek, akik a pánikjelenségek ellenére valódi értéken adnak és vesznek, de az őssejtek is jó például szolgálnak, hiszen a környezetüktől függően bármi kifejlődhet belőlük, bőrsejt, idegsejt, csontsejt akár.

A hálózatoknak ugyanakkor többféle szereplői gárdája van: a munkás, vagyis a végrehajtó, a csomópont, azaz a főnök, amelyhez a legtöbb kapcsolat tartozik, illetve a kreatív nódus, a változó. Fontos azonban, hogy egyetlen hálózat se merevedjen be, legyen szó gazdaságról, sejtekről, vagy emberi társadalmakról. Ha bemerevedik, akkor adott esetben „könnyen törhet”, ha viszont túlságosan puha, akkor erős alkalmazkodóképessége miatt szintén nem a legoptimálisabb.

Csermely elmondta, a legfontosabb az, hogy a könnyen alkalmazkodó, puha rendszerek időről időre bemerevedjenek, aztán ismét képesek legyenek felengedni. Azt sem árt megjegyezni, hogy a rugalmas rendszereket a központi nódusaikon érdemes támadni, a mereveket azonban a nódusokkal szomszédosakon. A leghatékonyabb magatartás, ha páros napokon fiatalok, a páratlanokon bölcs öregek maradunk, fogalmazott.