banner_xRg6ZFl6_Koldok_970x250.gif
banner_PIz6eiCM_Koldok_300x250.gif

Mészár Sándor aradi polgármesterjelölt: az UTA élvonalba jutása sem volt lehetetlen

A jelöltállítás befejezésekor, még márciusban mutatta be az RMDSZ aradi polgármesterjelöltjét az idei helyhatósági választásokra, Mészár Sándor személyében. A köztiszteletnek örvendő sportmenedzser viszonylag újnak számít a politikában: az üzleti szféra és az élsport világából érkezett. Éppen ezért a megszokottól eltérő módon próbálja megszólítani a választókat a többek között a nagy múltú aradi futballcsapat, az UTA megmentésével és élvonalba juttatásával, valamint a Békéscsaba–Arad Szupermaraton szervezésével a románság körében is elismertségre szert tett jelölt. Interjúnk a jelöltbemutató sorozatunk része.

Mi a nehezebb: az UTÁ-val feljutni az első osztályba vagy az RMDSZ jelöltjeként polgármester-választást nyerni Aradon?

Mindkettő nehéz, de – az UTA a példa rá – nem lehetetlen.

Több ciklusban volt, sőt jelenleg is a megyei ifjúsági és sportigazgatóság vezetője, tehát nem áll távol öntől a közigazgatási szféra, de eddig úgymond a második vonalban tevékenykedett, a háttérből irányított, igazgatott. Mi vitte rá, hogy előtérbe lépjen, mondjuk úgy, hogy az UTÁ-val egy időben szintet lépjen?

Kicsit még most is meg vagyok lepve, hogy itt állok, de kihívásnak vettem az RMDSZ felkérését. Időközönként be szoktam járni a székházba, tagdíjat fizetni vagy a különböző rendezvényekre, előadásokra szóló meghívókat, jegyeket átvenni, és mindig megkérdezték a szövetség vezetői, hogy nincsenek-e politikai ambícióim. Így volt ez az év elején is, de miután udvariasan elhárítottam a lehetőséget, következett még egy kérdés: nem szeretne az RMDSZ polgármesterjelöltje lenni? Az igazság az, hogy jó hangulatban voltam, a hétvégén nyert a csapat is, ráadásul rövid gondolkodási időt adtak, így elfogadtam. Sportemberként és sportvezetőként tetszett a kihívás, és úgy éreztem, hogy megbirkóznék a feladattal. Szerintem lehet úgy várost vezetni, gazdálkodni, hogy nem politizálunk, hanem felhasználjuk a politikusokat a város érdekében.

Újabban az UTA megszűnéstől való megmentőjeként, újjáélesztőjeként ismerik, de legalább ilyen fontos az ön életében az utánpótlás-nevelés: az Atletico kölyökcsapat-központot húsz éve alapította, több jelenlegi élvonalbeli és válogatott játékos is kikerült már onnan. Mindig is jelen volt a sport az életében?

A gyerekkorom szinte teljes egészében a fociról szólt. A mostani Atletico-pálya mellett nőttem fel. Nemigen volt más, amivel elfoglalhattuk volna magunkat – olykor a tanulás rovására is…

Akkor is mindig az én feladatom volt a szervezés: már az iskolában, az órák alatt ment körbe a lista, amire feliratkoztak, hogy ki marad délután, összeállítottuk a csapatokat, pályát improvizáltunk, néha estébe nyúltak a meccsek. Több aradi csapatnál is voltam igazolt játékos, de a grundon éreztem magam a legjobban, mert ott én irányítottam.

Amikor nagyobb lettem, lakótelepre költöztünk. Az iskola mellett dolgoztam, egy biciklijavító műhelyben voltam inas, így félre tudtam tenni életem első nagy befektetésére: éveken át megspórolt pénzemből szereztem két igazi focikaput vasból, dróthálóval, a lakótelepi focipályára. Nem fordultak meg a fejemben olyan magasztos gondolatok, hogy a közösségért teszem – egyszerű gyerek voltam, és annyit tudtam, hogy van egy gondunk, amit meg kell oldani, hát megoldottam. A felnőttek is csodájára jártak, mert jobb volt a mi pályánk, mint az övék.

A családtagoktól sem idegen a sport, ugye?

A feleségem versenyszerűen tornászott, majd úszott, utána pedig tagja volt az első romániai női vízilabdacsapatnak. A lányaim sportaerobikot űznek, mindketten nagyon szép eredményeket értek el – sajnos az élsporttal járó sérülések sem kerülték el őket –, a nagyobbik lányom a román válogatott tagjaként ifjúsági, majd felnőtt Európa-bajnokságot is nyert. Amúgy mindenféle sportot szeretünk. A szabadidőnkben úszunk, kerékpározunk, sízünk, kirándulunk, kosárlabdázunk, asztaliteniszezünk – erről szól az életünk, a tévében is ritkán megy más műsor, szinte csak sport. Egyébként a feleségem, és most már a lányaim is aktívan részt vesznek mindenben, amit szervezek. A rendezvények, mérkőzések lebonyolításában, a statisztikák készítésében, a fotózásban-videózásban segítenek.

Ön tősgyökeres aradi?

Igen. Aradról vannak az első emlékeim, és bizonyára az utolsók is innen lesznek. Sok lehetőségem lett volna, hogy Magyarországon vagy másutt külföldön boldoguljak, neves futballklubok is ajánlottak állást, felkínálták, hogy vegyek részt a menedzsmentben, de lokálpatrióta vagyok, ez az igazság.

Néhány éve az ön irányításával sikerült megmenteni csődtől a néhai báró Neuman Ferenc által alapított UTÁ-t, az ország egyik legnagyobb múltú futballklubját. Ez a projekt hol helyezkedik el a megvalósítások, az elért eredmények sorában?

Az új UTA-projekt hét évvel ezelőtt indult. Sokan ismerik és szeretik ezt a csapatot, a város egyik legfontosabb márkaneve, brandje. Éppen ezért nagyon nagy a felelősség is: itt nem szabad hibázni!

Legutóbb 18 éve jutott fel a csapat az első osztályba, ahonnan 12 évvel ezelőtt esett ki. Az, hogy most sikerült visszakerülni az élvonalba, karrierem legnagyobb eredménye. Hét éve irányítom a klubot, és ez is nagy eredmény. Soha nem volt még példa arra, hogy pár évnél tovább maradjon egy-egy vezető az egyesület élén, még Feri báró idejében sem.

A csapatra is jellemző az, ami a városra: a soknemzetiségűség. Persze, a futball „globalizálódásával” most már spanyol és albán játékosaink is vannak a románok mellett, de a vezetőségben vannak magyarok vagy magyarul beszélők, és magyar vezetőedzőnk van Bálint László György személyében.

Hivatalosan is megkezdődött a szeptember 27-i helyhatósági választások kampánya, de a koronavírus-járvány miatt elmaradnak a hagyományos korteshadjáratok. Ilyen körülmények között milyen kampányt tervez?

Nincs tapasztalatom ezen a téren, de véleményem azért van… Szerény kampányt képzelek el magamnak. Más, mint az eddigiek, mert a jelölt is más. Sőt úgy tartom, hogy az én kampányom már húsz évvel ezelőtt elkezdődött. Én nem vagyok politikus, és nem is leszek az, a mostani státusom sem fog megváltoztatni: ugyanaz maradok, aki voltam, menedzselek, szervezek, ügyeket intézek, ha megkérnek – és ha tudok –, segítek. Tudom, mit jelent a verseny, és tudom, hogyan kell megoldani a problémákat.

Az évtizedek alatt, a sok nemzetközi rendezvény kapcsán nagyon jó kapcsolatom alakult ki a város szinte összes intézményével. Van egy tizenegy pontból álló programom, amit a kezdő tizenegyemnek nevezek. Mindegyik pont nagyon fontos, akárcsak egy csapatban mindegyik poszt, de az egyikre rátérek: a szakértelem. A polgármester nem érthet mindenhez, viszont a legjobb szakemberekkel kell körülvetetnie magát. Csapatmunkára van szükség, és egy csapat akkor sikeres, ha mindenki végzi a dolgát, és mindenki győzni akar. S persze, ha hajlandók vagyunk felelősséget vállalni a hibáinkért.

A járványügyi helyzet miatt a kampány nagyrészt online folyik, és szerintem alacsony lesz a részvétel a szavazóurnáknál. De remélem, hogy az aradi magyarok elmennek szavazni, mert akkor tudom a magyarság érdekeit hatékonyan képviselni, ha egy erős csapat áll mögöttem – ezt jeleni számomra a magyar emberek támogatása.

A valóságban nagyon kevés az esély arra, hogy Aradon egy magyar szervezet jelöltje nyerje meg a polgármester-választást, de ha úgy alakul majd a képviselőtestület összetétele, elképzelhetőnek tartja, hogy esetleg alpolgármesterként is megvalósítsa ezeket a terveket? Vagy az, hogy önt a románok közül is sokan ismerik és elismerik, több szavazatott hozhat az RMDSZ-nek?

Remélem! Azért indultam el, hogy nyerjünk. Mindig az első helyet kell megcélozni, nem szabad megelégedni a másodikkal. De már önmagában a több szavazat is győzelem.

A polgármesteri hivatalban elosztják a feladatokat, és ha úgy alakul, hogy alpolgármesternek választanak utóbb, s hozzám kerülne a sport, a szociális ügyek, vagy mondjuk a zöldövezetek kérdése, akkor valószínűnek tartom, hogy amit el szeretnénk érni, meg is tudnám valósítani. A fő célom az, hogy minden aradi magyart képviseljek: akár polgármesterként, akár alpolgármesterként, akár városi tanácstagként. Attól függetlenül, hogy az illető RMDSZ-tag vagy sem, vagy, hogy milyen a vallása.

A szükségállapot és a kijárási tilalom idején együtt dolgoztam a történelmi magyar egyházakkal, és közel száz rászoruló aradi magyar személynek sikerült két alkalommal is élelmiszerekből, tisztálkodó és fertőtlenítő szerekből álló csomagot eljuttatnunk. Nagyon jól dolgoztunk együtt, amiért köszönöm a lehetőséget az egyházaknak!

A politikusok általában meglovagolják ezeket az akciókat, főleg a választások előtt, lefotózzák, a közösségi oldalakon posztolják, hogy kinek, mit és mennyit vittek, ehhez képest ön mintha „titokban” végezte volna ezt…

Szándékosan nem vertük nagydobra, mert nem ez volt a cél, hanem az, hogy tényleg segítsünk, ahol szükség volt erre, és nem akartuk kampányra használni. Nemcsak az érintetteknek esett jól ez, hanem nekem is. Naponta tíz-tizenöt helyre sikerült eljutni, és voltak nagyon megható pillanatok. Egyes nénik vagy bácsik manapság is felhívnak, hogy jó-jó, akkor segítettünk, de most már ki hoz gázpalackot neki, vagy kit kérjen meg, hogy kifizesse a villanyszámláját. Persze, nagyon szívesen megoldjuk ezeket is anélkül, hogy ebből valamilyen előnyt vagy népszerűséget kovácsoljunk magunknak. Más este úgy lefeküdni, hogy tudod: aznap tíz-tizenöt embernek örömet szereztél.

(A nyitóképen Mészár Sándor | Fotó: rmdszarad.ro)

banner_4BtporpC_300x250-HU.jpg

Kapcsolódók

banner_33n1iUxf_maltai-970x250.gif
banner_jpL2NADm_maltai-300x250.gif

Kimaradt?