Kissé drágult tavaly a brit monarchia, de II. Erzsébet királynő javadalmazása ennek ellenére növekedhet, mivel a királyi ház befektetéseit kezelő intézmény profitja is jelentősen nőtt.

A Buckingham-palota által csütörtökön közzétett összesítés szerint a márciussal zárult 2012-2013-as pénzügyi évben 33,3 millió font közkiadással járt a királyság intézményének működtetése; ez 900 ezer fonttal több a monarchiára fordított előző évi összegnél.

Sir Alan Reid udvari kincstárnok hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a kiadások nominálisan számolt 2,6 százalékos emelkedése reálértéken - az átlagos inflációt figyelembe véve - 0,2 százalékos csökkenést jelent az egy évvel korábbi költségekhez mérve, és a királyság intézményére fordított közpénzek reálértéken számolva összesen 24 százalékkal csökkentek az elmúlt öt évben.

A monarchiára elkülönített állami juttatás a Crown Estate - a királyi birtokokat, kereskedelmi ingatlanokat és egyéb befektetéseket kezelő, becslések szerint 8,1 milliárd font összértékű portfoliót felügyelő holding - éves költségvetési befizetéseinek 15 százaléka. A Crown Estate eredménye a csütörtöki beszámoló szerint az elmúlt pénzügyi évben 5 százalékkal 252,6 millió fontra emelkedett.

Ez lehetővé teszi az uralkodó személyi kiadásainak finanszírozására létrehozott állami apanázs, a Sovereign Grant ugyancsak 5 százalékos emelését 2014-től. A Sovereign Grant az idei pénzügyi évben a tervek szerint 36,1 millió font, jövőre 37,9 millió font lesz.

Lehetséges, hogy ez az alattvalók körében visszatetszést kelt, tekintettel a brit gazdaság és a költségvetés rendkívül ingatag helyzetére.

George Osborne brit pénzügyminiszter éppen e héten jelentett be további - a következő parlamenti időszakra is átnyúló - takarékossági intézkedéscsomagot. Az alsóházban ismertetett, hetek óta feszült figyelemmel várt költségvetési felülvizsgálat célja összesen 11,5 milliárd font - több mint négyezer milliárd forint - megtakarítás elérése a kormányzati intézményrendszer működési költségeiben; ez a minisztériumok költségvetésében 10 százalékig terjedő kiadáscsökkentést jelent, és erőteljesen érinti a jóléti kiadásokat is.