Egy sor olyan dokumentumot mutatott be hétfőn az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvédje, amely megingathatatlanul bizonyítja, hogy a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium az egyház tulajdona volt az államosítás előtt. A legfelsőbb bíróságon zajló restitúciós perben csütörtökön várható jogerős ítélet, amelyet Veress Emőd a jogállamiság tesztjének nevezett.

A bukaresti legfelsőbb bíróság csütörtökön hirdet jogerős ítéletet a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium épületének restitúciós perében. Az államosított ingatlan tulajdonjogáért pereskedő Erdélyi Református Egyházkerület képviselői hétfői kolozsvári sajtótájékoztatójukon azokat a dokumentumokat mutatták be, amelyek alátámasztják az igazukat.

Az előzmények

Az ítélet előzményeit ismertetve az egyházkerület ügyvédje, Veress Emőd emlékeztetett: a Székely Mikó Kollégiummal kapcsolatos büntetőjogi per lezárása után újabb visszaszolgáltatás-igénylést nyújtottak be az országos restitúciós bizottsághoz. Erre a büntetőjogi perben született jogerős ítélet indoklása szolgáltatott alapot. A bíróság ugyanis közölte, hogy nem hivatott visszaszolgáltatási ügyekben dönteni, így az épület tulajdonjogi helyzete tisztázatlan maradt.

A restitúciós bizottság 2016-ban elutasította az EREK visszaszolgáltatási kérését, az egyházkerület pedig megtámadta a bíróságon ezt a határozatot. A polgári per során a Brassói Ítélőtábla első fokon a restitúciós bizottságnak adott igazat. Ezt az ítéletet megtámadták a legfelsőbb bíróságon. A per legutolsó tárgyalását október 12-én tartották, a jogerős ítélet három nap múlva várható.

Mire hivatkozott a restitúciós bizottság?

Veress Emőd elmondta, a restitúciós bizottság az egyházkerület kérését 2016. április 21-én azzal az érveléssel utasította vissza, hogy a telekkönyvi nyilvántartásban a Református Székely Mikó Kollégium szerepel az épület tulajdonosaként, ezért az EREK-nek nincs joga visszaigényelni, mert nem volt az ingatlan tulajdonosa. Az ügyvéd be is mutatta a sajtónak 1900. március 2-án keltezett telekkönyvet. Szavai szerint az időpont azért releváns, mert ez határozza meg, hogy az épület jogállására melyik időpontban hatályos jogot alkalmazzák.

A dokumentumban az „Ev. Ref. Székely Mikó Kollégium” szerepel az ingatlan tulajdonosaként. (Az „Ev. Ref.” az Evangéliumi Református rövidítése). Egy későbbi bejegyzésben pedig az szerepel, hogy az épület a református egyház Székely Mikó Kollégiumának a tulajdonát képezi. A restitúciós bizottság erre a bejegyzésre hivatkozva utasította el az ingatlan-visszaszolgáltatást. A testület azzal érvelt, hogy a telekkönyv szerint nem az EREK, hanem a Székely Mikó Kollégium volt az épület tulajdonosa.

„Ha csak ezeket a dokumentumokat néznénk, akár úgy is gondolhatnánk, hogy a restitúciós bizottságnak igaza van. Valójában a helyzet sokkal komplexebb, és komoly jogtörténeti vizsgálódásra volt szükség ahhoz, hogy feltárjuk a tényleges helyzetet. Ezt sikerült alaposan dokumentálni” – jelentette ki Veress Emőd. Az ügyvéd a bemutatott iratok alapján demonstrálta: az 1900-as telekkönyvi irat nem úgy értelmezendő, hogy az épület tulajdonosa nem az egyház, hanem Székely Mikó Kollégium tulajdona volt.

A dokumentumok

A Sapientia oktatója elsőként Dósa Elek jogász professzor 1863-ban írt egyházjogi művét mutatta be. Ebben egyebek mellett az áll, hogy az oktatási célokat szolgáló ingatlanok az egyház tulajdonát képezik, és az iskolák korlátolt használati joggal rendelkeznek az épület felett.

Az ügyvéd ismertette az egyháznak egy 1885-ös belső szervezeti jogszabályát, amely nevesíti az egyház összes kollégiumát. Ebből a dokumentumból szintén kiderül, hogy Székely Mikó Kollégium nem az EREK-től elkülönült intézmény, hanem az egyház része, szerves alkotó eleme. Ezt megerősítette egy 1904-es egyházjogi norma is, amely szerint a református egyház iskolái mindenestől az egyház testéhez tartoznak.

Veress Emőd ugyanakkor hangsúlyozta: abban a korszakban a jogi személy fogalma nem volt kikristályosodva. Az egyházi kollégiumok nem rendelkeztek a jogi személyiségek ismérveivel, az egyházba tartozó, önigazgató, de önálló léttel nem bíró struktúrák voltak – magyarázta. 

A jogász emlékeztetett: 1800-as évek végén, a monarchia idején osztrák rendszerben telekkönyvezték az ingatlanokat Erdélyben. Ez az általános telekkönyvezési mód egyszerre jelzi a Székely Mikó Kollégium esetében is az iskola felekezeti hovatartozását és a tulajdonos egyházat (református), az intézmény elnevezését (Székely Mikó) és kötelező oktatási rendeltetését (kollégium). Ám a telekkönyvezés pillanatában hatályos jog soha nem adott jogi személyiséget ezeknek az iskoláknak.

Veress Emőd szerint perdöntőnek kellene lennie az ügyben az akkori igazságügyi miniszter 1911. június 21-én megjelent rendeletének, amely szerint a református iskolára történő telekkönyvezés nem kérdőjelezi meg az egyház tulajdonjogát. „Ez a rendelet hivatalos értelmezését adta ennek a helyzetnek” – magyarázta az ügyvéd.

E rendeletre hivatkozva az egyház egyébként kérte a telekkönyvi hivatalt, hogy korrigálják a tulajdonos nevét. A hivatal azonban ezt tulajdon-átruházásnak minősített, ezért tulajdon-átruházási illeték kifizetését kérte. Ehhez az álláspontjához ragaszkodott, ezért az EREK perre vitte az ügyet. Egy 1912-es ítélőtáblai határozat az egyháznak adott igazat: nem tulajdon-átruházás történt, mert az egyház a tulajdonos, és csak egy korrekciót akart a telekkönyvben – sorolta a fejleményeket Veress Emőd.

Ha állami iskola volt, miért kellett államosítani?

A jogász felidézte azt is: az impériumváltás után, a jogi személyekről szóló 1924. évi törvény szerint minden korábban létezett jogi személynek újra kellett regisztrálnia, amit a Református Székely Mikó Kollégium sem tett meg, mert nem volt külön jogi személyisége. A magánoktatásról szóló 1925. évi törvény pedig tételesen rögzítette, hogy a magániskoláknak, amilyen státussal a Református Székely Mikó Kollégium Romániában akkor működött, nincsen az alapító jogi személytől elkülönülő jogi személyisége.

Az államosítást megelőzően pedig a Román Nemzeti Bank 1947 novemberében statisztikai adatokat kért az egyházaktól az ingatlanaikról. Az egyházkerület azt válaszolta: a kollégiumnak nincs jogi személyisége, mert az EREK tulajdona. Ezért az államosítást is a református egyházzal szemben foganatosították, az államosító dekrétumban világosan szerepel, hogy a református egyház iskoláját veszi el. „Ha állami iskola lett volna, akkor kiért kellett államosítani?” – tette fel a kérdést Veress Emőd.

Hamisak az ítélőtábla érvei

A jogász elmondta, a Brassói Ítélőtábla az első fokú ítéletében az EREK restitúciós kérését elutasította, anélkül, hogy az egyházkerület jogi érveit érdemben tárgyalta, elemezte, határozatában egyáltalán megemlítette volna. A bíróság arra hivatkozott, hogy erről az iskoláról a református egyház lemondott a magyar állam javára, mert nem tudta azt fenntartani, és ezért ez az iskola a román állam tulajdona.

„Ez egy abszurd állítás. 1870-ben valóban átkerült a városhoz egy iskola, mert nem volt pénzük fenntartani. Ám az egy helyi elemi iskola volt, és semmi köze az egyházi tanintézményhez. A Székely Mikó Kollégiumnak ugyanis nem voltak elemi osztályai” – magyarázta Veress Emőd.

Az ítélőtábla másik érve az volt, hogy a Székely Mikó Kollégium állami támogatást kapott, ezért állami iskolává vált. „A kollégium valóban kapott állami támogatást, de a finanszírozás az iskola költségvetésének a felét sem érte el. Ha netán meghaladta volna a költségvetés felét az összeg, az állam csak az intézmény irányítását vehette volna át, nem az épület tulajdonjogát” – szögezte le az ügyvéd.

Strasbourgig mennek, ha kell

Veress Emőd szerint az egyházkerület felsorolt bizonyítékai megingathatatlanok. A jogerős ítéletet a jogállamiság tesztjének nevezte, és újságíró kérdésre közölte: kedvezőtlen ítélet esetén a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordul az EREK. „Az utókornak tartozunk azzal, hogy minden lehetőséget kihasználjunk” – fogalmazott a Sapientia oktatója.