Hátrányos helyzetű fiatalok segítettek még hátrányosabb helyzetű gyerekeknek egy marosvásárhelyi civil szervezet projektjében, amely most ér a végéhez. A Fiatalok lendületben elnevezésű projekt Fejlődjünk együtt! programját a marosvásárhelyi Talentum Tehetséggondozó Alapítvány valósította meg, az uniós projekt tavaly május 1-én kezdődött.

Kacsó Erika pszichológus, az alapítvány alelnöke a maszol.ro-nak elmondta, ez már a negyedik olyan programja a szervezetnek, amelynek az a célja, hogy akik a Talentum Alapítványhoz járnak különböző foglalkozásokra, ők maguk is felkészüljenek a nagybetűs életre, jobban vegyék majd az akadályokat és képesek legyenek másokon segíteni.

A program 14 résztvevőjét - 15-21 év közötti fiatalokat - az alapítvány munkatársai felkészítették arra, hogy mit jelent segítőnek lenni, hogy majd egy-egy kisebb testvért választhassanak az állami gondozottak közül, akik Nyárádszeredában és Balavásáron úgynevezett családi típusú házakban élnek. Közös sporttevékenységek szerepeltek a programban, személyiségfejlesztő csoportokat hoztak létre, kirándulásokon vettek részt úgy, hogy az állami gondozottak osztálytársait is bevonták a tevékenységekbe.

Az otthoni kisebb testvér tapasztalatot jelent

„Nekem több kistestvérem is van otthon, ezért tudom, mit jelent gyerekekkel bánni” – mondta Eszter, akit még néhányan megerősítettek a csapatból, hiszen többnek is van kisebb testvére. Akinek meg nincs, annak az alapítványnál volt alkalma megtanulni, hogyan is kell viselkedni a kicsikkel, hogyan lehet szót érteni velük és elfogadtatni a nagyobbak döntését, meglátását.

„Megpróbálom beleélni magam az ő helyükbe. Főleg, hogy ezek a gyerekek árvaháziak, és sok mindent másképp látnak mint mi” – magyarázta az egyik fiú, azt is hozzátéve, hogy ugyanolyan kisgyerekek, mint a többi: örülnek, ha foglalkoznak velük, igénylik a szeretetet, szeretnek játszani, barátkozni.

„Azoknak a gyerekeknek, akiket heti rendszerességgel látogattunk és tevékenységeket szerveztünk, nincsenek nagy igényeik. Szeretetre, odafigyelésre vágynak. Mindegy nekik, hogy azt kitől kapják, nem számít a nemzetiség, vagy a bőrszín, az, hogy gazdag-e, vagy szegény, sovány-e vagy kövér aki adja, nem számít, hogyan van felöltözve, milyen a haja. Csak figyeljen rá és fogadja el őt” – magyarázták a résztvevők, akik maguk is sokkal értékesebbnek érezték ezáltal a tevékenység által magukat.

Kacsó Erika szerint a másokon való segítéssel önmagukon is segítenek ezek a fiatalok. Sokat tanultak a tapasztalatok által, készségeiket fejlesztették, elsajátítottak olyan dolgokat, amelyek növelik esélyeiket a munkaerőpiacon.

Másokon segítve önmagukon segítenek

A 14 hátrányos helyzetű fiatal közül többen már korábban részt vettek a Talentum Alapítvány esélyprogramjában. Ők már szerveztek ilyen tevékenységeket és köréjük csoportosultak azok, akik szintén szerettek volna részt venni a projektben. Kacsó Erika szerint ők lehettek a „nagytestvérek”, akik a kicsikkel foglalkoztak szabadidős tevékenységeken, személyiségfejlesztő csoportokban, farsangkor, kiránduláson. Csoportvezetők voltak és segítők, támaszt nyújtottak, beszélgettek velük, problémákat oldottak meg.

A cél az volt, hogy másokon segítve önmagukon is segítsenek. Megismerve az árvákat, rászorultakat, úgy érezték, hogy vannak olyan gyerekek, akik még náluk is rosszabb helyzetben vannak és rajtuk képesek segíteni. Ezáltal olyan készségeket alakítanak ki, amely egész életre szól és jövőben akár hivatássá is válhat.

A jövőre nézve, a pszichológus elmondta, azok a kapcsolatok, amelyek kialakultak a projekt során, a továbbiakban sem fognak megszakadni, ezek a fiatalok továbbra is ki fognak járni a családi típusú otthonokba. „A puszta tény, hogy félórát beszélgetnek, meghallgatják őket, megértik őket és elfogadják olyannak, amilyenek – ez nagyon sokat segít az állami gondozott gyerekeken” – magyarázta Kacsó.

Jelenleg a Talentum Alapítvány egy fotóprojektet indított, amely keretében a fiatalok felvételeket készítenek saját életükről, vagy arról, ami őket érdekli, ami gondolatokat ébreszt bennük. Nem a művészet a lényeg, hanem az, hogy önmagukról szóljon. A fényképek mellé egy-egy rövid szöveget is írnak, amelyben elmondják, hogy mit jelent számukra az a látvány, amit lencsevégre kaptak. A fotóprojekt júniusban ér véget egy közös kiállítással.