Szerda délelőtt az arad-belvárosi református templomban az evangélikus és a református hívek közösen ünnepelték reformáció emléknapját.

Baracsiné Dávid Zsuzsanna házigazda lelkész köszöntése után Jakab István evangélikus-lutheránus lelkipásztor – akit a gyülekezetében a múlt szombaton iktattak be ünnepélyesen is a hivatalába – hirdetett igét. Jakab István arról beszélt többek között, hogy a szabadságkeresés közben számos szabály, szokás, törvény korlátozza szabadságunkat, de az igazi szabadságot az Úr országába való jutás, illetve a tudat, hogy ez bekövetkezik, jelenti.

A reformáció napját évtizedek óta közösen ünnepli meg Aradon a két gyülekezet. Baracsi Levente szintén belvárosi református lelkipásztor szerint Aradon a két gyülekezetek sorsa összefonódott, hiszen a protestantizmus mindig is számbeli kisebbségben volt.

„1827-ben Aradon 80 evangélikus és 108 református család volt, ami 3-400 lelket jelent. Ez kevés volt külön önálló gyülekezetekre, templomépítéshez és a lelkészi állás létrehozására, ezért elhatározták, hogy közösen alapítanak gyülekezetet, építenek templomot, csak az volt a kikötés, hogy a lelkipásztor anyanyelvi szinten beszéljen németül és magyarul is. Az egyházi főhatóságok is beleegyeztek, aztán elakadt ez a kezdeményezés, az 1830-40-es években úgy gondolták, hogy annyira megerősödtek, hogy önállóan is tudnak gyülekezetet alapítani, de a testvéri kapcsolat megmaradt, és azóta is ápoljuk ezt a közös történelmi örökséget” – mondta.

Az istentisztelet után a lelkészek a hívekkel együtt kivonultak a temetőkbe, és megemlékeztek a sírkertekben nyugvó protestáns lelkészekről, gondnokokról.