Pszeudomottó: „Ha az olvasó mégis hasonlóságokat fedezne fel a szöveg és a hazai/külföldi valóság között, az mindössze annyit tesz, hogy a maszol.ro fogyasztótábora intelligensebb… mint maga gondolta.”

Zsákutcában az élet másként zajlik: inkább csak eltelik, félhangos regiszterben múlik elfele. Ilyen ez a mienk is, a Tűzoltó utca; forgalmát átutazó nem zavarja, itt jönnek és mennek a népek, célirányosan. Megérkezés, elstartolás – ennyi a dinamika.

Vegetációja dús, mindenképp zöldebb a belváros egyéb részeinél, s ebben a zsákjellegen kívül ludas a Malomárok, meg a lakótömbök szellős, mondhatni lezser megoszlása. De most inkább a faunáról lesz módom írni bővebben: patkány, az kevés, mert aránylag sok a macska, de emiatt a feketerigók is ritkábbak, csak az ügyesebbje vészel át. Sündisznó is előfordul néha, leginkább a madarak viszik a prímet.

Egyre bátrabb galambpopuláció, megszeppent verebek, mátyásmadár, rucák, varjak dögivel, és mintegy három-négy esztendeje sirályok. Nem több, mint két-három pár. Van már kedvenc háztetőjük-kéményük. Érkezésükkor a varjak előbb meglepődhettek, annyira nem tudtak mit kezdeni a nem őshonos fajjal, hogy csak távolabbról méregették őket. Aztán elkezdődött a hajkurászás, a légicsata. Lentről nehéz eldönteni, hogy éppen ki a nyerő, de abból, hogy időnként visszatérnek a sirályok, és hangosan bejelentkeznek, gyanítom: mindegyre döntetlen a mérkőzés, esetleg enyhe intruder-győzelem, de inkább szakaszdiadalok. Mert a fogócska ott fenn, a berepülések, egymás röppályájának „súrolása” továbbra is napirenden van. És az a benyomásom, mindig a varjak kezdik.

Miközben a háttér rendre változik, felhősből verőfénykék szikrázássá, félárnyékos bodordíszletté, az előtérben változatlan elánnal dúl a kiszorítósdi. A meccsnek az egyre merészebb galambok a nettó nyertesei; öt-hatfős csapataikat egyre ritkábban kergetik meg a varjak, így viszont a verebek szorulnak a bokrok közé, mert létviteli leírás szerint mindig a legkisebb szív. Most éppen ők. De ez a mini ökorendszer ettől még egyensúlyban van (leszámítva az évről-évre egyre csípősebb szmogot és a szintén hatványozódó zajszennyezést, pontosabban dacára mindennek), vagy legalábbis keresi-óhajtja az ahhoz fogható állapotot. Még.