Legalábbis meglepő döntést hozott az Alkotmánybíróság, megállapítva, hogy a népszavazás érvényességi küszöbének leszállítása 50 százalékról 30 százalékra alkotmányos, de csak abban az esetben, ha a törvény elfogadását követően egy évvel alkalmazzák. Egyelőre nem ismerjük a bíróság döntésének hivatalos indoklását, azt azonban kijelenthetjük: meglehetősen kreatív jogértelmezésre van szükség, ahhoz, hogy egy ilyen döntést kigyöngyözzön magából a testület.

Szomorú, hogy épp az alkotmányosságot szavatolni hivatott alapintézmény vált a Băsescu érában a jogbizonytalanság, a szakmai következetlenség és szégyenletes manipulációk eszközévé. Emlékezzünk csak a taláros testület olyan arcpirító döntéseire, miszerint a miniszterelnöknek joga van olyan minisztert jelölni, akit akar, ezt az elnök nem cenzúrázhatja, de egyszer mégis, vagy amikor az elnök leváltására kiírt referendum kvórumának eltörléséről 2007-ben megállapította, hogy alkotmányos, majd 2012-ben ugyanarról, hogy alkotmányellenes.

Joggal gondolhatunk arra, hogy a taláros testület mostani döntése sem mentes a politikai befolyástól. Nehezen találni ugyanis olyan jogi érvet, amely egy ilyen döntést indokolhat. Hogyan lehetséges, hogy az idő múlása viszonylagosítson egy alkotmányos elvet? Ha valami ma alkotmányellenes, akkor – amennyiben az alkotmány nem változik – egy év múlva, vagy akár száz év múlva is az. Jelen esetben nem lehet arról szó – ami egyes törvények esetében gyakorta megtörténik – hogy a törvényhozó időt ad a végrehajtó szerveknek, illetve a lakosságnak, hogy felkészüljenek egy új rendelkezés alkalmazására. Az Alkotmánybíróság ugyanis nem törvényhozó, nem áll jogkörében kiegészíteni azt a rendelkezést, amelyet a parlament meghozott. Tiszte arra vonatkozik, hogy a szabályozás egészéről vagy egyes részeiről alkotmányossági szempontból véleményt mondjon.

Azzal, hogy ilyen felemás módon viszonylagosította a szabály alkotmányossági normakontrollját, tulajdonképpen saját hatáskörét csorbította. Ettől a pillanattól kezdve ugyanis minden egyes jogszabály alkotmányossága kétségbe vonható egy év múlva. Az, amit a jogelmélet az „ítélt dolog hatálya” kifejezéssel illet (vagyis amelyik következetességet és kiszámíthatóságot visz az ítélkezési eljárásba), egyszerre semmissé válik. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de ennél jobb érvet arra, hogy az alkotmánybírákat ne politikai, hanem szakmai alapon (a Legfelsőbb Bíróság tagjai közül) válasszák ki, már nem is szolgáltathatott volna a testület.

Ha viszont eltekintünk a jogi szempontoktól, és úgy tesszük fel a kérdést, hogy mi az, aminek az idén nem kellene megtörténnie, de jövőre mindenképp bekövetkezik, akkor az egyetlen politikailag is értelmezhető válasz az, hogy Traian Băsescu elnöki mandátumának lejárta. Így az Alkotmánybíróság faramuci döntése mindjárt értelmet nyer.

Az elnök leváltásáról szervezett tavalyi népszavazás sikertelensége (a választói névjegyzékek megújításának elmaradása miatt is) egyértelművé tette, hogy Romániában a jelenlegi szabályozás mellett nem lehet érvényes népszavazást tartani, s minthogy az államfőt mandátumának lejárta előtt csakis népszavazással lehetne meneszteni, a testület bebetonozta őt a cotroceni-i palotába jövő decemberig, amikor viszont – ha csak az Alkotmánybíróság addig másképp nem értelmezi az alaptörvényt – mindenképpen mennie kell. Azt követően viszont a politikában maradni kívánó jelenlegi elnöknek immár érdeke lesz a népszavazás érvényességi kvórumának a csökkentése, hiszen gyakorló politikusként nem akarja magát megfosztani ettől az eszköztől.

Másfelől az is előrelátható volt, hogy az alkotmánybírák nem akarnak tovább feszíteni a Velencei Bizottság ajánlásaival szemben, amely testület már hat éve szorgalmasan inti Romániát a népszavazás érvényességi küszöbének eltörlésére vagy bár mérséklésére.

Túl azonban az elnök személyes politikai érdekein, a döntés igencsak érzékenyen érinti a kormányzó pártszövetségnek az alkotmánymódosításra és a regionalizációra vonatkozó elképzeléseit, hiszen az utóbbi nem valósulhat meg az előbbi nélkül, az előbbihez viszont népszavazásra van szükség.

Victor Ponta miniszterelnök vállrándítással intézte el a kérdést, mondván, hogy egy év hamar eltelik a politikában. Ez igaz, viszont a politikában egy év alatt nagyon sok minden is történhet. Kérdés, hogy kitart-e a Szociál-Liberális Szövetség kohéziója és alkotmány-módosító, illetve regionalizáló eltökéltsége még egy évig, nem is beszélve az államelnöki tisztség várományosa melletti szolidaritásról.