Romániában csaknem 9 millió ember él a szegénység szintjén – a koldusok száma meghaladja viszont a százezret, és akkor még nem esett szó az önmagukat külföldön úgyszintén koldulásból eltartó románokról. Csupán Bukarestben 20 ezer koldust tartanak nyilván hivatalosan, számuk ennél feltehetően nagyobb.

A költő

A hivatalosan nyilvántartott 20 ezer koldusból mintegy 12 ezer csupán „alkalmi kéregető”, azaz nem űzi napi rendszerességgel ezt a „mesterséget”. Nehezen hihető, de a koldusok között számos olyan kéregető akad, aki az egyszerű ember szemével nézve akár mesésen gazdagnak is mondható. Román lapok Bukarestben öt ilyen koldust fedeztek fel.

Az „ötös ranglista” utolsó helyén – azaz legszegényebbként – a Raritatea néven ismert koldus áll. A fiatal lány általában az Északi pályaudvar környékén ténykedik, amely a koldusok szempontjából irigylésre méltó hely, hiszen számos idegen külföldi is megfordul itt. Raritatea azonban nem rájuk utazik, őket ugyanis nehéz megközelíteni (nem nyelvileg, Raritatea legalább 6 idegen nyelven tud kéregetni), de általában gépkocsikkal várják őket, vagy pedig nyomban taxiba vágják magukat. A fiatal lány mindenekelőtt a Bukarestbe érkező vidékieket szemeli ki, és addig nyaggatja a buszra, trolira várókat, akik végül némi pénzt adnak neki, csakhogy megszabaduljanak tőle.

Raritatea nem szégyenlős, a visszautasítás nem tántorítja el és rendkívül agresszív, a kéregetéshez verses szöveget használ. Állítása szerint egy reklámcéghez fordult a versért, amelyet bejegyeztetett a találmányi és védjegyhivatalnál. A kis négysoros pedig, hevenyészett magyar fordításban valahogy így hangzik: „Nem adsz pénzt?/ A pénzzel maradsz./ De mit érsz vele/ Ha meghalsz?”

Az öltözködésre nem sokat ad, rendszerint laza, bő ruhákban jár a „munkahelyére”. Szabadidejében ejtőernyős ugrásokat végez. Szereti az állatokat – persze, nem cicája vagy kutyája van, hanem három pónilova Rozsnyó mellett, ahol elsősorban téli szabadságát tölti. Persze, mindezt megengedheti magának: saját bevallása szerint havonta mintegy 15 ezer eurót keres.

A jó családból származó

A koldulás még ennél is jövedelmezőbb a negyedik helyen álló Limonada esetében. Ő a 4. kerületben lakik, de mindenekelőtt az 1. kerületbe jár „dolgozni”. Amint bőkezűbb vendégeinek elmondja, ő maga „jó, csak igen nagy családból” származik. Igyekszik rendkívül szegényesen öltözni, ám tweed-kabátot visel, hogy „egykori jómódjára” emlékeztesse a „ügyfeleit”, szánalmat gerjesztve így önmaga iránt.

Kiszemelt áldozata mellől nem tágít, azok ruháját, táskáját ráncigálja, a „smucig alakokat” pedig megátkozza. „Versenytársai” lusta disznónak nevezik, hiszen az 1. kerületben viszonylag gazdagabb emberek laknak, így sokkal többet is össze tudna koldulni. Limonada így kénytelen beérni havi 18 ezer euróval. Ha hinni lehet neki, „szabadságát” csendes-óceáni szigeteken tölti.

A hajas Kopasz és a jóságos Unguru

A lista közepén Chelu áll, aki gúnynevét – Kopasz – talán éppen dús hajzata miatt kapta. A Militari negyedben, elsősorban az autóbusz-pályaudvaron koldul. Szövege roppant egyszerű, a járókelőket ezzel állítja meg: „Adj egy lejt”. Nagy gondot fordít az öltözködésre, ezért nyáron mindig vastag ruhában jár, télen pedig vékony öltözékben didereg – kőszívűnek kell lennie annak a járókelőnek, aki ezek után nem adja meg neki azt a vacak egy lejt. Aki mégsem ad neki, arra nyelvet ölt, szamárfület mutat neki. A buszpályaudvaron rengeteg vidéki is megfordul, akiket – ha nem kap tőlük pénzt – a Bukarest szája elől a kenyeret felfaló „szőrös bölénynek” nevez. Az „egylejesekből” Chelu havonta mintegy 20 ezer eurót szed össze.

A legjobban kereső bukaresti koldusok ötös listájának második helyén Unguru áll. Rendes neve Benjamin Balac, Ungurunak – a Magyarnak – azért nevezik, mert Erdélyben katonáskodott. Igyekszik áldozatainak a lelkére hatni, a jóságról, az adakozás gyönyöréről beszél. Nagyon szelídnek tűnik, jóllehet már két alkalommal rablás miatt börtönben ült.

A bukaresti egyetem előtt kéreget, helyét 50 ezer euróért vette meg a „koldusmaffiától”. Öltözékére nem sokat ad, a pénzt azonban vintage-kalapban gyűjti össze. Gesztikulációja az orosz misztikus ortodoxizmusra emlékeztet, karját emeli, lengeti, ha nagyon összeszedi magát kis szájhabzást is produkál, a pénz pedig folyik: Unguru havi 21-22 ezer eurót keres.

A tae-bozó rokkant

A leggazdagabb bukaresti koldus Harieta. Igaz, nagyszerű, szinte színészi tehetsége van a kolduláshoz. „munkahelyét” is jól választotta ki: immár négy éve a Bellu temető előtt kéreget, ahol az emberek, a sors végességére gondolva az átlagosnál irgalmasabbak, tehát adakozóbbak is. Harieta nyomoréknak tetteti magát, öltözékének, testtartásának köszönhetően a járókelők több mint hatvan évesnek nézik.

A nő azonban mindössze 23 esztendős. Szavai szerint havonta legkevesebb 23 ezer eurót szed össze. Több bankban is folyószámlája van, szabadidejében a bevásárlóközpontok „törzsvendége”, fitness-terembe jár, most pedig az 1990 után oly divatossá lett, a harci sportokat is magába foglaló tae-bo tanfolyamra kíván majd járni, hogy jó erőnlétben legyen, hiszen, mint mondotta, napi 12 órán át nyomoréknak tettetni magát, az bizony kiváló erőnlétet kíván meg. Igaz, teszi hozzá, a fárasztó munka meghozza azonban a pénzét.

(Anyagunkat a címoldalon az epochtimes-romania.ro fotójával illusztráltuk)