Ismét aktualizálta az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) a COVID-19-cel kapcsolatos esetdefiníciókat, bevezetve „az egészségügyi ellátással összefüggésbe hozható COVID-19-megbetegedés”, valamint a „közösségi megbetegedés” fogalmát, ugyanakkor pontosítva, hogy mi minősül „COVID-19-cel diagnosztizált személy elhalálozásának”.

A kórházba utalás időpontja és a koronavírusra jellemző tünetek megjelenése vagy a pozitív teszt között eltelt idő függvényében a következő eseteket különítik el: 

Közösségi megbetegedés:

• a koronavírus-fertőzés tünetei már a kórházba utaláskor vagy ettől számítva egy-két napon belül jelentkeznek;
• a tünetek a kórházba utalást követő 3-7. napon jelentkeznek, és erős a közösségi fertőződés gyanúja

Bizonytalan eredetű megbetegedés:

• a tünetek a kórházba utalást követő 3-7. napon jelentkeznek, és nem áll rendelkezésre elegendő információ ahhoz, hogy valamely más kategóriába sorolják az esetet

Valószínűsíthetően az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedés:

• a tünetek a kórházba utalástól számított 8-14. napon jelentkeznek
• a tünetek a kórházba utalástól számított 3-7. napon jelentkeznek és erős az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megfertőződés gyanúja

Az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedés:

• a tünetek a kórházba utalástól számított legalább 14. napon jelentkeznek.

Azok a megbetegedések, amelyeknél a tünetek a kórház elhagyását követő 14 napon belül jelentkeznek, közösségi vagy bizonytalan eredetűeknek is egyaránt minősülhetnek, ennek eldöntéséhez a körülmények alapos kivizsgálására van szükség – derül ki az INSP tájékoztatásából.

Mi minősül koronavírus-fertőzés miatti elhalálozásnak?

A közegészségügyi intézet ugyanakkor leszögezi, COVID-19-cel igazolt beteg elhalálozásának minősül „minden olyan haláleset, amely igazoltan koronavírussal fertőzött személynél következik be, leszámítva azokat az eseteket, amikor az elhalálozásnak más egyértelmű oka volt, amely nem hozható összefüggésbe a COVID-19-cel (például sérülés, akut vérzés stb.)”. 

Az igazoltan COVID-19-fertőzöttek elhalálozása nem írható más, korábbról fennálló betegségek (például rákos vagy hematológiai megbetegedések stb.) számlájára, és ilyen esetekben is a COVID-19-et kell feltüntetni a halál okaként, függetlenül attól, hogy más társbetegségek is fennálltak, amelyek esetleg súlyosbították a COVID-19 lefolyását.

A halotti bizonyítványban a COVID-19-et kell megjelölni a halál okaként minden olyan elhunyt személy esetében, akinek halálát a koronavírus okozta vagy okozhatta, esetleg hozzájárult ahhoz – szögezi le az INSP. 

Tesztelési prioritások

A tesztelési prioritásokat illetően a következő ajánlásokat fogalmazta meg az INSP:

• olyan személyek – beleértve az egészségügyi alkalmazottakat is –, akiknél jelentkeznek a tünetek;
• az igazoltan fertőzöttek szoros kontaktjai, akiknél tünetek jelentkeznek;
• szervátültetés előtt álló személyek (tünetmentesek), szervdonorok, a megfigyelési periódusban levő szervátültetettek – két teszt 24 óra alatt;
• betegség vagy a gyógyszeres kezelés miatt immundeprimált személyek – két teszt 24 óra alatt;
• kemoterápiás vagy sugárkezelés alatt álló, tünetmentes daganatos betegek – havi két teszt;
• műtéti beavatkozás előtt álló, tünetmentes daganatos betegek;
• hemodialízis alatt álló személyek, akiknél jelentkeznek a tünetek;
• hemodialízis alatt álló, tünetmentes személyek, akik igazolt fertőzöttek kontaktjai – két teszt 6-7 nap különbséggel;
• intézményesített gondozásban élő személyek, akiknél jelentkeznek a tünetek;
• intézményesített vagy otthoni karanténban levő, vagy igazoltan fertőzött személy közeli kontaktjának minősülő, tünetmentes várandós nők
• az öregotthonokban szolgálatot teljesítő ápolók – havonta két teszt;
• igazoltan fertőzött személyek szoros kontaktjának minősülő, tünetmentes egészségügyi alkalmazottak – tesztelés a fertőzöttel való utolsó érintkezéstől számított 6-7. napon.  

(Címlapi illusztráció forrása: MTI)