Jubiláló táncházasok
Sipos M. Zoltán | 2012-02-22 21:18:18
Jubileumot ünnepel a hétvégén az erdélyi magyar közösség egyik legerősebb kulturális mozgalma, a táncház. „Az első erdélyi táncházat 1977 februárjának egyik csütörtökén (érdekes, hogy a közösségi emlékezet a pontos dátumot nem rögzítette), a kolozsvári Bábszínház klubtermében tartották” – olvasható a szervező Bogáncs – Zurboló Egyesület felhívásában.
Fotó: archív
Régi táncházasok a mozgalom harmincadik születésnapján. A szervezők most is nagy ünnepre készülnek
„Addig él a táncház, amíg igény van erre a közösségi szórakozási formára” – vélekedett lapunk érdeklődésére Könczei Csongor, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, maga is táncházas. „Annak idején voltak olyan felhangjai a mozgalomnak, hogy az akkori kommunista rendszerrel szemben határozza meg önmagát, ezt azonban csak a párt látta, láttatta így. Valójában egy nemzeti kisebbség öndefiníciója, önkifejezési eszköze volt, és valós igényből született meg” – tette hozzá Könczei, a hétvégi ünnepségsorozat egyik szervezője. Noha a kommunista hatalom hivatalosan soha nem szüntette meg a táncházmozgalmat, a nyolcvanas években Kolozsváron két táncházat is bezártak különböző okokra hivatkozva. A Monostor úti kultúrotthonban működő táncházat egy japán néprajzkutató kezdte el filmezni, dokumentálni, amitől a helyi pártvezetés megijedt, és az „imperialista veszélytől” tartva, mindenféle hivatalos eljárás vagy írásbeli rendelkezés nélkül, egyszer csak bezáratta a találkozóhelyet. „A Vasasklubban működőt, azzal az indokkal szüntették be, hogy ki kell meszelni a termet. Ez a meszelés a nyolcvanas évektől 1990-ig tartott” – idézte fel lapunknak a történteket Könczei. Mint elmondta, a rétegkultúraként számon tartott táncházmozgalom keletkezése óta értelemszerűen megváltoztatta arculatát. „A hetvenes években a mozgalmat elindító szűk körnek az volt a célja, hogy a még élő táncokat lehozzák a színpadról, és szórakozásként táncolják azokat. Akkor a táncház nagyon demokratikusan működött: mindenki úgy táncolt, ahogy tudott. Ma ez a tendencia erősen megváltozott, azaz a táncházasok nagy része valamelyik tánccsoportban ropja. Ők azok, akik profin táncolnak. És van egy szűk réteg, amely megpróbál jól táncolni. Úgyhogy a kör lassan bezárult. De amíg igény van a népzenére, néptáncra, addig lesz táncház is” – mondja Könczei.
A hétvégi rendezvénysorozatra a szervezők mindenkit szeretettel várnak, aki a harmincöt év alatt részese volt a mozgalomnak. A rendezők gazdag programkínálatot ígérnek a „mindenkori” táncházasoknak. Pénteken, a kolozsvári Tranzit Házban – amely az egész rendezvénysorozatnak otthont ad – délután négy órától kezdődik a Táncalkalom, hagyományőrzés, közösségi szórakozás, társadalmi jelenség – 35 éves az erdélyi táncház című tudományos ülésszak, amelyet Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke nyit majd meg. Az ülésszakon a táncházzal foglalkozó néprajzkutató szakemberek beszélgetnek a mozgalom múltjáról. Szombaton fényképkiállítás nyílik majd a 35 év táncházas archívumából és archív felvételek vetítésére is sor kerül. Az eseménysorozat záróakkordjaként szombat délután népzenekoncertre várják a szervezők az érdeklődőket szintén a Tranzit Házba, ahol a Tokos, a Vegyes, a mérai-türei Csűrös, a Harmadik, a Tüske, a Kaszaly, az Üsztürü, a magyarlapádi Piros Pántlikás, a Tarisznyás, a magyarpalatkai Kodoba, az Ördögszekér és a Bodzafa zenekar, valamint táncházas énekesek, táncosok és táncoktatók fognak közösen énekelni, zenélni.
A kétnapos rendezvénysorozatot az este nyolc órakor kezdődő táncmulatság zárja majd.
vélemény
VígéretekVálasztási esztendőkben Románia az ígéret(ek) földjévé változik. A jelöltek, ha már hozzáértésben, szakképzettségben, tudásban, gazdaszellemben – mindezek hiányában – nem tudnak egymással vetélkedni, megpróbálják legalább ígéretekben felülmúlni egymást. És mivel korlátlan jóléttel, feneketlen boldogsággal, amolyan földi paradicsommal a jelöltek mindegyike kecsegtet, igyekeznek hát „sajátos”, „egyedi” fogadalmakat tenni potenciális választóiknak – így már a kampány első napjaiban egészen képtelen, nevetséges ígéretek – mondhatnánk: vígéretek – születtek meg. »
Bogdán Tibor
KorteshadjáratTöbb mint két hónappal ezelőtt, Nyirő hazatér címmel az ÚMSZ Vélemény oldalán közöltem egy hosszabb írást az éppen akkor felröppent hírről, miszerint május 27-én, pünkösd vasárnapján, hazahozzák Madridból a magát mindig székely írónak tartó Nyirő József földi maradványait. A magyar állam megbízásából Magyarország konzulátusa exhumáltatja a hamvakat Spanyolországban, azokat az egyik csíksomlyói zarándokvonat hozza el Csíkszeredába, ahonnan huszárkísérettel szállítják majd át Székelyudvarhelyre. Az előző mondat első fele már múltidő, hiszen az exhumálás megtörtént, az író földi maradványai légi úton Budapestre érkeztek, és a hét végén indulnak tovább. Azt is megírtam akkor, hogy a Magyar Távirati Irodának az íróval kapcsolatos közleményei rendkívül hiányosak. »
Székedi Ferenc
Üsd a bozgort!Mint várható volt, ahogy az RMDSZ elvesztette kormányzati, vele a hazai társadalom számára nagyon is szükséges kiegyensúlyozó és mérséklő szerepét, ismét ütik, vágják a magyart! Ponta miniszterelnököt még fel sem kenték, amikor döntött a MOGYE magyartalanításáról. A választási törvény számunkra előnytelen megváltoztatásától kezdve a magyar prefektusok és igazgatók leváltáság olyan viharosan visszatért a múlt, hogy a felelős erdélyi magyar családokban ez a fő beszédtéma. Sokan kérdik: mi jöhet még, és mi mindent fog elnézni Brüsszel Romániának a gazdasági stabilitás fejében. »
Sike Lajos
Hozzászólások
Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.
Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!