Négy fogyatékkal élő fiatal a kedd reggeli órákban végiglátogatta Marosvásárhely jelentősebb hivatalait, többek közt a megyei tanácsot, a prefektúrát, a polgármesteri hivatalt, a munkaügyi igazgatóságot, hogy eszébe jutassa az ott dolgozó hivatalnokoknak a december 3-i nap jelentőségét. Az ENSZ javaslatára ugyanis 1992 óta december 3-a a fogyatékkal élő személyek világnapja.

„Ha bemegyünk valahová, elsőre azt látják, hogy valamilyen fogyatékkal élünk. De ha jobban megismernek, ha elmagyarázzák nekünk, hogy mi a tennivalónk, ha türelmesebben bánnak velünk, akkor rájönnek, hogy mi is egyenlő tagjai vagyunk a társadalomnak” – mutattak rá a fiatalok az Alpha Transilvana Alapítvány Én, te, mi és a beilleszkedés címet viselő, fogyatékkal élő személyekről szóló kerekasztal-beszélgetésen kedden.

Mit jelent egy munkahely, mit jelent a saját kereset, vagy az, ha az emberek nem sajnálkozva néznek, nem a szerencsétlent látják – ezekre és ehhez hasonló kérdésekre adtak választ a résztvevők a tanácskozáson.

Miért fontos a munkahely? – kérdezte a jelenlevő fiatalokat Barabás Dalma, maga is fogyatékkal élő lány. „Mert önálló vagyok, ha saját keresetem van, és nem szorulok mindenben a családomra” – válaszolta Levente, aki az alapítvány könyvkötészeti műhelyében talált munkát két hete, miután elvégezte a könyvkötészeti tanfolyamot. Enikővel ketten dolgoznak ott egyelőre, kézi fűzésű füzeteket készítenek. „Jó, ha van saját fizetésem, ha van pénzem, mert úgy érzem, egyenjogú tagja vagyok ezáltal a társadalomnak” – mondta meg egy másik fiatal.

A jelenlevők közül többen is megfogalmazták azt, hogy nem szeretik, ha a sérültet, a fogyatékost, a „szerencsétlent” látják bennük az emberek. „Ne a sajnálatra méltót lássák bennem, nézzenek úgy rám, mint bárkire” – tette hozzá Levente.