Kapcsolataink tabu-problémáit feszegeti egy provokatív blog

Ha mernénk őszintén felfedni fájdalomkártyáinkat, kiderülne: ugyanazokat a titkokat rejtegetjük egymás elől, nem vagyunk egyedül a kérdéseinkkel, kétségeinkkel, kínjainkkal, és azzal sem, hogy szégyelljük a problémáinkat, inkább faragunk a társadalmi normákhoz igazodó tökéletesen becsapó látszatot, semhogy a maszk mögötti romokból próbálnánk újjáépíteni magunkat – véli Gerle Éva, a Csak az olvassa blog szerzője, blogja révén a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség Hüpátia Média díjasa, aki a héten Kolozsvárra látogatott.

Tavaly áprilisban indult blogját erdélyiek is követik, ők a népes olvasótábor tíz százalékát teszik ki, a szerző szerint gyakran a kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi és sepsiszentgyörgyi hozzászólók teszik fel a legkeményebb kérdéseket, provokálják a leginkább húsba vágó beszélgetéseket. Éjszakába nyúló intenzív és mély diskurzus alakult ki a kolozsvári találkozás helyszínén is azon témák kapcsán, amelyek a blog arculatát megszabják: férfi-női egyenlőség, nemi szerepek, sztereotípiák, párkapcsolat, gyereknevelés, tudatosság.

Első számú szabály a blogon, hogy bármiről is legyen szó, nem azt taglalják, hogyan lenne helyes (az elméleteket általában tudjuk, s a gyakorlat valahogy mégsem működik), hanem a valóságot írjuk le, azzal próbálunk meg szembenézni. „Többen kérdezték már, honnan veszem ehhez a bátorságot, miközben nincs semmiféle pszichológusi képzettségem. Valóban nem vagyok terapeuta, és nem tudok csodaszert felkínálni, de sokan visszajeleztek, hogy a blog segített nekik megtalálni a maguk útját, a maguk válaszait, erőt tudtak meríteni olyan lépésekhez, amelyeket rég meg kellett volna tenniük” - mondta Gerle Éva.

Nagyon sok embernek az jelent revelációt, hogy egyáltalán lehet beszélni olyan kérdésekről, problémákról, amelyek nem elszigetelt esetekként léteznek, de mindenki rejtegeti, mert fél a megbélyegzéstől, nem akar kilógni a sorból, legalább a látszatát fenn akarja tartani annak, hogy megfelel a társadalom elvárásainak. A blog ehhez ad bátorságot, hogy ne csak ott, hanem bárhol szégyenpír nélkül elmondhassa az, akinek fájdalma van, hogy mi fáj, hisz ő nem hibás azért, mert szenved, másrészt az örömtől se tartóztassa meg magát senki illemből, éljünk emberekhez méltóan.

Tabudöntögető is a blog: Miért ne lehetne valaki páratlanul is páratlanul boldog, miért kéne mindenkinek házasságba élni, s ha már úgy él, miért kell föltétlenül gyereket vállalni, miért jár a férjnek több szabadidő, miért hibáztatják a bántalmazó kapcsolatok áldozatait, amiért áldozatok lettek, miért avatják magukat mártírrá, akik nem akarnak szabadulni egy romboló viszony börtönéből? – ilyen kérdéseket dobál a szerző abba a világba, ahol a többség még görcsösen kapaszkodik az egyenlőtlenséget propagáló hagyományokhoz.

"Nem tudok instant megoldást, de ez nem jelenti, hogy nem kell beszélnünk a létező problémákról, főleg ilyen keretben, ahol ferdén néznek arra, aki korán szül, vagy későn szül, vagy nem is szül, vagy nem megy férjhez. A szüleimet összeeskető lelkész azt mondta: a házasság nem szanatórium. Aki nem érzi jól magát egyedül, az nem lesz boldog attól, hogy házasságot köt, attól sem, hogy gyermeket vállal. Találd meg azokat a dolgokat, amelyeket szeretsz, amelyek feltöltenek, és szánj időt rájuk" – idézem a szerzőt szabadon.

Gerle Éva magyartanár, újságíró, korrektor, megözvegyült háromgyermekes anya, megannyi személyes tragédia áldozata, ugyanakkor kegyelem-ajándékok kegyeltje számára ilyen szerelem a blog: „Később jöttem rá, hogy egy blog alakú üresség tátongott bennem”. Eleinte csak egy kis csendes zugot akart az interneten, amit kedve szerint rendezhet be, de ahová más is betérhet „egy csésze kávéra”, aztán mintha búvópatakként arra haladt volna, exponenciálisan megnövekedett az olvasók száma, óriásivá duzzadt a kommentelők köre (friss számokról nem kaptuk információkat, de dokumentáltan novemberben 70 ezer látogatónál tartott a blog), túlzás nélkül mondhatni: igencsak pezseg az élet a virtuális felületen – és a megérintett szívek mélyén is minden bizonnyal.

A blog címét József Attilától kölcsönözte a szerző, akit egyre többen ismernek és szeretnek. Olvasói elsősorban nők, különböző korosztályból, de akadnak férfiak is, gyarapodó számban. A kolozsvári Pódiumbeszélgetésen is voltak férfi érdeklődők, magát a beszélgetést is egy rendszeresen kommentelő férfi vezette. Gerle Éva nem a köznapi sztereotípiák mentén értelmezett feminizmus képviselője, aki legszívesebben kiűzné a férfiakat a világból, hanem ő a nők elnyomása, bántalmazása ellen szólal fel, az egyenlőség, korrektség mellett tör lándzsát. A kolozsváriaknak megígért egy újabb látogatást is, amikor megjelenésre váró könyvét fogja elhozni ide. A kötet válogatást tartalmaz a legfelkavaróbb, az olvasók visszajelzései szerint leghatásosabb szövegek közül.  

Kimaradt?