Ez év júliusi számában terjedelmes cikkel adózik a National Geographic folyóirat az Erdélyi kaszálóréteknek. A szerző, Adam Nicolson elbűvölten ír a pompás vidékről, amely természet és ember szimbiózisának köszönheti újra és újra megújuló varázserejét.

„Aki nyár elején indul sétára Erdély gyönyörű völgyeiben, rögtön érzi, hogy derű és nyugalom tölti el, mosolyogva járja a szívmelengetően szép, édes illatú tájat. A mezőgazdaság valóságos kincsestára ez a vidék: Románia belsejében, a Kárpátok völgyeiben húzódik Európa egyik legdúsabb és botanikai szempontból leggazdagabb kaszálórét-együttese” – áll a cikk első bekezdésében.

A következő két bekezdésben a sokféle fű- és virágfajtákat számolgatja a szerző, és dicséri a „szegény sorban élő gazdákat”, akik nem permeteznek, nem műtrágyáznak, egyrészt mert nincs rá pénzük, másrészt mert nem akarják mérgezni a földet. „Nem véletlenül bontakozott ki épp ezen a tájon a csodavilág: természet és ember itt együtt munkálkodik. Azért lehetett ilyen tobzódóan gazdaggá az erdélyi táj, mert a gazdák nyárról nyárra lekaszálják a réteket – ha nem tennék, pár év alatt mindent elborítana a bozót” – írja Adam Nicolson, akivel együtt mindannyian feltehetjük az indító kérdést: „Meddig marad fenn a csodavilág?”