Egy tanú azt nyilatkozta hétfőn a legfelsőbb bíróságon, hogy a Teleorman megyei gyermekjogvédelem munkatársainak 80 százaléka tudta, hogy van két alkalmazott, akik tulajdonképpen a megyei Szociáldemokrata Pártnak (PSD) dolgoznak, de „attól való félelmükben”, hogy esetleg elvesztik állásukat, senki nem mondott semmit.

A legfelsőbb bíróságon hétfőn több tanút kihallgattak annak az ügynek a fellebbviteli tárgyalásán, amelyben Liviu Dragneát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét alapfokon 3 év és 6 hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

A fiktív alkalmazások ügyében a korrupcióellenes ügyészség (DNA) azt állítja, hogy valójában a PSD-nek dolgozott két hölgy, Adriana Botorogeanu és Anisei Niculina Stoica, akiket a Teleorman megyei gyermekjogvédelmi igazgatóság alkalmazott.

Dragnea nem jelent meg a tárgyaláson, ügyvédei orvosi iratokat mutattak be, amelyek bizonyítják, hogy a PSD vezetője kórházban van. Nem jött el a tárgyalásra Dragnea volt felesége, Bombonica Prodana sem.

„Attól tartottak, hogy elveszítik az állásukat”

A bíróság kihallgatta többek között Jenica Dumitrut, a gyermekjogvédelmi igazgatóság humánerőforrás osztályának volt vezetőjét. Elmondása szerint jómaga 2007-ben, amikor a HR vezetője lett, jelezte Florea Alesunak, a gyerekjogvédelem igazgatójának, hogy Adriana Botorogeanu és Anisa Niculina Stoica nem jár be dolgozni.

„Hallottam, hogy beszélték az intézményben, hogy ketten nem járnak be a munkába. Alesu Florea közölte, hogy erről tudnak a megyei tanácsnál, és ne szóljak bele, mert nem az én dolgom. Kijelentem, hogy az alkalmazottak 80 százaléka tisztában volt azzal, hogy ketten nem járnak be dolgozni. Valószínűleg azért nem kommentált senki semmit, mert ismert volt, hogy a PSD-nél dolgoznak, és úgy tekintették, hogy a megyei tanácselnök tud róla, lehet, hogy éppen ő rendelkezett erről (...). Évente egyszer szóba került az intézmény tisztségjegyzéke, olyankor Alesu Florea azt mondta, hogy meg van beszélve a tanácselnökkel” - nyilatkozta Jenica Dumitru.

Hozzátette: feltételezte, hogy nem a két hölgy kedvéért nem szólt senki semmit, hanem azért, mert „attól tartottak, hogy elveszítik az állásukat”.