Hogyan, milyen okokból halnak meg a legtöbben Romániában, milyen az elhalálozási ráta? Ezekre a kérdésekre keresett választ az Országos Statisztikai Intézet.

Falun nagyobb az elhalálozási ráta

Felméréséből kiderült, hogy faluhelyen nagyobb az elhalálozási ráta, ami egyrészt a nehezebb életkörülményekkel, valamint az egészségügyi szolgáltatás hiányosságaival magyarázható. A mutató ráadásul falun 1960 óta folyamatos növekedést mutat, 9,2 ezrelékről tavaly elérte a 14,3 ezreléket. Igaz, ezzel egyidőben városi környezetben is nőtt az elhalálozási ráta a jelzett időszakban: az 1960. évi 7,7 ezrelékről 2012-ben már 10,1 ezrelékre emelkedett.

1990-et követően faluhelyen az elhalálozási ráta jelentősen megugrott. Ennek oka elsősorban az, hogy a földek visszaadását követően városról többen költöztek vissza falura – igaz, inkább az idősesebb emberek. A fiatalok továbbra is a városban kerestek munkahelyet, megélhetést, így a falusi lakosság érezhetően elöregedett. Tavaly az elhalálozási ráta a legnagyobb volt Teleorman megyében, ahol elérte a 17,7 ezreléket, majd 15,9 ezrelékkel Giurgiu, 14,1 ezrelékkel pedig Olt megye következett. A lista túlsó végén az élhelyet Brassó megye foglalta el 9,9 ezrelékkel, majd Vâlcea megyei következett, 10,3 ezrelékkel.

Visszaesett a gyermekhalandóság

Csökkent viszont a halálozások száma az öt éven aluli gyermekek sorában: az arány 1960-ban még meghaladta a 20 ezreléket, 2012-ben viszont már 1 ezrelék alá esett vissza.

2012-re az öt éves életkoruk alatt elhalálozott gyermekek 29 százalékának esetében légzőszervi megbetegedések okozták a halált, a születéssel járó komplikációk pedig ugyanilyen részarányban vezettek halálhoz. A 10 és 29 éves koruk előtt meghalt gyermekek és fiatalok 47 százalékánál a halált különféle sérülések, mérgezések és más külső tényezők okozták, a 45 éven felülieknél pedig a szív- keringési zavarok és rosszindulatú daganatok.

A csecsemőhalandóság esetében jelentős előrelépés történt: míg 1990-ben 100 ezer újszülöttre 83 haláleset jutott, addig 2012-ben mindössze 11,4.

A legkevesebb halálesetet a 20 és 39 éves közötti fiatalok esetébenjegyezték fel, ebben a kategóriában a nők még a férfiaknál is jobban állnak. Megnövekedett viszont a 65 éven felüliek elhalálozási mutatója – elsősorban természetesen azért, mert egyre többen érték el és haladták meg ezt a kort. Ez az arányszám a 1960. évi 43,6 ezrelékről tavalyra 74,6 ezrelékre emelkedett.

Területi megoszlásban

Területi megoszlás szerint a legtöbb halálesetet mindenekelőtt azokban a megyékben jegyzik, ahol az urbanizációs fok a legalacsonyabb, illetve ahol az idősebb lakosság részarány is magasabb. Ilyen tekintetben meglehetősen nagyok a különbségek a megyék között.

1966-ban a legtöbb halálesetet az ország nyugati megyéiben jegyezték fel, elsősorban Arad megyében, ahol az elhalálozási mutató 11,5 ezrelékes volt, majd Krassó-Szörény megye következett, 10,9-es ezrelékkel, illetve Temes megye, 10,6 ezrelékkel, valamint Mehedinți megye 10,3 ezrelékkel. Az elhalálozási ráta viszont alacsony volt Konstanca és Galac megyében, ahol nem lépte túl a 6,2 és a 6,7 ezreléket.

1988-at követően az elhalálozási ráta növekvő tendenciát mutatott az egész országban, a Iasi megyei 8,2 ezrelék és az Arad megyei 14,9 ezrelék között változott.

Háromszor több keringési zavar

A halál okát Romániában leggyakrabban a szív és a keringési rendszer elégtelenségei okozzák. Míg a hatvanas években ez a fajta betegség a halálesetek mintegy felét okozta, addig tavalyra részaránya már 60 százalékra emelkedett: 1965-ben 100 ezer lakosra számítva 272 ember halálához vezettek, 2012-ben a szív és a keringési rendszer elégtelenségeiben elhunyt személyek száma, 100 ezer emberre számítva már elérte a 719-et.

Az igaz, hogy e betegségben szenvedők száma a fejlett nyugati országokban is magas, ám a haláleseteknek a szív- és keringési zavarok csupán 30-40 százalékát okozzák.

A szív- és keringési zavarok után a hatvanas években a légzőszervi megbetegedések kerültek a második helyre: 1965-ben például 100 ezer lakosra számítva 136 ember halálát okozták. Az orvostudomány és a gyógyszeripar fejlődése nyomán azonban a betegség visszaszorult, és 2012-ben már 100 ezer emberre számítva csupán 62 halálesetnek volt a kiváltó oka – ezzel pedig a halálos betegségek listáján a negyedik helyre szorult vissza.

Jelenleg a szív- és keringési zavarok mellett a legtöbb halálesetet a rosszindulatú daganatok okozzák: tavaly a halálesetek 17 százalékát jelentették. Az 1966-2012-es a rákos betegek száma rohamosan nőtt: 1966-ban 100 ezer betegre számítva 123, 2012-ben viszont már 230 ember halálát okozták.

Nőknél a leggyakoribb halálesetet az agy- és érrendszeri és az anyagcsere zavarok okozzák, férfiaknál pedig a rák, az emésztőrendszeri zavarok valamint a légúti betegségek a halál okozói.

Támad a tébécé? Az érrendszeri megbetegedések egyébként több embert ölnek meg Romániában, mint a rák minden formája egybevéve, a halálesetek 53-56 százalékához vezetnek, valószínűségük pedig nagyobb a hátrányos anyagi helyzetben élőknél. A tuberkulózis Romániában igen gyakori betegség volt. 1965-ben 100 ezer lakosra számítva csaknem 24 lakos halt meg tébécében, ez a szám 1980-ban a négyet sem érte el. Ez volt egyébként Romániában a tuberkulózisban meghaltak legkisebb arányszáma, 100 ezer emberre számítva. 1985-től számítva a tébécé megint csak több áldozatot követelt, 1995-ben már 100 ezer emberre számítva 11 ember halálát követelte. Az Egészségügyi Világszervezet statisztikája alapján, az Európai Unióban Románia a második helyen áll a tébécés megbetegedések listáján, az országot csupán Litvánia előzi meg, ahol 100 ezer emberre számítva nyolcan halnak meg tuberkulózisban. Az Európai Unióban 17 országában egyébként  100 ezer emberre számítva egyetlen fő hal meg tébécében.