Közel színtízest, 9,88-as átlagot ért el Papp Zsófia, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanulója az idei érettségin. Ezzel a magyar mezőnyben a legjobb eredményt érte el országos szinten, Maros megyében összetettben pedig egyetlen román tagozatos diák ért el nála jobb átlagot. A társadalomtudomány emeltszintű angol osztály végzettje magyar nyelv és irodalomból és földrajzból tízest, román nyelv és irodalomból, valamint történelemből 9,8-at, illetve 9,75-öt kapott. Villáminterjúnkban Zsófia azt is elárulta: Koppenhágába felvételizik egyetemre, ezért az érettségi felkészülés mellett az angol nyelvvizsgára is nagy hangsúlyt kellett fektetnie.

Hogyan, mennyit készültél az írásbelikre?

Tizenkettedik osztály közben nem készültem többet, mint amennyit a felmérőkre kellett, a számonkérésekre viszont igyekeztem átvenni a felhagyott anyagrészt. Tehát valamennyire fokozatosan építgettem fel az érettségihez szükséges tananyag elsajátítását. A legintenzívebb felkészülési intervallum ballagás utáni, érettségit megelőző 4 hét volt. Ezalatt próbáltam normális időben felkelni, kihasználni a délelőttöt – ilyenkor a nehezebb dolgokat, például román kommentárokat tanultam –, evés után pedig egy második, majd időnként harmadik turnus következett.

A felkészülés napi hány óra tanulást jelentett?

Iskola közben keveset, mivel elég sok diákéletbeli szervezkedési folyamatban, közösségépítő esemény előkészítésében, színpadra tételében részt vettem, így a tanulás sokszor tudatosan háttérbe szorult, mivel ki szerettem volna használni a diákszövetség és a diákélet adta képződési, fejlődési lehetőségeket.  Ez azonban egyáltalán nem hátráltatott, sőt hosszú távon hasznomra vált. A ballagás utáni időszakban igyekeztem normális időben felkelni, kihasználni a délelőttöt – ilyenkor a nehezebb dolgokat, például román kommentárokat tanultam –, délután pedig egy második, majd időnként harmadik turnus következett. Ez hozzávetőlegesen napi 6-7 óra tanulást jelentett. Emellett persze el-elmentem fejet szellőztetni.

Melyik tárgy volt a négy közül a kedvenced? Melyiktől féltél leginkább?

A magyar állt hozzám a legközelebb, a földrajzot tanultam a legkönnyebben, a törit pedig akkor kezdtem el élvezni igazán, miután minden anyagrészt sikerült elsajátítani és láttam nagyban az összefüggéseket.

Melyik tárgyból készültél a legtöbbet?

A felkészülési időszaknak körülbelül felét romántanulással töltöttem, ezt a tárgyat kellett a leginkább pontra tegyem, így ez igényelt a legtöbb időráfordítást.

Ehhez képest a jegyeid milyenek lettek?

Az írásbeli vizsgák lejártával az volt a benyomásom, hogy kifejezetten jól teljesítettem, úgy véltem, hogy a jegyeim – a románban nem voltam egészen biztos – ütik a kilencest. Viszont nagyon megilletődtem, amikor megtudtam az eredményeket, nem számítottam ekkora jegyekre. A magyar 10-esnek talán láttam valamennyi esélyét, tartalmasnak éreztem úgy a verselemzésemet, mint a tanult mű alapján írt értekezést, ezért titkon reménykedtem ezeknek a sikerében, viszont nem akartam fölöslegesen beleélni magam a nagyon jó eredmény valószínűségébe. Tehát váratlanul értek az elért jegyek. Románból még ugyan meglepődtem, biztos voltam benne, hogy a nyelvhelyességi hibákért pontlevonást fogok kapni, de ezek szerint valakinek jobban tetszhetett az Arghezi versértelmezésem, mint amennyi hibát vétettem.

Milyen áldozatokkal járt az, hogy ezt a kimagasló eredményt elérd?

Bár úgy érzem, hogy ezt mindig egészséges mennyiségben és épeszű hozzáállással tettem, nem pedig magamat túlhajtva és megszállott módon, de azért az biztos, hogy lelkiismeretesen tanultam az érettségire. Sosem volt elvárás a kimagasló eredmény, sem itthonról, sem pedig magammal szemben, ezért nem nehezedett rám semmilyen nyomás. Ez segített könnyen, hatékonyan tanulni. Ha áldozatot kell megnevezni, akkor a tanulásra áldozott, pihenéstől vagy néha családtól, barátoktól elvett időt mondanám.

Mit szólsz ahhoz, hogy az átlagoddal te vagy az első a romániai magyarok között?

Nagyon váratlanul ért, mert azért ennyire nem számítottam jó eredmények elérésére, viszont nagyon örülök, úgy érzem, hogy ez egy szép elégtétel. Attól függetlenül, hogy most vitatható, hogy az a román oktatási rendszer, meg egyáltalán az érettségi mennyire hiteles tudásmérő dolog. De úgy gondolom, hogy ez mindenképpen szép eredmény, és ettől függetlenül azt is hozzá kell tegyem hogy ez nagyon múlik attól is, hogy ezt hol javítják, hogy ki javítja, hogy mennyire nyeri el a javítótanár tetszését a dolgozat. Például magyarnál éreztem azt, hogy azért az egy jó verselemzés, amit sikerült összehozni, viszont annyira szubjektív hogy a jegy nagy része múlhat azon, hogy kinek a kezébe kerül, úgyhogy tényleg nagy öröm, nagy elégtétel, nagyon hálás vagyok ezért, és egy sikerként könyvelem el, viszont ez valószínűleg a szerencsén meg a helyzeten is múlott.

Hova tovább?

Van egy külföldi A-tervem. Ez egy koppenhágai egyetem, biznisz központú s ott tulajdonképpen nemzetközi szakon tanulnék angolul, nyelveket, ilyen menedzsment-, marketing-, kommunikáció közeli, de pont azért tetszik, és pont azért céloztam meg, mert nem kell elköteleződni semmilyen irányvonal mellett, és mivel ez nekem nem körvonalazódott teljesen, hogy akkor most melyik szakirány, ezért úgy gondolom, hogy ebben nagy a potenciál, valami mégiscsak beválik.

Ha nem jön össze, akkor Kolozsváron szeretnék szintén valami humán-közeli szakon: menedzsment, kommunikáció, nemzetközi kapcsolatok. Még tényleg nem tudom, hogy melyik, pont azért mert egyik sem inkább, mint a másik. Ez még valahogy remélem, hogy kialakul, bár már rövid az idő. De méginkább remélem, hogy sikerül az első.