Akár kisebbségi kormányként, akár ügyvivő kabinetként, de a novemberi elnökválasztásig hivatalban maradhat a Viorica Dăncilă miniszterelnök vezette szociáldemokrata (PSD) kormány, amely a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) hétfői kilépésével elveszítette koalíciós partnerét – véli Székely Gergő István politológus, a kolozsvári kisebbségkutató intézet munkatársa.

Az ALDE európai parlamenti választási kudarca, a büntetőjogi törvénymódosítások miatti népszerűségvesztés tetőzött a koalíciós válságban, és a kormányátszervezésről szóló ultimátum már csak ürügy volt Călin Popescu Tăriceanuék részéről?

Ezt a koalíciós szakítást az idei esztendő két választásának a kontextusában kell elhelyezni. Egyrészt májusban volt az európai parlamenti választás, amelyből a koalíció mindkét pártja vesztesen jött ki. A PSD rettenetesen meggyengült, „sikerült” nagyjából megfeleznie azt a támogatottságot, amit 2016-ban a parlamenti választásokon még a magáénak tudhatott, de ez nyilván a Liviu Dragnea akkori pártelnök személye elleni egyfajta népszavazásként is felfogható, tehát elsősorban Dragneát kell ezért okolni és csak másodsorban magát a pártot.

Az ALDE pedig nem jutott be az Európai Parlamentbe, részben amiatt, hogy nagyon magas volt a részvételi arány, magasabb, mint a hazai parlamenti választásokon eddig, s bár nekik van vagy volt egy viszonylag stabil szavazóbázisuk, ez nem volt elég ahhoz, hogy az ötszázalékos bejutási küszöböt átlépjék. Ezzel a kudarccal Tăriceanu nagyon nehéz helyzetbe került. Ő már jó ideje dédelgette azt az álmot, hogy induljon az év végi elnökválasztáson, de számára az lett volna az ideális, hogy a teljes kormánykoalíció beáll mögé, azaz a PSD nem indít saját jelöltet. De azzal, hogy a pártja kiesett az EP-ből, Tăriceanu gyakorlatilag súlyát vesztette, a PSD pedig szerintem nem tehette meg, hogy nem állít saját elnökjelöltet.

Mégiscsak a legnagyobb pártja a román baloldalnak, s még ha rettenetesen meg is gyengült, még mindig 23 százalékos a támogatottsága, tehát nem lehetett reális opció az, hogy önként beáll a négyszázalékos Tăriceanu mögé, bármennyire rossz jelölt lenne is Dăncilă asszony. Ekkortól kezdődött a huzavona, amellyel Tăriceanu mégis megpróbálta érvényesíteni érdekeit, zsarolni a PSD-t és Viorica Dăncilă pártelnök-kormányfőt a jelöltség kicsikarásáért, és amit most látunk, amikor Tăriceanu úgy határozott, hogy bedönti a koalíciót, az mindennek a kicsúcsosodása. Az ALDE elnöke úgy próbálta beállítani a dolgokat, mintha a kormány átalakításáról és a kormányprogram „ráncfelvarrásáról” folytak volna az alkudozások, de szerintem igazából világos, hogy arról volt szó, hogy a PSD beáll mögé az elnökválasztáson vagy sem. És amikor a szociáldemokraták a kongresszuson megerősítették Dăncilnak az elnökjelöltségét, akkor gyakorlatilag Tăriceanunak borítania kellett, különben hiteltelenítette volna mindazt, amit az elmúlt hetekben tett, ráadásul a pálya is nagyon beszűkült előtte, nem sok veszítenivalója maradt.

Mi várható a következőkben? Megpróbálkozik a PSD a kisebbségi kormányzással, vagy új kormányt igyekeznek alakítani, netán előrehozott választások lesznek?

Alapvetően két forgatókönyvet tartok elképzelhetőnek a parlamenti matematika alapján. De azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ezek a ma reggel érvényes számok, amik akármikor változhatnak, hiszen láthattuk, hogy az elmúlt napokban is átálltak néhányan a PSD-ből Victor Ponta pártjába. Most a kormányfőnek mindenképpen bizalmi szavazást kell kérnie a megváltozott politikai összetételű kormány hivatalban maradásáért, hiszen ez már nem egy PSD–ALDE-kormány, hanem egy PSD-kormány lenne. Ahhoz, hogy hivatalban maradjon, 233 szavazat kellene, amiből jelenleg a PSD 205-tel rendelkezik, össze kellene még kalapozni közel harminc szavazatot. Az első forgatókönyv az, hogy ez sikerül, és akkor kisebbségi kormányzással folytathatja Dăncilă. A nemzeti kisebbségek frakciójában 17-en vannak, és az ő szavazási hajlamukat figyelembe véve, ezt a számot akár hozzá is adhatjuk a szociáldemokraták saját létszámához, de akkor is szükség van még 11-12 voksra. Függetlenek is vannak a parlamentben, ketten a képviselőházban és nyolcan a szenátusban, de előbbiek volt USR-sek, tehát igen kérdéses, hogy őket meg tudnák vásárolni. A szenátusban már vegyesebb ez a társaság, volt PMP-sek, PNL-sek, és PSD-sek is ülnek ott függetlenként, de jelenleg nagyon kicsi ez a csoport, tehát onnan sem nagyon lehet meríteni. A legkézenfekvőbb tehát szerintem az lenne, hogy a kisebbségek mellett az ALDE frakcióiból leszakítani szavazatokat – nem lehet kizárni ezt a forgatókönyvet.

Vagyis Ramona Mănescu külügyminiszterhez hasonlóan – aki kijelentette, hogy nem mond le – lehetnek más „sztrájktörők” is az ALDE-ben?

Egyéni kivásárlásokat elképzelhetőnek tartok. Ez alatt azt értem, hogy az illető a saját választókörzete számára kialkudhat bizonyos támogatásokat, fejlesztési pénzeket, cserében támogatja a kormányt. A külügyminiszter helyzete némileg eltérő ettől, az ő esetében vélhetően az is fontos, hogy ki lesz végül a Románia által javasolt uniós biztos, lehet, hogy neki ilyen ambíciói is vannak.

Még az is előfordulhat, hogy bár az RMDSZ és az ellenzéki pártok is azt kommunikálják, eltérő hangerővel ugyan, hogy most tényleg megpróbálják megbuktatni a kormányt, néhány képviselő „véletlenül” átszavaz, s akkor végül maradhat pozícióban a PSD-kormány, de kisebbségi kormányként kell tevékenykednie. Ha nem bukik meg a kormány ezen a bizalmi szavazáson, akkor jön majd az ellenzék és benyújtja a bizalmatlansági indítványt, és a számolgatás újrakezdődik. Muszáj benyújtaniuk ezt az indítványt, mert ha nem teszik meg, akkor hiteltelenné válik az, amit jó ideje próbálnak kommunikálni, hogy tényleg előre hozott választásokat akarnak és meg akarják buktatni a kormányt. Csakhogy valójában szerintem ebben a helyzetben senki nem akar kormányozni, hanem legszívesebben kivárnának, legalább a novemberi elnökválasztásokig. Addig a jobboldalon is le kell tisztulniuk még dolgoknak. Szerintem a választás győztese már borítékolható, ha nem történik valami súlyos dolog vagy csoda, Klaus Johannis nem veszítheti el ezt a választást, inkább az az érdekesebb kérdés, hogy ki kerül be még a második fordulóba. A jobboldalon Dan Barna szereplése a nagy kérdés, a PSD szempontjából pedig az a tét, hogy Dăncilă bejut-e a második fordulóba, vagy teljesen lenullázódik.

Mi a másik forgatókönyv?

Az, hogy a kormány megbukik – vagy a maga által kért szavazáson, vagy az ellenzék bizalmatlansági indítványán –, de ebben az esetben is lehet játszani egyfajta időhúzó játékot, mert amíg nem lesz új kormány, addig ügyvivőként a hivatalában marad a régi, és a hatalom átvételében jelenleg a jobboldali pártok sem érdekeltek. Új kormányt azonban csak úgy lehet felállítani, ha az államfő jelöl valakit miniszterelnöknek, és az illető meg tudja szerezni a parlamenti többséget. Márpedig ez bonyolult, mert olyan személyt kell jelölnie Johannisnak, akit a parlamenti többség is elfogad. Erre volt már példa 2009-ben, Traian Băsescu elnöki mandátuma idején, amikor az elnök olyan személyt jelölt, akit a parlament nem fogadott el, ezzel húzta az időt addig, amíg újra nem választották. A parlamentet csak akkor lehet feloszlatni, ha hatvan napon belül elbukik két ilyen kormányalakítási kísérlet, de szerintem ezt senki sem akarja igazából, Romániában előre hozott parlamenti választás nem volt még soha. A legvalószínűbb, véleményem szerint az, hogy ilyen időhúzással kivárnak az államfőválasztásig – akár kisebbségi PSD-kormánnyal, akár ügyvivő kormánnyal –, s akkor az eredmények függvényében fog majd összeállni egy új parlamenti többség egy új kormány számára. A jobboldal számára szerintem az lenne az ideális, hogy Dăncilă maradjon, de csak ügyvivőként, ugyanis egy új kormánytöbbség összerakása szempontjából nem mellékes, hogy milyenek lesznek az arányok Johannis és Dan Barna, az USR jelöltje között. A PSD számára az lenne a legtöbb, ami elérhető, hogy Dăncilă kisebbségi kormány élén folytassa az elnökválasztásig, jusson be a második fordulóba, és Mircea Diaconu független jelölt (akinek a támogatását az ALDE és a Pro Románia a minap bejelentette) rosszul teljesítsen. Ebben az esetben Dăncilă talán még reménykedhet a politikai túlélésben, ha viszont csak ügyvivőként folytathatja, ráadásul Barna jut be helyette a második fordulóba, akkor a PSD-kormányzásnak és az ő politikai karrierjének is biztosan vége. Véleményem szerint egyre inkább az utóbbi szcenárió tűnik valószínűbbnek.