Utána a vízözön

Hétfőn délelőtt különleges kegyben és élményben volt része a román állampolgárnak: két hónap sűrű hallgatás után megszólalt mindannyiunk szeretett elnöke. A maga összetéveszthetetlenül karakán stílusában válaszolt a pórnépet foglalkoztató kérdésekre is.Klaus Iohannis | Fotó: Agerpres

Mindenek előtt arra, hogy miért nem mond le, ha már az européer politikai koalíció, és a progresszívek is felvetették a visszavonulás szükségességét. Hallgassuk csak Iohannist: A lemondását sürgető hangokkal kapcsolatban Iohannis azt mondta: „Engem hat millió román választott meg azért, hogy úgy dolgozzam, ahogy az a könyvben elő van írva. A könyv az Alkotmány. Az Alkotmány világosan kimondja, hogy addig kell maradnom, amíg át nem adom a mandátumot az újonnan megválasztott elnöknek. Nem hiszem, hogy erről kellene beszélnünk. Mindenesetre néhány hónapon belül távozom.”

Amit pedig államfőnk nem hisz: az úgy van!

Megjegyezte azt is, hogy nincs értelme elnökségének eredményeit és eredménytelenségeit elemezni, még emlegetni sincs amiért. Mert az már a múlt. A jövőre kell a pórnépnek koncentrálnia. Majd ő megítéli mi volt jó, és mi volt rossz regnálása alatt. Neki. S ha minden bizonnyal az egzotikus vidékeken tett a szép kirándulásokra emlékezik majd, Carmen asszony elégedett arca tűnik fel lelki szemei előtt, akkor boldogan nyugtázhatja, ha a golfpályáról visszatérve protokoll villájába királyságát idézi fel lelki szemei előtt: Ez jó mulatság volt!

A pórra kissé utálkozva gondol: Kekeckedő pancserek, akik amiatt háborogtak, mert szerencsétlenségükre nem lehettek annyira urak, mint ÉN – s ismét látja Istentől rendelt nagyságának fényét.

Lám – emlékszik vissza –, ahelyett hogy figyeltek volna intelmeimre (amelyhez hasonlót csak egy irántam hálátlan nép királya, bizonyos Stephanus alkotott), csak az érdekelte őket, hogy miért nem mondok le, és miért semmisítettük, sőt!, semmisítettem meg a választásokat.

Pedig a sok nincstelen és nélkülöző számára milyen csodálatosan megfogalmaztam a tuttit: „Jelentős beruházásokra van szükség a fegyverzetkészletek helyreállításához, illetve az ipari és technológiai védelmi alap megerősítéséhez.”

Értetlenkedő, éretlen népség! Hát nem megírta az Alkotmánybíróság, hogy titkosszolgálati jelentések szerint törvénysértés történt! Ez nem elég a démosznak? Ja, hogy a Velencei Bizottság szerint is a választók tudomására kell hozni, hogy mi volt az a törvénysértés, és ki követte el, és miért van még mindig szabadlábon? A Velencei Bizottság csak javasoljon. Mi meg elengedjük a fülünk mellett…

Így morfondírozhatott magában Klaus Iohannis, aki Klassz Iohanisnak tartja magát. És ragaszkodónak. A hatalomhoz ragaszkodónak.

Még néhány hónapig bírjatok ki – üzeni az alattvalóinak tartott polgároknak. Mi sem törődik azzal, hogy Elena Lasconi, a Mentsétek meg Romániát Szövetség elnöke így nyugtázta Iohannis hétfői jelenését: „Ez az ember a 25. órában sem teszi, amit tennie kellene. Nyilatkozatával nem tett mást, csak felhergelte a frusztrált és haragvó embereket, és ajándékozott egy-két százalékot az izolacionisták batyujába. Szégyenletes, hogy egy patológiai esettel állunk szemben, egy politikussal aki foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz. Nem hiszem, hogy van még egy ilyen politikus, még Ceaușescut sem utálták annyira, mint Klaus Iohannist, és ő még most sem ébred fel...”

Valóban! Mintha Klaus Iohannis már tíz éve aludna, szépeket álmodna.

Mikor eljön az ideje, hogy máshol folytassa nyugalmát, elvonul, s ha valaki figyelmezteti, mit hagyott hátra, legyint. Mai mondatai alapján joggal feltételezhetem, majd csak annyit mond: Hagyjanak, utánam a vízözön...

Kapcsolódók

Kimaradt?