Amikor a ma legzsengébb korú szavazók még meg sem születtek, valamikor 1998-ban írtam egy riportot a Bekecs aljáról, a Nyárád teréről. Akkor az RMDSZ a Demokrata Konvenció szövetségeseként tagja volt a kormánynak, élő adásban csókolt homlokon engem, a demokrata magyart a város médiabohóca, aki hol parasztpárti királyt, hol királypárti parasztot alakított. Köszönte, hogy vagyunk, s hogy segítségünkkel Románia kikászálódni látszik a nacionál-kommunizmus mocsarából. A látszat csalt, de nem tudtuk akkor még.

Riportomban megemlítettem, hogy Mikó Imre szerint a magyarság első mártírjait a falusi nép adta Erdélynek, mégpedig éppen Nyárádmagyaróson. Röviden le is írtam a helybéliek közül is sokaknak ismeretlen drámát. 1937 december 20-án, a parlamenti választások napján a község mintegy nyolcszáz választója indult el a hajnali órákban a Felsőorosziban lévő választási körzeti központba szavazni. A község határában azonban megjelent a nevét Perényiből Perenivé változtató mikházai jegyző nyolc csendőrrel és délelőtt 11 óráig fenntartotta őket. Akkor odaérkezett szekéren a deményházi plébános, akit a csendőrök tovább engedtek, a választani akaró tömeg ezt úgy értelmezte, hogy ők is folytathatják útjukat, s a szekér után indultak. Ekkor azonban a jegyző tűzet vezényelt, sőt, vadászfegyverével ő lőtt elsőnek. Tizenegy ember azonnal összeesett, kettő közülük meghalt. Őket eltakarították, temetésükre se engedték hozzátartozóikat. A hivatalos vizsgálat megállapította: a jegyző és a csendőrök jogos önvédelemből használták a fegyverüket.

Riportomból a könyv szerkesztője ezt a részletet kivágta, így olvasója azt gondolhatja, hogy a Mikó Imre által említett mártíromságot a földjüket elvesztő, a kollektivizálást elszenvedő gazdák lehettek.

Értettem én a szerkesztői szándékot! Miért festenénk a falra a múlt ördögeit, főként, ha mennyei sejlik fel előttünk a jövő, mert azok még megjelennek!

Most mégis úgy éreztem, fel kell idézni ezt a történetet, nem azért, hogy az amúgy is dermesztő román–magyar iszonyt fokozzuk, hanem hogy láttassuk, milyen politikai ismerete és felelősségérzete, öntudatos hozzáállása volt Székelyföld népének. Hajnalban, gyalog, órákig várakozva, akár élesre töltött fegyverekkel is szembenézve a magyar képviseletért. Amely túlságosan nagy eredményeket nem érhetett el az ellenséges, fasizálódó parlamentben, ám jelenlétével, a közösség pedig kiállásával jelezte: vagyunk, összetartozunk, összetartunk, nem lehet minket levegőnek nézni.

Hasonló kiállásra, a szavazáson való részvételre buzdított Orbán Viktor magyar miniszterelnök is pénteken Szatmárnémetiben. (Orbán Viktor eddig ódzkodott a személyes kampányjelenléttől, amit az elmúlt években üzent, azt Pelczné Gáll Ildikó vagy Semjén Zsolt tolmácsolta. Személyes jelenlétével most a helyzet komolyságáról és az összefogás elengedhetetlen parancsáról igyekezett a legtöbbünket meggyőzni. Mindenkit természetesen nem lehet, nem lehet a kikopott és ezért a szövetséggel szembeforduló ex-RMDSZ-eseket, nem lehet az Orbán Viktort is nemzetárulózó szélsőjobbosokat és nehéz – de talán nem lehetetlen – a csalódott, jelöltek és e kérdésben pártfogók, stratégiai partnerek nélkül maradt néppártosokat is.)

A többség azonban nem engedheti el a füle mellett, nem maradhat otthon és tétlenül, amikor a magyar kormányfő kijelenti: ma a romániai magyar közösség környékén és az őt körülvevő román politikai világban vannak olyan jelenségek, amelyek fenyegetettséget jelentenek.

„Azt szeretném, ha nem lehetne átnézni a magyarokon” – mondta a közös sajtótájékoztatón a Orbán Viktor, hangsúlyozva: a romániai magyaroknak ki kell állniuk az érdekeikért. Azaz élniük kell a szavazati jogukkal. Nincs igazuk azoknak, akik szerint mindegy, hogy a választási vagy az alternatív küszöböt lépi át az RMDSZ–MPP összefogás listája. Súlyunkat, erőnket demonstrálni kell. Orbán Viktor leszögezte: a román–magyar együttműködés minőségét is jelentősen befolyásolja a romániai magyar közösség ereje. Igaz ez a többség-kisebbség, illetve Románia és Magyarország viszonyára is!

A magyar miniszterelnök fontos üzenetet küldött Bukarestnek is: Magyarország sikeres Romániában érdekelt. Egyrészt felebaráti okokból, másrészt mert szomszédos országok lévén Románia sikere felértékeli Magyarországot is.

És abban is volt másoknak célzott üzenet, hogy Orbán Viktor gratulált Kelemen Hunornak, amiért „az adott körülmények között létrehozható legszélesebb összefogást teremtette meg” a választásra. „Összefogni mindig jobb, mint széthúzni” – egyértelműsítette a magyar kormányfő.

A szövetségi elnök pedig közvetve azoknak is válaszolt, akik kétkedve tekintenek az RMDSZ és a Fidesz közti javuló kapcsolatokra: „Amikor a közös dolgainkról van szó, akkor összefogunk, akkor félreteszünk mindent, ami a múltban bennünket esetleg elválasztott.”

És ha tegnap még voltak is kételyeink, kérdéseink, ezeket vasárnap félre kell tennünk, csak a bizonyosság marad: nagy a felelősségünk.

Ma nem kell attól tartani, hogy Perényiből Perenivé lett jegyzők sortüzet vezényelnek a szavazni akarókra. Huszonhét évvel ezelőtt éppen azért áldozták életüket tízen- és huszonévesek, hogy ne így legyen.

Ma Pereni álhírekkel térítene el. Arról hadovál, hogy az autonómia feltétele az, hogy az RMDSZ ne jusson be a bukaresti parlamentbe. Arról handabandázik, hogy az erdélyi magyar érdekvédelem akkor lesz hatékony, ha megbüntetjük az RMDSZ-t, mert az érdekvédelem romjain terem a bajainkat gyógyító ezerjófű. Arról győzköd, hogy nem is a szociáldemokratákat támogatjuk, ha nem szavazunk.

Hazudik!

S nekünk nem hazugságra van szükségünk, hanem tiszta beszédre: nem szavazni öngyilkossági kísérlet. Aki erre biztat, vétkezik. Sőt, téved, mert mi nem lehetünk a lemondás emberei.

Fotó: MTI