Sokan azt hiszik, a jótékonykodáshoz elég pusztán gazdagnak és jószándékúnak lenni. Mások – köztük nagy írók is –  állítják, hogy a szegények szíve és sovány pénztárcája hamarabb megnyílik az emberbaráti ügyek iránt, mint a dúsgazdagoké. Mert „könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába” (Máté evangéliuma).

Jeff Bezos és a hozzá hasonló krőzusok komoly adakozási gondjairól olvasva meghökken az ember. Annyi baj és nyomorúság van kis bolygónkon, és ha mindent nem is lehet pénzzel elrendezni, megoldani, de azért jelentős előrehaladást lehetne elérni az emberiség nyomorát felszámolandó, amennyiben a nagyon gazdag emberek és országok hajlandóak lennének erre.

Évezredes közhely, mert általános tapasztalat, hogy a gazdagság általában együtt jár az álszentséggel és a krónikus képmutatással, de Jeff Bezos egyik legújabb kijelentésén komolyan elgondolkodtam. Azt állítja planetáris szatócsboltunk üzemeltetője, hogy még életében szétosztja mesés vagyonának nagy részét és mindenféle emberbaráti ügyekre szánja csekély, jóval több, mint százmilliárd dolláros vagyonát. Ilyenkor az ember gúnyosan elhúzza a száját. Igen ám, de Bezos folytatja, és nem mond butaságot! Azt állítja, hogy az a nagy bökkenő, hogy vagyonának szétosztása legalább akkora munkába fog kerülni, mint annak idején annak megszerzése, mert ha az ember ilyen léptékben segíteni akar nagyon meg kell gondolja, hogyan és mit csináljon.

Tény, hogy világunkban nemcsak az életunt milliomosfeleségek „charity event”-jei, de általában mindenféle jótékonykodás túl van szervezve. Kezdjük a lehető legnagyobb léptékben: gyakran hallani a hírekben micsoda mesebeli összegeket ajánlanak fel a gazdag országok kormányai az éhezés felszámolására a világon. Ugyanazokban a hírekben azt is hallhatjuk, hogy hány ezer gyermek hal meg éhen – naponta. Az ember őszintén szorong és sajnálkozik, de nem számol. Mert ha számolna, hamar rájönne, hogy amennyi pénzt az elmúlt évtizedekben például csak Afrikára szánt a világ, sokkal jobb állapotban kellene lennie a Fekete Kontinensnek, és ez közelről sincsen így. Annyira nincs így, hogy az élelem és a vízhiány miatt milliók, akár tízmilliók kelhetnek útra a következő években, évtizedekben.

Hogyan lehetséges ez? Hol van a sok pénz? Józan paraszti ésszel számolva fejenként sok kiló élelem, sok liter víz kellene jusson a szenvedőknek, még sincsen ez így. Nem is lehet! Először is ott van az Egyesült Nemzetek, meg minden más a feladatba bevont nemzetközi  szervezet, kormányzati hivatal és civil NGO saját hatalmas költsége. Félre ne értsenek, nem korrupcióról beszélek én itt – az már csak a lehetséges ráadás –, hanem a felhasznált bürokrácia és logisztika hatalmas önköltségeiről, melyeket természetesen a legmagasabb, tehát a legköltségesebb nyugati szabványok és sztenderdek szerint számolnak és érvényesítenek. Aztán közbejön a szétosztás nehézsége vagy teljes reménytelensége, a burjánzó regionális, helyi rendszerszintű korrupció, a hadurak önkényeskedése, mindenféle politikai huzavonák és végül a felajánlott és elköltött gigantikus összegekből egy szem kukorica vagy rizs, egy marék liszt nem jut el sokfelé az éhezők kezébe, ezért a világ minden segítőkészsége mellett is éhenhalnak.

Ugyanez ismétlődik meg napjainkban Földünk megmentése érdekében, a klímaváltozás elleni harcban. Óriási pénzeket költenek el a kormányzatok – az adófizetők zsebéből természetesen –, és egyes aggódó milliárdosok is mélyen a zsebükbe nyúlnak, mégsem lehet a bolygót megmenteni, ahogy például a kihalófélben lévő fajokat sem lehet. Hatalmas iparággá fejlődött a klímakonferenciázás, a filantrópia vagy az állati fajok megmentése, az élőhelyek kékítése-kizöldítése. Minden esetben a végtelenül bonyolult rendszer feléli erőtartalékait, bármilyen nagyok is legyenek azok. Nem az a hihetetlen tehát, hogy a jótékonykodási szükségletek pénzigénye egy feneketlen kút, hanem az, hogy mennyire nincs arányban a millió emberbaráti projekt végeredménye a befektetett erőforrásokkal.

Jeff Bezosnak igaza van: sziszifuszi munka lesz vagyonát jó célokra elkölteni. Ha valamihez, ehhez biztosan sok szerencsét kívánok neki! Nemrég Elon Muskot hordta le a sárga földig az ENSZ főélelmezési biztosa, mondván, hogy Musk vagyonának töredékéből bolygónk összes éhezőjét jól lehetne lakatni. Elon azonnal visszavágott: üres vádaskodások helyett inkább mondaná meg pontosan a főbiztos úr hogyan és miként lehetne a feladatot megoldani, és amennyiben világtápláló projektje meggyőző és hiteles lesz, akkor ő, Elon Musk gondolkodás nélkül fizeti a számlát. Sajnos, a főbiztos úr hallgat és a pontos tervvel azóta is adós. Persze, ha most megszólalna, már késő, hiszen időközben Elon Musk egy halom pénzt kidobott a gyanúsan csődtömegnek tűnő kedvenc projektjére, a Twittere, így nem biztos, hogy a világ kenyerére is neki még futja. Remélem, hogy Jeff Bezos ügyesebb lesz az adakozásban. Kíváncsian figyeljük.

Kép forrása: Wikipedia