„Nemcsak hatalmas, egész szakmai felkészültségünket igénybe vevő, de izgalmas munka is” – vezette fel a sándorfalvi katolikus templom oltárképének restaurációs munkáiról szóló beszámolóját Puskás Éva. A szatmári katolikus püspökség műalkotásokat restauráló műhelyének munkatársa szerint a munkálat azért is nagy odafigyelést igényel, mert egy korábban megejtett, nagyon rossz minőségű restaurálás miatt a vászon több helyen összegyűrődött és megrongálódott, a gyűrődés következtében a festék egy része lepergett vagy megfakult. „Márpedig mi szeretnénk visszaadni eredeti ragyogását, mert egy nagyon értékes képről van szó” – tájékoztatott Puskás Éva.

Ritka érték vidéken elrejtve

Az oltárképet bármelyik nagyváros katedrálisában szívesen látnák

A felújításban segédkező Sulyok László restaurátor elmondta, ezt az oltárképet bármelyik nagyváros katedrálisában szívesen látnák. Bár az aljáról hiányzik az a bizonyos szignó, a művésztörténészek már régebben beazonosították, hogy a híres bécsi barokkfestészet egyik alkotásával van dolguk. Nevezetesen Johann Ignaz Cymbal, a kiváló bécsi művész, a barokk mester stílusát és kézjegyét őrzi, akárcsak a nagykárolyi Kalazanci Szent József barokk templom oltárképe, a veszprémi érseki palota nagy freskója és az Osztrák-Magyar Monarchia sok ismert templomának és palotájának számos festménye.

Talán szokatlan, hogy egy ilyen érték éppen egy kis bükkvidéki faluban kapott helyet, de ehhez ismerni kell a Károlyi grófok művészetszeretetét. És alighanem a Károlyiak egy ilyen értékkel kívánták növelni a Sándorfalvára telepített németországi svábok otthonosságérzetét.

Hajósok és esztergályosok védőszentje

A hatalmas oltárkép előterében a templom védőszentje, a 14 segítő szent egyike, Szent Erasmus képe látható, amint az általa oltalmazókhoz szól – tudtuk meg a restaurátoroktól. Erasmus többek között a ragályos betegségben, gyomor- és bélbántalmakban és más belső szervi betegségekben szenvedők védőszentje, ugyanakkor, mint például Délvidéken, a hajósok és az esztergályosok oltalmazója is.

A 460 centiméter hosszú és 230 centiméter széles festmény nemrég került be a szatmári katolikus püspökség műalkotásokat restauráló műhelyébe, ahol a két restaurátor a szükséges előtanulmányok elvégzése után hozzáfogott a munkához.

A műhely tevékenysége

A szatmári püspöki restauráló műhelyt 2005-ben létesítették, az újat, külön erre a célra emelt épületben, az elmúlt napokban adták használatba. Két munkatársa, Puskás Éva és Súlyok László, a szakma elismert tekintélyei. Ők hozták rendbe a Meszlényi Gyula Püspöki Képtár mintegy kétszáz műalkotását, köztük nagy értékű szobrokat, festményeket és többféle kegytárgyat.

Ők azonosították azt a festményt, amely a mai püspöki kápolna oltárát díszíti, és amely az erdődi várkápolnából származik. A barokk mestermű mellett ott áll restaurálásra várva a darai templom jóval kisebb méretű oltárképe és a nagymajtényi Öltöztető Mária Kisjézuskával nevű szobra, amelynek az értékét elsősorban az adja meg, hogy az 1722-ben Majtényba települt svábok hozták magukkal szülőhelyükről, Württembergből.

A település története

Sándorfalva, közismertebb nevén Sándra, kicsiny sváb falu Krasznabéltek fölött, a Bükk-hegység lábainál. Azaz csak volt sváb falu, mert azoknak a leszármazottaiból, akiket gróf Károlyi Sándor a kuruc szabadságharcot lezáró Szatmári béke után az 1700-as évek közepén telepített ide, a nemzeti türelmetlenség – benne a deportálások – miatt már csak páran élnek itt. Házaikba a többségi lakosság képviselői és romák költöztek. A maroknyi svábság is őrzi azonban hagyományait, s ragaszkodnak értékeikhez. Például az 1783-ban épített katolikus templomhoz és annak nagybecsű oltárképéhez.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!