Százéves a lupényi református egyházközség

Több mint tíz testvérgyülekezettel közösen ünnepelte fennállásának századik évfordulóját a hétvégén a lupényi református egyházközség. A nagyszabású ünnepségre a Kárpát-medence minden részéről érkeztek küldöttek. Kovács Szabadi Tünde református lelkipásztor meghívására a vasárnapi istentiszteleten igét hirdetett Kató Béla, az Erdélyi Magyar Református Egyházkerület püspöke, Zsargó János református esperes, beszédet mondott Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke és Dézsi Attila lupényi presbiter, volt Hunyad megyei prefektus.

„A lupényi magyarság a helytállásból tud példát mutatni itt, Erdély legdélibb csücskében, ahol az összefogás jellemzi a közösséget, amely megértette, hogy a szórványban három pillérre van szükség a jövő megalapozásához. A templomra, az iskolára és az erős érdekképviseletre van szükségünk. Ez egy építkező közösség, amely felismerte, hogy a szórvány megmaradásának legfontosabb eszköze a kőműveskanál. Ez ad reményt, ez ad hitet a jövőhöz” – hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő, aki mint elmondta, tizenöt esztendővel ezelőtt járt először a lupényi református templomban. Winkler elismerően szólt arról, hogy a lupényiak felújították a templomukat, most pedig az iskolaépület korszerűsítésén dolgoznak, amely közösségi háznak ad majd otthont.

Szerinte az építkezés az egyetlen útja, hogy a szórványközösségek megmaradjanak. Ehhez támogatás kell, de ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy a szórvány soha nem szűnik meg. „Ha ma lemondunk Lupényról, holnap Déva kerül veszélybe, ha lemondunk Déváról, akkor Nagyenyed következik és ha Nagyenyed nem részesül megfelelő támogatásban, akkor hamarosan elesik Kolozsvár. Ezért egyetlen helyes szórványstratégia létezik, hogy nem engedünk fehér foltokat megjelenni Erdély magyar térképén” – hívta fel a figyelmet a szórványpolitika fontosságára Winkler Gyula.

A vasárnapi lupényi ünnepséget a Communitas Alapítvány is támogatta.

Kimaradt?