1844. november 13-án V. Ferdinánd osztrák császár, Magyarország és Csehország királya szentesítette azt a törvényt, amely a reformkor egyik legfontosabb és leghosszabb politikai küzdelmének végére tett pontot. Pontosabban az történt, hogy az 1843-1844. évi pozsonyi országgyűlés elfogadta az 1844. évi II. törvénycikket, amelynek révén a magyar nyelv hivatalosan is államnyelvvé vált Magyarországon. Ezért 2011 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar nyelv napját.

Ha pedig már magyar nyelv, akkor óhatatlanul eszünkbe jut a magyar irodalom, amely területen több évszázadon át kimagasló művek születtek magyar nyelven és ez a folyamat szerencsére napjainkban is folytatódik. Épp ezért okoz kiemelten fejtörést, amikor egy ilyen jeles napon az ember elkezd töprengeni azon, hogy melyik lenne az a tíz magyar irodalmi mű, amelyet ebben az életben el kell olvasni, vagy akár magunkkal vinni egy lakatlan szigetre.

Nos, a helyzet az, hogy ez rögtön a kezdet kezdetekor gyakorlatilag egy megoldhatatlan feladvánnyal szembesíti az olvasót, hisz milyen szempontokat szokás ilyenkor figyelembe venni? Milyen jellegű irodalmi művek kerüljenek be egy ilyenfajta felsorolásba? Líra? Próza? Dráma? Hálátlan feladat, az egyszer biztos, ezért az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha kísérleteznénk picit? Nevezetesen, mi történik, amikor a mesterséges intelligenciát kérdezzük, vajon milyen választ kapunk egy ilyen kérdésre. Alább következzen a ChatGPT személyes – nem tudom, mennyire indokolt ezt a kifejezést használni jelen esetben –, szűkített top tízes listája a magyar irodalom remekműveiről. Ezzel együtt sikerült egyfajta vitát is elindítani jelen sorok írója és az MI között, így dőlt betűkkel minden tétel alatt – egy igencsak szubjektív – saját kedvenceket tartalmazó felsorolás következik. 

1. Madách Imre: Az ember tragédiája (1861)

A magyar irodalom egyik legnagyobb filozófiai teljesítménye. Az emberiség történetén keresztül vizsgálja a hit, a szabadság, a haladás, a hatalom és az emberi létezés örök kérdéseit. Egyetemes mű, amely ma is meglepően aktuális.

Hm, igen, ezzel az érveléssel nehéz vitatkozni, Madách valóban megkerülhetetlen, Az ember tragédiája pedig minden mozzanatában egy egyetemes remekmű, de itt akkor folytatni kell a sort Katona József Bánk bánjával, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjével, Molnár Ferenc drámáival, és hogy a kortárs drámaiordalom kiemelkedő teljesítményeit se hagyjuk figyelmen kívül, ebben a felsorolásban – a teljesség igénye nélkül – meg kell említeni olyan szerzőket, mint Örkény István (Tóték, Macskajáték) Spiró György (Az imposztor, Csirkefej), Sütő András (Advent a Hargitán), de van egy Székely Csabánk is, akinek olyan drámákat köszönhetünk, mint a Bányavakság vagy a Bányavirág.

2. Móricz Zsigmond: Rokonok (1932)

A magyar társadalom és politikai elit egyik legkíméletlenebb látlelete. A korrupció, a nepotizmus, a hatalommal való visszaélés és az erkölcsi kompromisszumok regénye. Szinte hihetetlen, mennyire időtálló.

Ugyanebben a regiszterben folytatható a sor Kaffka Margittal (Színek és évek), Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marcijával, amelyben a társadalom peremére szorult emberek életébe nyerünk betekintést a korabeli társadalmi konvenciók ironikus ábrázolása révén, de Tamási Áron Ábel a rengetegben című klasszikusát is említhetjük, ha a vidéki társadalom rideg valóságáról szeretnénk első kézből értesülni. Viszont mindenek fölött áll Krúdy Gyula, akinél talán senki sem ábrázolta érzékletesebben azt a fajta dzsentri világot, ami a korszakra jellemző volt, és az író maga is egyik szereplője és elszenvedője volt ennek az egész folyamatnak.

3. Kosztolányi Dezső: Édes Anna (1926)

A magyar próza egyik csúcsteljesítménye. Egy cselédlány történetén keresztül beszél társadalmi kiszolgáltatottságról, emberi közönyről, elfojtásról és az emberi lélek kiismerhetetlenségéről.

Folytatható a sor Németh László Iszony című regényével, de ha már Kosztolányinál tartunk, feltétlenül meg kell említeni Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című remekművét is, amely mintegy furcsa tükörképként is működhet az Édes Annával összehasonlítva. Bár nem feltétlenül ugyanaz a téma, a huszadik század első felének magyarországi viszonyrendszereire és társadalmi jellegzetességeire tűpontosan reflektáló, ugyanakkor mélyen emberi történet Szerb Antal Utas és holdvilág című, máig ható remekműve.

4. Ottlik Géza: Iskola a határon (1959)

A 20. századi magyar próza egyik legjelentősebb regénye. A katonai iskola zárt világában az emberi méltóság, a barátság, a kiszolgáltatottság és a szabadság kérdéseit járja körül. Nem könnyű olvasmány, de rendkívül gazdag.

Déry Tibor majdnem teljes életműve, de ugyanitt Mészöly Miklós is említhető, nem beszélve az erdélyi Kuncz Aladár Fekete kolostor című regényéről.

5. Kertész Imre: Sorstalanság (1975)

A Nobel-díjas magyar író legfontosabb műve. A holokausztot egy kamasz fiú nézőpontjából mutatja be, szokatlanul tárgyilagos, mégis megrendítő nyelven. Nemcsak a magyar, hanem az egyetemes világirodalom egyik alapműve.

Lehet, hogy furcsa lesz, de a téma tekintetében az egyik legmegrázóbb mű a közelmúltban született, és Zoltán Gábor nevéhez fűződik. A könyv címe Orgia, és ha szabad egy tanács, akkor csak erős idegzetűeknek ajánlott.

6. Nádas Péter: Emlékiratok könyve (1986)

A kortárs magyar irodalom egyik monumentális alkotása. Szerelem, testiség, emlékezet, történelem és identitás összetett szövedéke. Komoly szellemi kihívás, de aki elmerül benne, rendkívüli irodalmi élményben részesül.

Na igen, de akkor hol van a másik két Péter, nevezetesen Eszterházy és Hajnóczy? Különösebb hozzáfűznivaló úgy vélem, ennél a pontnál nincs, mert holnapig sem fejeznénk be.

7. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (1942)

Az emberi kapcsolatok, a barátság, az árulás, a hűség és az idő múlásának regénye. Két idős férfi találkozásán keresztül bontakozik ki egy egész életet meghatározó konfliktus. Filozofikus és rendkívül olvasmányos.

Máraival kapcsolatban talán annyi, hogy ha már toplistázunk, akkor inkább az Egy polgár vallomásait vagy a Hallgatni akartam című könyvet szúrnám be, de vitathatatlan a teljes életmű értéke.

8. Ottlik Géza: Buda (1993)

Ottlik utolsó, posztumusz megjelent regénye. Az emlékezés, az idő, a személyes identitás és az emberi kapcsolatok kérdéseit vizsgálja. Az Iskola a határon után különösen érdekes olvasmány.

Ez egy érdekes választás, viszont lehetne inkább Csáth Géza vagy Füst Milán, de Bródy Sándor, Gion Nándor és Konrád György, erdélyi vonatkozásban pedig Karácsony Benő, Mózes Attila vagy Bálint Tibor munkássága is említést érdemelne.

9. Krasznahorkai László: Sátántangó (1985)

A 2025-ös irodalmi Nobel-díjas író egyik legfontosabb műve. Egy széteső közösség történetén keresztül mutatja meg a reménytelenséget, az emberi kiszolgáltatottságot és a társadalmi illúziókat. Különleges, sűrű nyelvezete és sajátos atmoszférája miatt nem hétköznapi olvasmány.

Igen, Krasznahorkai Sátántangója kétségtelenül a magyar irodalom legfontosabb művei közé tartozik, de kiegészítésképp akkor szólni kell talán Bodor Ádám életművéről, különös tekintettel a Sinistra körzetre és az Érsek látogatására, de említhetjük ugyanitt Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényét, vagy akár Parti Nagy Lajos Hősöm tere című művét is.

10. Szabó Magda: Az ajtó (1987)

Az emberi kapcsolatok, a szeretet, a bizalom, a titkok és a bűntudat egyik legmélyebb irodalmi feldolgozása. Egy írónő és házvezetőnője különleges kapcsolatán keresztül tárul fel két ember egymásra utaltsága. A magyar irodalom egyik nemzetközileg is legelismertebb regénye.

Elérkezve a végéhez, első látásra két következtetés is levonható: az egyik, hogy finoman fogalmazva a ChatGPT a jelek szerint enyhén fogalmazva hímsoviniszta szempontok mentén rangsorolja a magyar szerzőket, mert másképp miért került volna be egyetlen női alkotóként Szabó Magda, ráadásul ő is az utolsó helyen.

A másik, hogy az MI jelen esetben nem szereti a költészetet, mert az utasítás nem vonatkozott egyértelműen prózára. Az első felvetéssel kapcsolatosan maradjunk annyiban, hogy szerencsére bőven találunk a magyar irodalomban jelentős női szerzőket, Szendrey Júliától Polcz Alaine-ig és Galgóczi Erzsébettől Rakovszky Zsuzsáig. Ami a költészetet illeti, lehet, hogy jobb is, ha ezúttal külön választódott, mert lehet, hogy csak több bonyodalmat okozott volna, hisz a magyar irodalom berkeiben e téren is rendkívül széles a paletta: Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, Pilinszky János, Weöres Sándor, Petri György, Kovács András Ferenc, Czóbel Minka, Nemes Nagy Ágnes, Károlyi Amy, Szabó T. Anna, … és még hányan meg hányan.

Röviden, egy ilyen kísérlet arra is jó, hogy rájöjjünk, kvázi lehetetlen rangsorolni a magyar irodalmi műalkotásokat. Sokan vagyunk sokfélék, mindenki mást és másképp olvas, ezért lehet egyszerűbb lenne zárásként újabb segítséget kérni, ezúttal nem a mesterséges intelligenciától, hanem egy klasszikustól. Krúdy Gyula így fogalmazott: „Semmink sincs – csak múltunk van, és múltunkban gyönyörűen zengő nyelvünk.” Kiegészítve, nyelvünk ma is velünk van, magában hordozva jelenünket és jövőnket. Vele és általa élünk. Mindig és mindenkor.

Kapcsolódó

„Isten éltesse a magyar nyelvet!”

Kelemen Hunor azt írta, „a magyar nyelv napján jusson eszünkbe, hogy nem mindig volt természetes magyar dalt énekelni, magyarul beszélni”.

Kelemen Hunor magyar nyelv napja magyar nyelv RMDSZ