A sepsiszentgyörgyi születésű, közel hat éve Los Angelesben élő Skovrán Tünde színművésznőt kérdeztük meg, idén merre tölti a téli ünnepeket. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a kaliforniaiak 20 Celsius-fok körüli időjárásban, a feldíszített pálmafák között miként készülődnek a karácsonyra, vagy szilveszter estéjén hogyan buliznak az Angyalok Városában.

Idén hol töltöd a szentestét?

Még nem tudom, hogy idén hol leszek karácsonykor, hiszen ez lesz a második olyan angyalvárás, amelyet nem a családom körében ülök meg. Három vagy négy éve töltöttem először a karácsonyt a családom nélkül, és rettegtem, előre féltem, hogy lelkileg nagyon megvisel, mert számomra az ünnepek nagyon fontosak. De Los Angelesben szerencsére nagyon sok olyan barátom van, akinek nincs, vagy – hozzám hasonlóan – más országban él a családja, és szerveztünk egy összejövetelt, amit elneveztünk Friends Maska-nak. A név onnan ered, hogy a baráti társaságban vannak keresztény ismerőseim, tehát a „mas” a Christmas-ból származik. Más barátaim meg a hanukát ülik meg, így a „ka” végződés innen ered. 

A Friends Maska partira mindenki készít egy jó kis hazai specialitást. Én például töltött káposztát vittem, ami nagy sikernek örvendett. Az étel mellett mindenki hoz magával egy ajándékot, amelyet a karácsonyfa alá helyezünk el. Ezek általában vicces dolgok szoktak lenni, vagy olyan tárgyak, amelyeknek mindenki hasznát veszi. Amikor jön az angyal, mindenki kiveszi azt az ajándékot, amelyiknek a csomagolása, vagy formája a legjobban megtetszett. De vannak közös tevékenységek is. A legutóbbi partit egy olyan barátnőmnél tartottuk, aki különböző csokifinomságokat készít, és ezek előállításában segédkeztünk. A parti végén a becsomagolt bonbonokból mindenki vitt magával haza a keservesebb napokra. Tehát valószínű, hogy idén megint egy Friends Maska partin ünnepelem a karácsonyt.

Ha véletlenül mégis elmaradna a Friends Maska parti, van B-terved is?

Gondolkodtam azon is, hogy valahova elutazom. Munkám miatt idén rengeteget utaztam, majdnem fél esztendőt töltöttem más kontinensen, de turistaként már nagyon rég nem jártam sehol. Ha nem lesz parti, elutazom egy olyan országba, amely már rég szerepel a bakancslistámon. Peru vagy Guatemala – nem tudom még, de mindenképp valami olyan helyre vágyom, ahol meg lehet pihenni, van őserdő. Hátizsákos kirándulásra gondoltam, pár napra, és egyedül. De lehet, hogy azt nem bírná a lelkem, tehát inkább Friends Maskázok.

Te már jó ideje Los Angelesben élsz, ott hogyan készülnek a karácsonyra?

Nagyon megadják a módját nemcsak a karácsonynak, hanem minden téli ünnepnek. Már novemberben feldíszítik a köztereket, a pálmafákat, a családok felállítják a lakásokban a karácsonyfát. Nagy divat a házak, kertek és udvarok teleaggatása égőkkel, így már jóval az ünnepek előtt minden csodaszép világításban ragyog. A karácsony szelleme már rögtön a hálaadás ünnepe után beköltözik a városba és az otthonokba egyaránt. Itt, Los Angelesben van egy nagyon színes karácsonyi hagyomány: a vitorlások ilyenkor nem fenyőfát, hanem a hajóikat díszítik fel. A tematikusan felöltöztetett vitorlákkal megindulnak Santa Monicától egészen Marina del Rey-ig, majd vissza. Az egyik haverom, aki meghívott egy ilyen felvonulásra, londoni, így a mi vitorlánk brit színekben pompázott, de volt Mikulásnak felöltöztetett hajó is. Úgy lehet elképzelni, mint a karneválokat.

És ha már korábban a hálaadásról beszélünk, ez az egyetlen olyan amerikai ünnep, amit én is tartok. Úgy alakult, hogy az első évben, amikor kikerültem, az egyik észak-kaliforniai barátnőmnél töltöttem ezt az ünnepet. A hálaadás itt a legnagyobb családi ünnep, amikor a rokonság és a barátok összegyűlnek. Az estének van egy rituálé része is, amikor a jelenlevők körbeülik az asztalt, megfogják egymás kezét, és egy láncszerű beszélgetés indul el, ahol mindenki hálát ad az elmúlt esztendőért. Ez nekem akkor nagyon haza szólt, mert a legnehezebb évem volt, rengeteg új dolog történt velem, amiért valójában nagyon hálás lehettem a sorsomnak, és nagyon nagy megkönnyebbülés volt, hogy ezt megoszthattam a többiekkel – idegenekkel, barátokkal egyaránt. Volt egy családi hangulata az egésznek, annak ellenére, hogy számomra idegenek is ültek az asztalnál. Úgy gondolom, hogy ezt így érdemes lenne bevonni a mindennapokba, mert olyan ritkán vagyunk hálásak. Esetleg szilveszterkor felmérjük, hogy mit csináltunk az óesztendőben, milyen jó vagy rossz dolgok történtek az életünkben, viszont a hálaadás az az ünnep, amikor igazán csak a pozitív dolgokra koncentrálunk, arra, hogy mivel lettünk többek, mit hozott ez az év, aminek örülni tudunk. Ez nemcsak a hála, hanem az öröm ünnepe is. Karácsonnyal együtt persze.

Hogyan üli meg a karácsonyt egy átlagos amerikai család?

A dokumentumfilmem forgatókönyvének megírásában segített egy jó haverem, aki készített egy olyan filmet, aminek az a címe, hogy Van-e karácsony Kína nélkül? Egy amerikai családot rávett arra, hogy rakjon ki a házából mindent, ami kínai, és töltse el úgy az ünnepet, hogy semmi olyat nem vásárol, és semmi olyan tárgy, eszköz vagy étel nem lehet a házában, ami Kínában készült. Karácsony estéjén ült a család villanykörte nélkül a házban, és nem volt szinte semmi a lakásban. Volt karácsonyfa meg olyan tárgyak, amelyeket ők készítettek – nagyon meghitt karácsony lett, mert nem volt Kína. És az üzletek 90 százalékában a kínai áru az, amit egy átlag amerikai család meg tud fizetni. De sajnos nem tudom, hogy milyen egy átlagos amerikai családban a karácsony, soha nem voltam jelen egy ilyen családi ünnepen.

Merre, miként ünnepled az év utolsó napját?

Általában odafigyelek, megtervezem jó előre, hogy hol töltöm az év végi ünnepeket, de idén ez egy atipikus év. Januárban valószínű, hogy Afrikába kell mennem forgatni, de ehhez időben elő kell készítenem mindent. Tehát rengeteg más prioritásom van, nem különösebben érdekel, hogy idén hol ér az új esztendő. Valahogy úgy vagyok ezzel most, hogy ahogy esik, úgy huppan. Tavaly egy szörnyű nátha miatt nagyon rosszra sikeredett ez a nap, és rosszul indult az új esztendő is. De tudom, hogy idén jó lesz, mert valahogy nekem úgy fluktuál az életem, hogy ha egy évben borzalmasan szilveszterezem, vagy borzalmasan telnek az ünnepek, akkor a következő évben nagyon jó lesz. És ez most idén nagyon jó lesz, annak ellenére, hogy itt vagyok, egyedül. De biztos valami kialakul a legutolsó pillanatban, és azok a legjobb partik. Los Angelesben ezért tényleg nem kell aggódni, hiszen rengeteg a parti. 

A legutóbbi szilveszter is, amit itt töltöttem, úgy kezdődött, hogy lesz, ami lesz. Mivel semmi terv nem volt, összegyűltek a barátaim nálam. Innen elindultunk a Downtownba, hogy az operaház mögötti téren nézzük meg a visszaszámlálást. Az egyik haverom hivatalos volt a híres bohóc, Gary Morgan villájába, és Los Angelesben Gary Morgan újévi partijai elég híresek. Ott van egész Hollywood, mindenki ott akar bulizni. A háza – amely egyébként úgy néz ki, mint egy mesebeli kastély – telides-teli volt emberekkel. Mivel Gary bohóc, ott volt az összes kollégája, az összes artista, az összes színész. Mindahányan nagyszerű, csodálatos jelmezekbe öltözve.

A ház különböző tájain tematikus kis partik: egyik helyen kelet-európai cigányzenét húztak, le is ragadtam ott. A másik helyen tangó. A háznak van egy várfala, amire ki lehet könyökölni és 360 fokos szögben láthatod Los Angelest. A várfalon ott vártak az előkészített italok, gyakorlatilag bárhova léptél, mindenhol karnyújtásnyira volt a pia. A kastély melletti úszómedencében is hemzsegtek az emberek, végül a hajnal engem is ott ért, ott láttam meg az év első napfelkeltéjét. Túlzás nélkül elmondhatom, hogy életem egyik legnagyobb partija volt. Épp egy sepsiszentgyörgyi barátnőm volt nálam, együtt mentünk haza reggel a partiról. A taxiból a Hollywood felirat helyett azt láttuk, hogy Hollyweed, és azt hittük, hogy teljesen elment az eszünk a nagy partiban. De nem, tényleg azt írta, mert aznap éjjel ismeretlen tettesek átfordították a betűket. Aztán másodikán vagy harmadikán olvastuk a Los Angeles Timesban, hogy Gary Morgan partiját kiáltották ki a legjobb szilveszteri bulinak. Hát ez volt egy emlékezetes újévi buli, amit itt töltöttem Los Angelesben, de amúgy én haza szoktam menni, megpróbálok ünnepekkor otthon lenni.

Az év utolsó napja egyben a születésnapod is…

Igen, nekem az, hogy a születésnapom szilveszterkor van, életem egyik nagy tragédiája. Az embernek születésnapján úgy kéne éreznie, hogy az évből ez az egyetlen olyan nap, amikor mindenki rá figyel, vele törődik. Ám mivel ez a nap egyben szilveszter napja is, van, aki épp introspektív utazást tart, vagy az esti buli előkészületeivel foglalkozik. Ergó mindenki elvan saját magával, senki nem figyel rám, és én ezért szenvedni szoktam szilveszterkor, mert valójában nincs születésnapom. Egyetlenegy születésnapi bulim volt, ami tényleg csak rólam szólt, amit egyszer Albert Csilla kolléganőm szervezett meg nekem Kolozsváron. Tudom, hogy egy februári napon volt a meglepetés születésnapi partim, és akkor fel is fogadtam, hogy mindenkinek azt fogom hazudni, hogy én valamikor februárban születtem. Itt, Los Angelesben is van egy szép emlékem. Azon a szilveszter estén, amikor kimentem a barátokkal a visszaszámlálást megnézni, az egyik operaénekes haverom bevitt a sötét és üres operaház épületébe. Nekem önmagában már ez is nagy élmény volt, mert addig még nem jártam soha bent. De felvitt a színpadra, a baráti társaság többi része lent, a nézőtéren állt, és egyszerre mindenki elkezdte énekelni nekem a Boldog szülinapot-ot. Nagyon megható pillanat volt.

Melyik a legkedvesebb karácsonyi emléked?

Minden család életében valószínűleg a karácsony az egyik legtraumatikusabb esemény, mert ilyenkor mindenki elvárásokkal megy, és senki nem akar adni, hanem kapni szeretne valamit: figyelmet, szeretetet, megértést, ajándékot. Jól bepálinkázunk, vagy jól megharagszunk a másikra, mert ő bezzeg ezt vagy azt kapott – és így egy egotrip lesz az egészből, frusztráltak leszünk. Mindezek miatt elszáll az ünnep varázsa, mert soha nem a másikra figyelünk, hanem önmagunkra, és így a karácsony már nem arról szól, amiről szólnia kéne. Amióta a testvéremnek három kislánya van, én vagyok a házi operatőr. Az első gyerek első karácsonya óta filmezem, ahogy megjön az angyal, egyszer majd készítek is egy filmet nekik ezekről a pillanatokról. Amióta ők megszülettek, nagyon bensőséges lett a karácsony. Folyamatosan játszunk, tata, mama, nagynéni, gyerek, mindenki. A legnagyobb kislány meg is fogalmazta: Tünde, az a legjobb a karácsonyban, hogy játszunk.

Visszagondolva az elmúlt évekre, mi volt a kedvenc karácsonyi ajándékod?

Ahogy telnek az évek rájöttem, hogy ha valaki sokat gondolkodik, ötletel, és valami olyan ajándékot ad, ami igazán személyes, attól el szoktam ájulni. Akkor karácsonykor, amikor nem tudtam hazamenni, édesanyám horgolt nekem egy Betlehemet. Készített vagy tíz báránykát, elefántot, a három királyt, púpos tevét, dromedárt, bölcseket, mindent, amit el lehet képzelni. És alig tudtam feldolgozni. Azt láttam benne, hogy ezt a húsz tárgyat édesanyám már januárban elkezdte horgolni, hogy decemberre kész legyen. És egész évben ahány öltést rakott rá, annyiszor gondolt rám. Megkaptam, kiraktam, és egyszerűen nem tudtam, mit kezdeni vele, annyira megható volt. Most is ott tartom az ágyam mellett, fel vannak fűzve, és reggel, amikor felébredek, ránézek és tudom, hogy 567 pozitív gondolat édesanyámtól egy-egy öltésben ott van velem. Vagy a nővérem kislányától, Rózától kaptam szintén karácsonyra egy nemezelt Tündér-keresztanyát. Hároméves korában fogott neki a készítésnek, de nem tudta befejezni az első karácsonyra, így négyéves korára készült el a Tündér. Ugyan a nővérem folyamatosan őrködte a munkáját, nehogy alkotás közben a tűvel megszúrja magát, de tiszta egyedül készítette. 

És tavaly karácsonykor volt még egy érdekes dolog. Mindenki életében vannak ki nem beszélt dolgok, konfliktusok – barátokkal, kollégákkal, családtagokkal –, amelyeket soha nem zártunk le. A szüleim mindig pánikban vannak, hogy mit vegyenek nekem karácsonyra, mert amúgy sem tudok bármit elhozni a repülőn, meg már mindenem van. Mivel keveset tudunk beszélgetni, azt mondtam nekik, hogy kapnak egy-egy füzetet, és év közben írják le azokat a beszélgetéseket, amelyeket a fejükben folytatnak velem, és amiket még soha nem beszéltünk meg. Tavaly az a nagy meglepetés ért, hogy édesapámtól megkaptam a füzetet, pedig nem is számítottam rám. Szerintem karácsonykor az ilyen ajándékok az igaziak. Nagyon kevés olyan tárgy van már az életemben, amihez ragaszkodom, viszont ezt a három karácsonyi ajándékot magammal viszem halálomig.