A négy évvel ezelőtti kudarc ellenére ismét harcba száll a marosvásárhelyi polgármesteri székért a függetlenként induló Soós Zoltán. A magyar pártok támogatását élvező jelölt nem egy embernek, hanem az elmúlt 20 évben Marosvásárhelyen betokosodott önkormányzati gépezetnek üzen hadat és rendszerváltást ígér. Szerinte az elmúlt két évtized legnagyobb esélye a szeptember 27-i választások arra, hogy rendezett, élhető és legfőképpen fejlődő várossá váljon Marosvásárhely. Interjúnk a jelöltbemutató sorozatunk része. 

Saját térfelén fogad, ez biztonságot ad az ön számára?

Így volt egyszerűbb, kivitelezhetőbb, de jöhetne bármikor velem utcafórumra, ott is beszélgethetünk, ugyanazok lennének a válaszaim.

Bármit kérdezhetek, nincs tabu?

Részemről nincs.

Marius Pașcan kérdésére nem válaszolt... 

A piszkálódás és a civilizált kérdésfeltevés számomra nem ugyanazt jelenti.

A piszkálódás és a kíváncsiság nem ugyanaz.

Ne mondja nekem, hogy egy közismerten magyarellenes politikus tényleg arra kíváncsi, hogy mit gondolok én az autonómiáról. Ez az ember már rég bedobozolt engem, nem hiszem, hogy érdeklődve végig tud hallgatni egyetlen embert is, aki nem vele egy követ fúj.

Szerintem nincs menthetetlen ember, de ezt hagyjuk akkor. Miért függetlenként indul? Ilyen rossz a pártok ázsiója a marosvásárhelyi magyarok körében?

Ez megint olyan dobozolós dolog. Azért indulok függetlenként, mert nem egyetlen pártot vagy politikai erőt képviselek, hanem a változást akaró marosvásárhelyieket. Egy független jelölt mögé könnyebben sorakoznak fel a támogatók. És így is történt. Ezért támogat számos politikai és civil szervezet. Elsőként az RMDSZ, majd társult az Erdélyi Magyar Szövetség és a Pro Európa roma párt. Én azt hittem, hogy ezen már rég túl vagyunk, így kampányfinishez közeledve.

Ez a függetlenség a város megmentésének az egyetlen záloga?

A megmentés záloga a felkészült csapat és a jó politika. A függetlenség, mint mondtam, megkönnyíti a különböző pártokhoz kötődő szavazóknak, hogy támogassák a változás jelöltjét. Marosvásárhely problémáinak sincs politikai vagy etnikai hovatartozása: a közlekedési dugó, a stagnáló gazdaság vagy a zöldfelületek hiánya nem a liberálisok vagy szociáldemokraták, nem a románok vagy a magyarok problémái, hanem mindannyiunké. Mindezek felett pedig van egy nagy közös problémánk, a korrupció, ami tönkretette a várost. Ezen kell változtatni, ezért szükséges a változás. Nem csak a polgármesteri névtáblát kell cserélni, hanem az egész rendszert leváltani.

Négy évvel ezelőtt ugyanígy függetlenként indult, most miért nagyobb az esély? Az megállapítható, hogy a kampánya sokkal látványosabb, pozitívabb. Ennyi a siker kulcsa?

Több dolog is változott 2016-hoz képest. A Florea-rendszer meggyengült, én viszont megtanultam a leckét: ha mindenkihez szólni akarok, erőteljesebbé kell tenni a kétnyelvű kommunikációt. Aminek meglett az eredménye: fél év alatt nem csak a román támogatóim száma nőtt meg, de a román választók körében is jelentős többségbe kerültek azok, akiknek nem számít a polgármester nemzetisége. Nekem személyesen is nagy erőt ad, hogy egyre több marosvásárhelyi román közszereplő, értelmiségi és ismert személyiség áll ki mellettem nyilvánosan, mint ahogyan a napokban a Népújságban is megjelent felhívás mutatja. De tanultunk mást is négy évvel ezelőtt. Jobban oda kell figyelni a szavazásra, hogy csökkentsük a csalás esélyét. Az akkori nagyszámú érvénytelen szavazat ugyanis egyértelműen csalásra utal. Ennek két módja van: egyrészt felkészült biztosokat küldünk a szavazókörzetekbe, másrészt pedig az, ha sokan mennek el szavazni: mert akkor nem tudják elcsalni.

Van, aki szerint Soós Zoltán „csak egy történész”. Milyennek látja ez a “csak egy történész” a jelen Marosvásárhelyét és milyen jövőt képzel el?

Röviden: egy rendezett, élhető és legfőképpen fejlődő város jövőjét. A hosszabb válaszom pedig így hangzik: a város dicső múltjához képest siralmas a jelen. Lassan mindenki lehagy bennünket, és nem csak Erdélyben. Van olyan mutató, amiben már Foksány is előbbre van. Marosvásárhely egy nagyon jó potenciállal rendelkező város, földrajzi helyzete tökéletesen alkalmassá teszi, hogy Erdély szíve, logisztikai központja legyen. Ehhez elsősorban a közlekedési infrastruktúrát kell rendbe hozni, és befektetőbarát politikát kell folytatni. A rendezett, élhető város kialakítása kevesebb pénzt, de több figyelmet igényel. És a marosvásárhelyiek aktív részvételét. Az elmúlt 20 évben nem törődtek az igényeikkel, de ezen is változtatni fogunk.

Soós Zoltán és csapata mellett kell még valami a felemelkedéshez. Például pénz és még több pénz. Lesz? Tisztában van a városkassza helyzetével?

Annyira vagyok tisztában a város anyagi helyzetével, mint ön, annyi információm van, amennyit az újságok hasábjain, illetve a polgármesteri hivatal honlapján találni. Nem véletlenül mondom azt, hogy a város működésének átvilágításával kezdjük a munkát. Marosvásárhelynek jelentős erőforrásai vannak, idén például 71 millió eurós költségvetéssel rendelkezett, ám ezt a pénzt jelenleg nem fejlesztésre, nem a város gyarapítására költik, hanem a baráti cégek kasszáját töltik fel vele, illetve a saját pénztárcáikat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy módszeresen kizsákmányolják Marosvásárhelyt. Pénzünk pedig kétféleképpen lehet: egyrészt jobban gazdálkodunk, kiiktatjuk a korrupciót, a baráti cégek támogatását. Másrészt jobban pályázunk. Jelentős kormányzati és uniós források állnak rendelkezésre, amelyekkel Dorin Florea nem élt, mert nem szereti sem a tiszta közbeszerzéseket, sem a más településekkel való együttműködést. Ez utóbbi hiánya hiúsította meg a metropoliszövezet működését, amely más erdélyi nagyvárosok esetében rengeteg pluszforrást hozott.

Ha már a pénznél tartunk, mit gondol ön a helyi autonómiáról?

Jelenleg Marosvásárhely az egyik legnagyobb autonómiát élvező város, mert itt a törvények nem működnek. Hiába van mérhetetlen korrupció, valamiért mindig megússza ez a városvezetés. De komolyabbra fordítva a szót, én nagy híve vagyok annak, hogy egy közösség szabadon gazdálkodhasson az általa megtermelt jövedelemmel és minél kevesebbet vonjon el a központi kormány. Kolozsvár esetében például alig éri el a harminc százalékot annak az összegnek az aránya, amit visszakapnak Bukaresttől. Ez így nincs jól, de egy polgármester önmagában nem tudja a kormányzati mohóságot féken tartani.

Etnikai szavazás vs. projektek. Több alkalommal is erről a szembenállásról szólt a vokscsata Marosvásárhelyen. Történészként sokunknál jobban tudja, hogy ez hol gyökerezik, és hogy a falakat lebontani miért nem volt elég harminc esztendő. Ez a tudás segítette?

Igen. A falak lebontása a problémák kezelésével kezdődik, annak bemutatásával, hogy ezek mindannyiunk közös gondjai. Ahogy említettem, Marosvásárhely problémáinak nincs etnikai hovatartozása. Megoldásuk is közös erőfeszítéssel lehetséges. Ezt értették meg azok a román szavazók, akik mellém álltak. Mert, ha nem tudunk együttműködni, akkor ezeket nem lehet felszámolni. Az etnikai szavazás kérdése eddig azért állt fent, mert ez volt az érdek. Fenntartották. Hamarabb is meg lehetett volna szüntetni.

A választások napján mitől tart a leginkább?

A csalástól. Ön nem?

Én személy szerint a választói érdektelenségtől tartok. Van, aki úgy gondolja, hogy itt nem engednek változtatni. Említette a csalást. Mit üzen azoknak, akik érzik a változás szükségességét, de bizalmatlanok?

Menjenek el szavazni, mert ez a legbiztosabb fegyver a győzelmünkhöz. Ne kételkedjünk, és ne tétovázzunk. Minden szavazat nagyon fontos. Minden marosvásárhelyi részvételére szükség van a rendszerváltáshoz. Az idei évben van a legnagyobb esélyünk lezárni az elmúlt húsz évet és elérni a változást Marosvásárhelyen. Voltak alattomos támadások a személyem ellen, ez minden kampányhoz hozzátartozik sajnos. Örvendetes módon Rares Bogdan uszító kijelentésétől eltekintve a kampánynak nem volt nacionalista felhangja, nem volt nacionalista támadás román részről sem. Nem kell bizalmatlannak lenni: el kell menni szavazni.

Független polgármesterként indul, a győzelem esetén is független marad?

Persze. Független polgármesterként fogok együttműködni az RMDSZ-frakcióval és minden olyan erővel a tanácsban, amelyik a város érdekében akar tenni.

Mintha mindent Soós Zoltánra tettek volna fel, egész Erdélyben. Szükség van a győzelmére a közösség megerősödéséhez is, nemcsak azért, hogy Marosvásárhely elinduljon a változás útján. Ha megnyeri a választásokat, már látom magam előtt, hogy pajzson fogják végighordozni Székelyföldön. Tetszik, nem tetszik, a történészből az egyik legerősebb politikus lesz. Ezzel számol?

Nem gondolkodom ilyesmin. Érzem a súlyát, de én elsősorban a marosvásárhelyi dolgokkal szeretnék foglalkozni, nem az a célom, hogy az országos politikába bármilyen szinten is beleártsam magam. Most azonban nem ez a kérdés. Egy fontos csata előtt állunk, de ez még nem a háború vége, akkor sem, ha megnyerem a választást. Ne felejtsük el, hogy itt nem ér véget a küzdelem, hiszen négy, sőt több évre elegendő munkát hagy Florea az utódaira. Ahhoz, hogy belevágjunk, előbb meg kell nyerni a választást.