Az Alternatíva Németország Számára (AfD) népszerűsége azt mutatja, hogy nyitottabb, hatpárti rendszer alakulhat ki az országban, így a hagyományos kétpárti helyett hármas koalíció jöhet létre – vélik politikai elemzők.

Euroszkeptikus párt

Öt hónappal az idei német parlamenti választások előtt, áprilisban az Alternatíva Németország Számára néven zászlót bontott Berlinben az első német euroszkeptikus párt. A névválasztás arra utal, hogy az új párt a Merkel-kormány „alternatíva nélkülinek tekintett eurómentési politikájával szemben” a tömörülés valódi választási lehetőséget kíván nyújtani.

Bernd Lucke, a párt egyik alapítója, aki a kereszténydemokrata párt (CDU) tagja volt, kijelentette, hogy elérkezett az idő egy új típusú párt létrehozására, amely a politikai spektrum közepén helyezkedik el, ezért nincs szüksége ideológiai irányadásra.

A magát eurokritikusként, de nem EU-ellenesként meghatározó párt célként határozta meg a túlbürokratizáltnak tartott Európai Unió reformját és az uniós szerződések újratárgyalását. Az alapító a pártot az alapító Konrad Adenauer és Helmut Schmidt korábbi kancellárok, valamint Hans-Dietrich Genscher volt külügyminiszter örökségének folytatójaként jellemezte, így kívánta elkerülni, hogy az új alakulatot azokhoz a szélsőjobboldali erőkhöz hasonlítsák, amelyek EU-ellenes álláspontot foglalnak el.

Kétjegyű eredmény

A párt azzal számol, hogy az őszi törvényhozási választáson kétjegyű eredményt ér el és bejut a Bundestagba – vélik szakértők. Kezdetben a felmérések azonban még csak 3 százalékos értéket regisztráltak, majd ezt egy héttel a párt alapítása után 4 százalékra módosították. Bárhogy is alakuljon az új párt választói bázisa, annyi bizonyos, hogy a jobboldal megosztottságának növekedésével minden, az AfD által megszerzett százalékpont Angela Merkel újraválasztásának az esélyeit gyengíti. 

Kiemelte: az első elemzések szerint a németek 27 százaléka szimpatizál az eurokritikus párttal, és ezek a potenciális választók jelezték: elképzelhetőnek tartják, hogy ősszel az új pártra szavaznak.

Az AfD parlamentbe jutása az ország pártpolitikai rendszerét jelentős mértékben befolyásolhatja – vélik a politikai szakértők, emlékeztetve arra is, hogy a pártpolitikai rendszer első, 1945 és 1953 közötti időszakában még 11 parlamenti párt volt. Ezt az 1953-ban bevezetett ötszázalékos parlamenti küszöb, valamint a szélsőjobboldali és a kommunista pártok betiltása jelentősen korlátozta.

Az 1953 és 1976 közötti második szakaszt mi sem jellemezte jobban, mint hogy 1976-ban a két nagy párt – a Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszociális Unió (CDU/CSU), valamint a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) – a szavazatok 91,2 százalékát szerezte meg. A pártpolitikai rendszer következő, 1976-tól 1990-ig tartó szakaszában színre léptek a zöldek, és megszilárdult a kettős pártszerkezet, amelynek két oldalán az egymással koalícióra kész pártcsoportok álltak: jobb oldalon az uniópártok és a Szabad Demokrata Párt (FDP), míg bal oldalon az SPD és a zöldek.

Pluralizálódó pártpolitikai rendszer

Az 1990-es német újraegyesüléssel kezdődött újabb szakaszban megjelent az NDK egykori kommunista pártja utódszervezete, a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS). 2005-ben a keleti PDS és a nyugati Munka és Szociális Igazságosság – Választási  
Alternatíva (WASG)összeolvadásával létrejött új párt, a Baloldal (Die Linke) megalakulásával megindult a két politikai táboron alapuló, kétpólusú rend eróziója, és egy nyitottabb, ötpárti rendszer alakult ki.

A kutatók szerint 2005 és 2009 között ugyan a konzervatívok és a szociáldemokraták alakíthattak nagykoalíciót, és 2009-ben konzervatív-liberális koalíció alakult, mégis több jel utal arra, hogy a pártpolitikai rendszer tovább pluralizálódik, és a hagyományos néppártok meggyengülnek. A 2009-es választásokon a szociáldemokraták érzékeny, 11 százalékos veszteséget szenvedtek: az SPD történelmi mélypontot ért el, és bár csak kisebb mértékben, de az uniópártok szavazati aránya is 1,4 százalékkal csökkent az előző választási eredményeikkel összehasonlítva.

Az egymással versengő két nagy politikai formáció, a konzervatív és a szociáldemokrata párt az 1976-os 91 százalékhoz képest 2009-ben a szavazatoknak már csak 57 százalékát volt képes megszerezni. 2009 óta a tartományi választások eredményei is az uniópártok és a liberálisok térvesztését, a többségalkotás szempontjából fontos FDP-nek a kritikus öt százalék alatti és feletti állandó hullámzását jelezték.

Az AfD népszerűsége azt mutatja, hogy még nyitottabb, hatpárti rendszer alakulhat ki az országban, így a hagyományos kétpárti koalíció helyett hármas koalíció alakulhat, ami egyúttal meg is nehezítheti a kormány létrejöttét.