banner_phBMMWg3_970x250_Mol_HU.jpg
banner_6stHcYKY_300x250_Mol_HU.jpg

Német választások: Merkel újabb győzelme körvonalazódik

Németországban alig egy héttel a parlamenti választás előtt az ellenzéki szociáldemokraták hivatalosan még Angela Merkel kancellár leváltásáért küzdöttek, de a háttérben már megkezdték a felkészülést a nagykoalícióra a Merkel vezette konzervatívokkal.

Konzervatív győzelem körvonalazódik

A felmérésekben vezető konzervatív CDU/CSU pártszövetség a szavazatok nagyjából 40 százalékára számíthat a vasárnapi választáson. A konzervatívok népszerűsége a „prezidenciális kancellárként” tevékenykedő Angela Merkel közkedveltségének tulajdonítható. A CDU elnökéről 2005-ös kormányra kerülése óta az a kép alakult ki, hogy a pártpolitika helyett az emberek gondjaival törődik.

A második helyen álló szociáldemokrata párt (SPD) 25-27 százalék körüli eredményt érhet el. A CDU/CSU a liberális FDP-vel folytatná a kormányzást, az SPD a Zöldekkel alakítana kormányt. Mindkét nagy néppárt szövetségese gyengélkedik, az FDP az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöb közelében mozog, míg a Zöldek támogatottsága 10 százalék alá süllyedt. 
Trendforduló nem várható, és az egyetlen stabil formációnak a nagykoalíciós kormány tűnik – vélekedtek politikai megfigyelők

Az SPD vezetői a szociáldemokraták és az ökopárt közös sikeréért kampányoltak, de már az optimisták sem hisznek abban, hogy ledolgozhatták a hátrányukat. A 2005-2009-es nagykoalíció felújításáról azonban nyilvánosan senki sem beszél, mert az ötlet népszerűtlen a tagság körében, és elbizonytalaníthatja a szavazóbázist

A közös kormányzás a konzervatívokkal ugyan megviselte az SPD-t, és 2009-ben minden korábbinál rosszabb, 23 százalékos eredményt ért el a parlamenti választáson, de egyértelmű, hogy csak a konzervatívok partnereként kerülhet ismét hatalomra. A párt vasárnap 17,59-ig, az urnák lezárásáig a „vörös-zöld” koalícióért, az SPD és a Zöldek győzelemért küzd (Németországban ugyanis nincs kampánycsend).

Hat szociáldemokrata miniszter?

Német lapforrások szerint viszont már hetek óta dolgoznak a „B-terven”. A párt választmánya szeptember 27-én, a választás után öt nappal ül össze, és megvitatja az elnökség helyzetértékelését. Valószínűleg úgy döntenek majd, hogy a koalíciós tárgyalások megkezdéséhez felhatalmazást kérnek a tagságtól. Ehhez rendkívüli kongresszust hívnak össze, vagy pártszavazást rendeznek. 

Az SPD hat miniszteri posztot kér, három férfit és három nőt küld Angela Merkel harmadik kormányába, ha végül összeáll a konzervatívokkal. Sigmar Gabriel pártelnök várhatóan alkancellár lesz, és a külügyminiszteri vagy a pénzügyminiszteri tárca vezetését vállalja el, vagy pedig létrehoznak egy új tárcát, amelybe a közlekedés, az infrastruktúra-fejlesztés és energetika területét vonják össze, és ennek vezetésével bízzák meg. 

Az együttműködés feltétele, hogy az SPD vállalható eredményt érjen el vasárnap. Az informális beszélgetéseken kialakult vélemény szerint legkevesebb 25 százalékos választói támogatottság szükséges ahhoz, hogy a szociáldemokraták ne vert seregként vállalják a másodhegedűs szerepét, hanem magabiztos partnerként lépjenek koalícióra legfőbb vetélytársukkal. Azt pedig, hogy mi történik, ha a 25 százalékot sem érik el, azt inkább nem is próbálják meg elképzelni.

Mélyponton a Zöldek Pártja

A legnagyobb ellenzéki erő, az SPD várhatóan jobban teljesít a 25 százalék körüli eredményről szóló előrejelzésekhez képest, de nem tud fordítani, a második helyen végez.  Az SPD a bizonytalanok között tízmilliós nagyságú tartalékkal rendelkezik, a többségüket azonban várhatóan nem tudja mozgósítani. Az elkötelezett szavazókra is jellemző, hogy inkább lojalitásból, mint meggyőződésből támogatják a szociáldemokratákat. Ennek az az egyik oka, hogy nincs kormányváltó hangulat, nemigen gondolják a németek, hogy az SPD és a Zöldek jobban kormányoznának, mint a konzervatívok és a liberálisok. 

Németországban a pártok az utolsó percig küzdenek a szavazatokért, a választási kampány végén éjjel-nappali bevetéssel próbálják mozgósítani támogatóikat és meggyőzni a bizonytalan szavazókat.  Felmérések szerint a választási részvételüket egészen biztosra ígérők több mint 30 százaléka még nem tudja vagy nem mondja meg, hogy kire szavaz a vasárnapi parlamenti (Bundestag-) választáson. A legtöbb párt ezért egészen az urnazárásig kampányol.

Az SPD remélt koalíciós partnere, a Zöldek támogatottsága a Forsa új felmérése szerint négyéves mélypontra, 9 százalékra süllyedt. Az ökopárt elrontotta a kampányt, mert a három „zöld törzstéma” – a környezetvédelem, a nők jogainak kiterjesztése és a békepolitika – mellé felvette a társadalmi igazságosság ügyét, amely „nem testhezálló” a Zöldeknek. A gazdagok adóterheinek növelését előirányzó program inkább riasztja a jellemzően a jobb keresetű rétegekből kikerülő szimpatizánsokat, és nem alkalmas a bázis bővítésére, mert a témát az SPD és a Baloldal hitelesebben képviseli a választók megítélése szerint

A Baloldal egyébként a legfrissebb adatok alapján átvette a harmadik helyet a Zöldektől, 10 százalék körüli eredményre számíthat. A Zöldek kampányának elhibázottságát mutatja, hogy az ökopárt az óránkénti 8,50 eurós minimálbér bevezetése mellett kardoskodik, a Baloldal viszont erre rálicitálva a 10 eurós órabérminimum bevezetésének ígéretével kampányol.

A liberális FDP támogatottsága  5-6 százalék körül mozog. Eredménye bizonytalan, de az tűnik valószínűbbnek, hogy átlépi a parlamenti bejutási küszöböt. A felmérésekben stabilan tartja az 5 százalékot, aminek az az üzenete, hogy a pártnak adott szavazat nem vész kárba. Továbbá a választók egy része fontosnak tartja, hogy legyen liberális párt a Bundestagban, és vannak, akik azért szavazhatnak az FDP-re, mert elégedettek a jelenlegi koalíció teljesítményével.

Lesz-e meglepetés                                                                

A Forsa közvélemény-kutató intézet szerint meglepetést okozhat az Alternatíva Németországnak (AfD), mert az újonc párt vonzza a politikai spektrum jobboldali populista, illetve radikális jobboldali részének rejtőzködő bázisát. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyan euroszkeptikus pártnak nincs esélye felkerülni a német politikai térképre, de a felmérések alapján 3-4 százalék körüli támogatottsággal bíró AfD nem tisztán euróellenes erő, ezért előfordulhat, hogy átlépi az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöböt. 

A Forsa kutatása szerint az AfD szimpatizánsainak többsége idős, jómódú férfi, akikre jellemező az összeesküvés-elméletekbe vetett mély hit, és az erős félelem a jövőtől és az élethelyzetük romlásától. Ezek a választópolgárok a feltételezett manipuláció miatt bizalmatlanok a közvélemény-kutatókkal, elrejtik a politikai nézeteiket, az AfD szavazótáborának nagyságát ezért nem lehet pontosan felmérni.

Esélytelen a Kalózpárt

Az AfD mellett a Német Kalózpártnak van kimutatható – 2-3 százalék körüli – támogatottsága. Az viszont nem tűnik valószínűnek, hogy a párt eléri az 5 százalékot. A politikai tömörülés ugyan bejutott négy tartományi gyűlésbe, és valamennyi társadalmi rétegből szerzett támogatókat, de a kalózpárti politikusok ismertségének emelkedésével növekszik a párt elutasítottsága. A választók túl nagynak érzékelik a távolságot a saját életviláguk és az „egzotikus” – a televíziós vitákon például a politikusi egyenruha, az öltöny helyett sajátos öltözékben és laptoppal felszerelkezve megjelenő – kalózok világa között.

Fordulat az uniós politikában

Ha a belpolitikában trendforduló nem is várható, ám feltehetően irányt vált az uniós politikában a vasárnapi parlamenti választás után felálló új német kormány, akkor is, ha Angela Merkel marad a kormányfő.

„Hátraarcról nincs szó, a hangsúly a folyamatosságon van” – véli Steffen Seibert kormányszóvivő. Angela Merkel kancellár szerint nem vált be az euróövezeti válság során eddig követett módszer, a közösségi intézmények, mindenekelőtt az Európai Bizottság erősítése, ezért inkább a kormányok közötti együttműködésre kell támaszkodni.

A kancellár továbbra is a „több Európa” gondolat híve, a német kormány célja pedig a gazdasági- és valutaunió stabilizálása. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy új jogosítványokkal kell felruházni az Európai Bizottságot, ám szorosabbá kell tenni az együttműködést a tagállami kormányok, illetve a kormányok és Brüsszel között a reformok végrehajtásában. Merkel ezt már májusban kifejtette Párizsban, Francois Hollande francia államfővel folytatott megbeszélése után.

Nem kizárható, hogy kompetenciákat helyezzenek vissza a bizottságtól a tagállamokhoz. A kancellár egy augusztusi interjúban felvetette, hogy akár úgy is elő lehet mozdítani az integrációt, hogy a közösségi szintről a kormányzati szintre helyeznek át jogköröket.

 

 

Kimaradt?