Dobbantó
Hiszel a fájdalommentes ébredésben? Hogy egyszer csak élni kezdesz, s nem azért, mert katonás rigmusokkal talpra parancsoltad magad, nem azért, mert hátulról éles fogakkal neked ugrott a muszáj, s nem azért, mert meg akarod mutatni: erős vagy!
Hiszel az ajándék-ébredésben? Amit a kávé illatával lélegzel magadba, amit a „még tíz perc” titkos szendergésében álmodsz valósággá, amit egy elsuhanó autóból penget mosollyá benned egy régi dallam, vagy épp egy szőlőszemen megcsillanó emlékszikra lendít öledbe.
Létezik. Véletlennek álcázza magát. Pedig hozzád jön, eléd ugrik, hogy nevetve dobbanthass rajta, s életre ébredj, kicselezd a tompa rutint, észrevétlen átvarázsolva játékká. Nem szűnik meg a komoly szavak háttérüteme: kötelesség, felelősség, szükség – de a ritmust a szabadság, a jókedv, a lét öröme diktálja. Így könnyebb.
.jpg)
.jpg)
