„Anyám nagyon beteg, és félek, hogy én is az leszek. De semmi baj, az UNICEF Facebook-oldala már 177 ezer lájkot kapott, nyárra meglesz a 200 ezer, és akkor minden jóra fordul” – ezekkel a szavakkal találja telibe az UNICEF zseniális videóján egy tízévesforma, rongyokba öltözött harmadik világbeli fiú az álszent facebookozók millióit – írja az Index.

A gyermekek védelmével foglalkozó ENSZ-szervezet svéd egysége arra a jelenségre próbálja felhívni a figyelmet, hogy a közösségi oldalakon rengetegen lájkolnak és osztanak meg szívszaggató történeteket, és azzal részükről le is van tudva a jótékonykodás, meg a lelkiismeretük megnyugtatása, hogy ma is tettek valamit a világ jobbá tételéért. Négy euróból 12 gyereket tudunk beoltatni gyermekbénulás ellen, ha lájkolsz minket Facebookon, azzal pontosan nullát, szól az üzenet.

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=2_M0SDk3ZaM

Az álszent lájkok, és a monitor mögötti látszat-aktivizmus legszebb példája a KONY 2012-jelenség volt. A gyerekkatonákat alkalmazó, népirtó ugandai hadúr Joseph Kony viselt dolgait bemutató videó százmilliós nézettséget ért el YouTube-on, milliók osztották meg és háborodtak fel rajta Facebookon, viszont ezzel nagyjából véget is ért az aktivitás, ennél többet senki nem tett, hogy változzon valami Közép-Afrikában.

Szociológusok ezt a jelenséget nevezték el skacktivism-nek a slack (lustálkodni, lazsálni) kifejezés beletoldásával az aktivizmusba. Pár klikkeléssel a közösségi oldalon az ember megnyugtatja saját magát, hogy tett valamit a világért, és egyben ezt a kirakatba is teszi, az ismerősei előtt azt a látszatot erősítve, hogy ő mekkora aktivista.