Állását elveszítette, de mesterségéről nem mondott le az a szakácsból lett milánói hajléktalan, aki az utcán is főz magának, sőt hajléktalantársainak és a környéken élőknek is.

„Négy évvel ezelőttig egy milánói étteremben dolgoztam. A gazdasági válság miatt kerültem utcára, azóta nem sikerült új munkahelyet találnom” – mesélte el történetét Antonio Menga a Corriere della Sera napilap milánói kiadásának.

Az ötvenéves Antonio a San Babila téren és az azt övező utcákon él, az észak-olasz város központjában.

Arról ismert, hogy a többi hajléktalannal ellentétben ő nem jár a szegénykonyhára. „Egyszer megkóstoltam, de nem főznek jól” – mondta Antonio, aki az utcán kapott alamizsnából inkább bevásárol és főz magának.

Apró gáztűzhelyét egy padon állítja fel. Munkaasztalként utcán talált kő- vagy márványlapot használ, ezen aprítja fel a zöldséget. A kávéját is maga főzi meg.

Antonio elsősorban magának készít, de konyhájának híre már bejárta Milánót. Sorban állnak nála a szabad ég alatt élő sorstársai és a kerület lakói is.

„Van háziasszony, aki csak tanácsot kér, más kóstolni jön és fizet érte, vagy alapanyagot hoz magával és megkér, hogy segítsek neki elkészíteni valamit” – számolt be Antonio, hangsúlyozva: még nem mondott le arról, hogy ismét szakácsként dolgozhasson