Aktualizálta csütörtökön az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) a COVID-19-cel kapcsolatos esetdefiníciókat.

Az INSP szerint fertőzésgyanúsnak minősül az az akut légúti megbetegedésben szenvedő páciens, akinél hirtelen fellép legalább egy a következő tünetek közül: köhögés, láz, nehézlégzés; bármilyen tüdőgyulladásos, bronchopneumoniás (+/- mellhártyagyulladás) személy; az a súlyos akut légúti megbetegedésben (SARI) szenvedő, lázzal, köhögéssel vagy nehézlégzéssel küzdő páciens, akinek az állapota egyik napról a másikra kórházi kezelést igényel. 

SARS-CoV-2-vel való fertőzöttség gyanítható azoknál a 16 év alatti kiskorúaknál, akiknél úgy lépnek fel gyomorrontásra utaló tünetek (hányás, hasmenés), hogy azok nem hozhatók összefüggésbe a táplálkozással - szögezi le az INSP. 

Közösségi eredetű megbetegedés:

• a koronavírus-fertőzés tünetei már a kórházba utaláskor vagy az ettől számított 48 órán belül jelentkeznek;
• a tünetek a kórházba utalást követő 3-7. napon jelentkeznek, és erős a közösségi fertőződés gyanúja (például a páciens egy fertőzési gócból érkezik);

Az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedés:

• a tünetek a kórházba utalástól számított 48 óra múlva jelentkeznek, és erős az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megfertőződés gyanúja;
• egészségügyi alkalmazottnál jelentkező megbetegedés, amennyiben nincsenek a közösségi terjedésre utaló jelek.

Azok a megbetegedések, amelyeknél a tünetek a kórház elhagyását követő 14 napon belül jelentkeznek, lehetnek: az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedések, ha a kórház elhagyását követő 48 órában jelentkeznek a tünetek; illetve bizonytalan eredetűek, ha a kórház elhagyását követő 3-14-napban jelentkeztek a tünetek, és nincsenek a közösségi terjedésre vagy az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedésre utaló jelek.

Igazoltan fertőzöttnek minősül az a személy, akinél a laboratóriumi vizsgálatok kimutatják a SARS-CoV-2 vírussal való fertőzést, a klinikai tünetektől függetlenül. 

Szoros kontaktnak minősül:

• a koronavírusos beteggel egy háztartásban élő személy;
• az a személy, aki közvetlen fizikai kapcsolatban állt egy koronavírusos személlyel (például kezet fogott vele, és nem mosott kezet közvetlenül ezután);
• az a személy, aki közvetlenül érintkezett egy fertőzött szekrécióival (például köhögés révén, vagy kesztyű nélkül megérintette a zsebkendőjét);
• az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott egy fertőzöttől;
• az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott ugyanabban a helyiségben - például tanteremben, ülésteremben, kórházi váróteremben - egy fertőzött betegtől;
• az egészségügyi személyzet tagja vagy más személy, aki közvetlen ellátást nyújt egy fertőzött betegnek, vagy a laboratóriumi személyzet olyan tagja, aki a fertőzött betegtől vett mintákhoz védőfelszerelés megfelelő viselése nélkül nyúlt hozzá.

COVID-19-cel igazolt beteg elhalálozásának minősül "minden olyan haláleset, amely igazoltan koronavírussal fertőzött személynél következik be, leszámítva azokat az eseteket, amikor az elhalálozásnak más egyértelmű oka volt, amely nem hozható összefüggésbe a COVID-19-cel (például sérülés, akut vérzés stb.). 

Az igazoltan COVID-19-fertőzöttek elhalálozása nem írható más, korábbról fennálló betegségek (például rákos vagy hematológiai megbetegedések stb.) számlájára, és ilyen esetekben is a COVID-19-et kell feltüntetni a halál okaként, függetlenül attól, hogy más társbetegségek is fennálltak, amelyek esetleg súlyosbították a COVID-19 lefolyását. A halotti bizonyítványban a COVID-19-et kell megjelölni a halál okaként minden olyan elhunyt személy esetében, akinek halálát a koronavírus okozta vagy okozhatta, esetleg hozzájárult ahhoz - szögezi le az INSP.  Ha a halál okát tisztázni kell, javasolt a RT-PCR vizsgálat elvégzése tüdőszövetből vett mintán - teszi hozzá az INSP.

(Címlapi illusztráció forrása: MTI)