A koronavírus-járvány terjedése ellen hozott óvintézkedések a belpolitikai válság elmélyüléséhez vezethetnek Illyés Gergely politológus szerint. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa úgy véli, ebbe beletartozhat a helyhatósági választások újbóli elhalasztása, a Szociáldemokrata Párt (PSD) által kilátásba helyezett bizalmatlansági indítvány megszavazása, de a nemzeti liberális párti (PNL-) kormány ügyvivő kabinetként való hivatalban tartása is. Interjú.

Marcel Ciolacu, a Szociáldemokrata Párt ügyvivő elnöke a júniusról szeptemberre halasztott helyhatósági választások újabb elodázását vetítette előre, miután az alkotmánybíróság kimondta, hogy a parlament nem szólhat bele a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet meghosszabbításába. Megtörténhet ez?

Természetesen megtörténhet. Annak a furcsa helyzetnek a következményeit látjuk, hogy van egy kormány, amelyik nem rendelkezik parlamenti többséggel, és a törvényhozásban nagy valószínűség szerint az történik, amit a PSD akar: ugye, a mandátumoknak közel a felével rendelkezik, és ha hozzávesszük a kisebb pártokat, a szövetségeseit is, akkor a szavazatok többségével rendelkezik.

Két kérdés van: az egyik, hogy meg lehet-e szervezni a választásokat a járványügyi intézkedések miatt, vagy pedig meg akarják-e szervezni. Az elmúlt hétvégén két országban is szerveztek választásokat: Franciaországban a helyhatósági választások második fordulóját tartották meg vasárnap, Lengyelországban pedig elnökválasztás volt. A lengyel járványhelyzet a számok alapján nagyon hasonló a romániaihoz, a franciaországi pedig sokkal súlyosabb volt, de ennek ellenére meg tudták szervezni a választásokat. Ezért mondom, hogy itt nagy valószínűség szerint nem az a kérdés, hogy meg lehet-e a járványügyi védekezés miatt szervezni a választásokat, hanem hogy a pártok-e meg akarják-e tartani szeptember végén ezeket a választásokat.

Nyilván lehetnek eltérő érdekeik, de az is elképzelhető, hogy a két nagy pártnak, a kormányzó Nemzeti Liberális Pártnak és a PSD-nek megegyezik ebben a tekintetben az érdeke. Az biztos, hogy együttműködésre van szükség a kormány és a parlament között ahhoz, hogy a helyhatósági választásokat normális körülmények között meg lehessen rendezni, hiszen az erről szóló törvényt a parlamentnek kell elfogadnia, a választások megszervezése viszont a kormány és az alárendeltségébe tartozó állami hatóságoknak a feladata. Kíváncsian várom, hogy megteszik-e azokat a lépéseket, amelyek ehhez szükségesek. Most már nincsen erre túl sok idő, hiszen július közepén el kell kezdődjenek azok a procedúrák, amelyek előfeltételei a választások megszervezésének.

Bár egy friss közvélemény-kutatási eredmény szerint júniusban enyhén nőtt a PNL népszerűsége, az elmúlt fél évben folyamatosan csökkent, a közel ötven százalékos támogatottságról alig harminc fölé. Az idő a liberálisoknak dolgozik?

Semmiképp nem hiszem, hogy nekik dolgozna az idő. Egyébként Európa összes országában általában megerősödtek a regnáló kormánypártok, éppen a járványügyi védekezés miatt, hiszen egy válsághelyzetben az emberek díjazzák azt, ha egy kormány határozott intézkedéseket hoz. Láttuk nálunk a kormány válságkezelését, illetve az erről szóló kommunikációt, és sok volt a zavaros intézkedés. Attól tartok, hogy az ezt követő gazdasági válság sokkal súlyosabb lesz, mint azt gondolnánk, és ezért nem hiszem azt, hogy a PNL-nek dolgozna az idő. Szerintem, ha még tovább húzódnának a választások, akkor még tovább csökkenne a népszerűsége.

Idén még parlamenti választásokat is rendezni kell – hogyha a járványügyi helyzet engedi, akkor december elején –, és elképzelhető, hogy egyesek össze szeretnék vonni a két választást. Hogyha azt nézzük, hogy a Szociáldemokrata Pártnak nagyon sok pozíciója van jelenleg a helyhatóságokban, megyei tanácsokban, polgármesteri hivatalokban, és ezek közül nyilván néhányat elvesztene egy választás során, akkor lehet, hogy nekik talán az lenne az érdekük, hogy egyszerre szervezzék meg a két választást. Ugyanígy a PNL, hogyha a legnagyobb veszélyt nem a PSD-ben látja, hanem az USR–PLUS pártszövetségben, akkor nekik szintén előnyös volna, ha összevonnák, vagy egymáshoz nagyon közeli időpontban szerveznék meg a két választást, de ezek mind spekulációk. Mostani tudásunk szerint szeptember végén lesznek a helyhatósági választások, ha az erről szóló törvényt nagyon gyorsan elfogadja a parlament, a parlamenti választások pedig december elején. Erre készülnek a pártok, amelyek gyakorlatilag egy állandó kampányban vannak.

A törvény szerint szeptembertől 40 százalékkal kellene emelni a nyugdíjakat, s a gyerekpénz megduplázásáról is törvényt fogadott el a parlament, aminek az alkalmazását elhalasztotta a kormány. Az Orban-kabinet szerint a PSD és az ellenzéki pártok részéről populizmus ennek az erőltetése. A kormány a realitások talaján maradva annyival emelné, amennyivel a gazdasági helyzet lehetővé teszi. Választási szempontból kegyelemdöfés lenne a PNL-nek, ha nem emelnék meg a nyugdíjakat?

Ez az egyik legfontosabb szakpolitikai kérdés a választások előtt. Hogyha nem emelik meg 40 százalékkal a nyugdíjakat, a PNL óriási támadási felületet nyit: a szociáldemokraták mondhatják majd, hogy ők ezt a törvényt elfogadták már évekkel ezelőtt, és ha nem buktatják meg a kormányukat, akkor ők ezt megtették volna, tehát minden normális párt ezt a kártyát választási kampányban kijátszaná – ez még nem populizmus. A kormánynak pedig meg kell teremteni ennek a pénzügy hátterét.

Megint csak arra kell utalnom, hogy normális helyzetben egy kormánynak van parlamenti többsége, és meg tudja változtatni ezeket a törvényeket, hogyha úgy gondolja, hogy nem tudja végrehajtani, de itt egy olyan furcsa helyzetben találjuk magunkat, hogy egy olyan parlament szabja meg a kormánynak a mozgásterét, aminek nincsen köze a kormány politikai összetételéhez. Ebbe a szerencsétlen helyzetbe navigálta magát a Nemzeti Liberális Párt, tudták, hogy nem lesz parlamenti többségük, tudták, hogy egy demokráciában – így Romániában is – a parlament hozza a törvényeket, s nekik végre kell ezt hajtaniuk.

Azt, hogy van-e pénz vagy nincs ezekre a kiadásokra, hadd mondja meg egy gazdasági elemző a gazdasági számok alapján. Én politikai értelemben tudom azt mondani, hogy arra van pénz, amire egy kormány pénzt talál. Belemehetnénk abba, hogy miért van pénz bizonyos beruházásokra, s miért nincsen erre vagy arra, de ez a mindenkori kormánynak és a parlamenti többségnek a mozgástere, hogy mire szeretnék költeni az adófizetők által befizetett pénzt, tehát a közös költségvetést: azt gondolják, hogy ebből lehet nyugdíjemelést végrehajtani, vagy másra szeretnék költeni.

Politikai értelemben a 40 százalékos nyugdíjemelés egy olyan érzékeny téma, amin akár a parlamenti választások kimenetele is múlhat. Tehát, ha a kormány nem lépi ezt meg, akkor azt a népszerűsége nagyon megsínyli. Ráadásul közel van a választásokhoz ennek a kérdésnek a hatása, hiszen a szeptemberi nyugdíjat októberben folyósítják a több millió nyugdíjasnak, s ez biztosan befolyásolni fogja a választásokat.

A PSD kilátásba helyezett egy bizalmatlansági indítványt a kormány ellen. Mennyire vehető ez komolyan, mi érdeke lenne átvenni egy „romokban heverő” ország kormányzását?

Külön kell választanunk a bizalmatlansági indítvány megszavazását, vagyis a kormány megbuktatását, és a kormányzás átvételét. Mert utóbbiról ők nem beszéltek, csak a kormány megbuktatásáról. Ennek annyiban mindenkép van realitása, hogy a szociáldemokraták, ahogy mondtam, a szövetségeseikkel együtt nagyon közel állnak a parlamenti többséghez, tehát a parlamenti erőviszonyok függvényében elképzelhető, hogy megbuktatják ezt a kormányt, az más kérdés, hogy utána az államfőnél lesz a labda, és megint ki kell neveznie valakit miniszterelnök-jelöltnek.

Az államfő meghazudtolná önmagát, hogyha egy szociáldemokrata jelöltet kérne fel kormányalakításra, tehát ilyen értelemben nem is vehetik át a kormányzást, mert egyszerűen az elnök nem hajlandó kinevezni az ő jelöltjüket. Megint elkezdődhet az a tánc, amit már láthattunk a járvány előtt, kora tavasszal, amikor csak azért nevezett ki különböző miniszterelnök-jelölteket az államfő, hogy azok megbukjanak és kierőszakolják az előre hozott választást. Egy ilyen helyzet akár még kedvezhet is a szociáldemokratáknak, hiszen a kormány láthatóan nemhogy a járványhelyzetet és a gazdasági válságot, hanem még azt sem tudná kezelni, hogy megbuktatták, és egy új kormányt se tudnának hivatalba iktatni, hiszen a parlamenti többség nyilván nem szavazná meg a közvetkező kormányt.

Így, ebben a helyzetben el tudnánk jutni a parlamenti választásokig, tehát elképzelhető az a forgatókönyv is, hogy ezt a kormányt megbuktatja a PSD a szövetségeseivel, de ez nem azt jelenti, hogy át szeretnék venni a parlamenti választásokig a kormányzást.

Tehát ügyvivő kormányként ellavírozhat az Orban-kabinet a választásokig…

Így van.

Megszokhattuk már ezt a politikában, de azért szembeötlő, hogy tavaly a Liberálisok és Demokraták Szövetsége, vagyis az ALDE és a Pro Románia is megszavazta az akkori PSD-kormány megbuktatását, most meg már körvonalazódni látszik a PSD–ALDE–Pro Románia együttműködés.

Ha valaki nem ismeri a román belpolitikát, számára nyilván értelmetlen ez, de az áll a háttérben, hogy a Szociáldemokrata Párt elég jelentős belső harcokon van túl – illetve még nincs is túl –, és a PSD belső mozgásai határozzák meg ezeket a döntéseket. Nyilván, itt Liviu Dragnea volt pártelnöknek a politikai életből való eltávolítása, és az ő bizalmi embereinek a háttérbe szorítása miatt egy új helyzet állt elő.

Kongresszusra készül a Szociáldemokrata Párt, amelyen Marcel Ciolacu ügyvivő elnök megszilárdíthatja a hatalmát, és megpróbálhatja újraszervezni ezt a pártot, és ennek része az is, hogy rendezi a kapcsolatokat az ALDE-val és a Victor Ponta-féle Pro Romániával. Nyilván, Pontának ennél nagyobb ambíciói vannak, de ezt majd a jövő eldönti… Nagyon valószínű, hogy Marcel Ciolacu megszerzi az elnökséget a pártban, de ez a mandátum csak egy évre szól majd, és a választási eredmények függvényében megint kitörhet majd a belharc a pártban – vagy egy jó eredmény elérésével megerősítheti a pozícióit.

Tehát itt a baloldal, vagy a Szociáldemokrata Párt körüli politikai szerveződéseknek az újrakalibrálásáról beszélünk. Ilyen tekintetben nagyon is valószínű, hogy ez a három párt együttműködést fog kötni. Nyilván az önkormányzati választásokon ez helységfüggő lesz, tehát lesz, ahol együttműködnek, lesz, ahol nem, de a parlamenti választásokon nyilván az aktuális közvélemény-kutatási adatok függvényében döntik majd el, hogy például az ALDE megpróbál-e külön indulni és elérni az ötszázalékos bejutási küszöböt, vagy a Pro Románia is úgy érzi-e, hogy elég erős ehhez, vagy pedig egy választási szövetségben indulnak a PSD-vel, és evvel biztosítják a bejutásukat. Ezt a döntést majd a megfelelő időben meghozzák, de mindenképpen van arra esély, hogy ezek a pártok hosszú távon is együttműködjenek. Láttunk már ilyet: a Szociáldemokrata Párt évekig a Dan Voiculescu féle PC-vel, a konzervatívokkal, a korábbi humanista párttal, velük pártszövetségben indultak a választásokon, és együtt is kormányoztak. Tehát volt már erre példa, s ugyanezt láthatjuk az elkövetkezőkben.