A közösségnek volt hite, kitartott a remény, és meg akart maradni – Trianonra emlékeztek Csíkszeredában
Huszárok, tárogatós, székelyruhás fiatalok és gyermekes családok gyűltek össze csütörtök délután Csíkszeredában a Fodor Ház udvarán emlékezni a Székely Hadosztály emlékműnél a trianoni döntésre a békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján. Az egybegyűlteket az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének politikusai arra biztatták, merjék felvállalni magyarságukat, zárják ki a szégyenérzetet, és kerekedjenek fölül az igazságtalanságon. Az esemény végén Kelemen Hunor szövetségi elnök elültette a nemzeti összetartozás fáját.
Imádságos lelkülettel, de szavaik szerint nyugtalanul vettek részt a megemlékezésen a történelmi egyházak vezetői, akik a világ megannyi igazságtalanságát és rosszindulatát látták visszaköszönni az elmúlt évszázad eseményeiből: 100 év elteltével gyász, veszteség, bosszúság, káröröm látszódik az arcokon, hangoztatták a zászlófelvonást követő eseménymegnyitón. A nyugtalanság ellenére azonban Isten igéjére, és az általa hirdetett békességre intették híveiket, kiemelve, hogy minden fáradozásban jelen van és jelen lesz az Isten.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében elmondta: Romániában gondnak, még a járványhelyzetnél is égetőbb problémának tekintik a magyarságot. Támadják, mert 100 év asszimilációs folyamatai, politikai kísérletei és elvándorlásai ellenére ma is jelen van, 1 millió állampolgárával hirdeti, nem tűnt el, nem olvadt be, és nem fogadja el, hogy románnak nevezzék őt sem határon innen, sem határon túl. Hozzáfűzte, bár Székelyföldön többségben él a magyarság, időről időre emlékeztetik arra, hogy kisebbség Romániában, beléjük sulykolva, hogy az anyanyelv gúny és megbélyegzés tárgya, a nemzet élhetetlen és szegénységre ítélt – ez Trianon következménye.Ellenben június 4-nek nem a negatívumok felsorolásáról kell szólnia, hanem arról, hogy a magyarok helyzete Romániában megváltoztatható, ha közös munkát, energiát fektetnek az összefogásba – nyomatékosította a megyei tanács elnöke. „Ha ebbe a keretbe szorultunk a történelem folyamán, használjuk ki a lehetőségeket” – jelentette ki Borboly, hozzátéve, hogy a vidék-város együttműködésre kell hangsúlyt fektetni, valamint arra, hogy minél több magyar merje használni anyanyelvét a hivatalos levelezésekben, mert ez a törvény által kapott joga, és merjék kitűzni nemzeti ünnepeiken házaikra a magyar lobogót. „Jelezzük újra és újra, hogy itthon vagyunk, és ezt senki nem veheti el tőlünk, sem az országhatárok meghúzásával, sem azzal, ha nemzetbiztonsági kockázatnak bélyegzi közösségünket” – világított rá a politikus.Gergely István, a Fodor Ház vezetője kiemelte, „elérkezett Magyarország lemészárlásának 100. évfordulója”, de a húsba vágó történelemre ünnepként tekint: feltámaszt, támaszt nyújt Trianon, mert a 100. évfordulón az emlékezés arra ösztönzi a magyar embernek, hogy „emésszen, felszívjon, és új erőre kapjon”. Ünnepelni jöttünk össze – hangsúlyozta, mert a feltámadás folyamatába fordul át a Fodor Ház udvarán zajló megemlékezés.
„Trianon sok mindenre megtanított bennünket”
Kelemen Hunor, RMDSZ-elnöke arról beszélt: 36 500 reggel, 36 5000 este, 36 500 nap telt el Trianon óta, és „el kellene mesélni a másfélmillió ember életét ahhoz, hogy ezt a hatalmas és súlyos évszázadot egészében láthassuk, és mindnyájunknak át kellene élni az elszakítottság élményét, a kilátástalanság heteit, hónapjait, a kisemmizések történetét, a börtönéveket, a tiltást, az el- és bezártság tapasztalatait”. A mérhetetlen fájdalom és az égig érő igazságtalanság mögül azonban fölfényleni látszik valami biztató, és talán látni véljük a remény sugarait is – hívta fel az egybegyűltek figyelmét.Optimizmusát a szövetségi elnök azzal indokolta, hogy az a közösség és az az ember, amely és aki a trianoni döntés után, 100 esztendő kegyetlen megpróbáltatásai után 2020-ban itt van a szülőföldjén, Székelyföldön, Erdélyben, Partiumban, a Bánságban, a Csángóföldön magyar emberként, magyar közösségként él és tervez, építkezik, újrateremti az otthonát, az már egy kész csoda. És ez szerinte csakis azért történhetett meg, mert volt ennek a közösségnek hite, kitartott a remény, és meg akart maradni.
„Értéket jelentünk, értéket alkotunk”
Kelemen Hunor elmondta, Trianon sok mindenre megtanított bennünket, „többek közt arra, hogy akkor is boldogulni tudjunk, amikor magunkra maradunk, hogy akkor is talpra tudjunk állni, amikor csak magunkra számíthatunk.” A reményt élteti az is, hogy 2020-ban van valós nemzeti szolidaritás. S bár a kiterjesztett magyar állampolgárság a trianoni szerződést nem írta felül, de meghaladta, nagymértékben hozzájárul annak a tudatnak és érzésnek a megerősítéséhez, mely egy magyar nemzetet feltételez, egyetlen magyar nemzetet, az országhatárokat csupán fizikai határnak láttatja, és amely ma már nem akadálya még a napi kapcsolattartásnak sem. Közjogi értelemben is ma már egy nemzet vagyunk – világított rá.
Hozzátette, aki ma azt mondja, hogy az erdélyi magyarok el akarnak venni bármit a románoktól, aki ma azt állítja, hogy az erdélyi, romániai magyarok a románok ellenségei, az egyszerre hazudozó és bujtogató. Ideje lenne szerinte felhagyni azzal, hogy az erdélyi magyarságot, a romániai magyarságot állandóan nemzetbiztonsági kockázatnak tekinti a román állam több intézménye, és ideje lenne felhagyni azzal a gyakorlattal, hogy a romániai magyarságot, az erdélyi magyarokat, a székelyföldi embereket folyamatosan ötödik hadosztályként emlegessék. Ugyanakkor ideje lenne betartani a régi ígéreteket is, mert Erdéllyel együtt, velünk is gazdagodott Románia. Értéket jelentünk, értéket alkotunk, értéket alkottak szüleink és dédszüleink munkájukkal, mindennapi cselekedeteikkel – jelentette ki Kelemen Hunor.
Az eseményt a huszárok nótázása tarkította. Elhangzott a magyar és a székely himnusz, a rendezvény elején felvont magyar zászló pedig végig a közösség fölött lobogott. A megemlékezés faültetéssel zárult, a facsemetét a nemzeti összetartozás jelképeként Kelemen Hunor helyezte a földbe.