Horthy jött a fehér lovon, a magyar kormány Pegasuson – szólhatna a Beatrice jól ismert dalának 21. századi átirata, amennyiben beigazolódik, hogy a magyar hatóságok valóban használták újságírók, aktivisták, ügyvédek, üzletemberek ellen az NSO Group nevű izraeli kibercég okostelefonok feltörésére alkalmas kémprogramját, a Pegasust . Egy nemzetközi nyomozás során, amelybe tizenhét szerkesztőség – így a Washington Post, a Guardian, a Süddeutsche Zeitung, a Die Zeit, a Le Monde mellett az ügyet magyarul bemutató Direkt36 – kapcsolódott be, azt próbálták feltárni, hogy kiket figyelhettek meg az NSO kémprogramjával.

Megfigyelési botrány kapcsán ismerősen csenghet az NSO név, hiszen egy betűben tér el tőle az NSA (National Security Agency, magyarul Nemzetbiztonsági Ügynökség), ami szintén botrányos világhírre tett szert 2013-ban. Edward Snowden volt CIA-alkalmazott szigorúan titkos NSA-dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amiből kiderült, hogy az amerikai titkosszolgálat, illetve a brit kommunikációs figyelőszolgálat (GCHQ) széles körben figyelte az emberek mobilhívásait és internetes tevékenységét például a PRISM programmal. 2015-ben Snowden egy BBC-s interjúban állította, hogy a GCHQ brit hírszerző ügynökség olyan technológiával rendelkezik, amihez elég egy titkosított üzenetet küldeni a célszemély telefonjára, és a Hupikék törpikék (úgynevezett Smurf Suite) munkába is lendülnek: a lehallgatáshoz Leske (Nosey Smurf – eredeti jelentése szerint: kíváncsi, indiszkrét törp) segítségét veszi igénybe a kémprogram, bekapcsolja a telefon mikrofonját és hallhatóvá teszi mindazt, ami a telefon körül zajlik; Ábrándoska (Dreamy Smurf) képes ki- és bekapcsolni a telefont a tulajdonos tudta nélkül; Paranojás törp (Paronoid Smurf), egy önvédelmi eszköz gondoskodik róla, hogy elhitesse a technikussal és azzal, aki gyanút fogott, hogy minden a legnagyobb rendben van; Törperdész (Tracker Smurf – eredeti jelentése szerint: nyomozó, nyomkövető törp) feladata a helymeghatározás…

Az említett példák a világon bevetett megfigyelési eszközök tengeréből kikandikáló jéghegy csúcsát jelentik, de egyben jelzik is, hogy a totális megfigyelés vagy ennek szándéka rég nem áll távol a világ kormányaitól. Edward Snowden a Pegasus-ügy kapcsán mégis úgy látja, hogy túlmutat a kémkedés eddig ismert szintjén. A Die Zeitnak adott interjúban így fogalmazott: „A Facebook is kémkedik utánunk, de ezek nagyrészt csak kereskedelmi célú programok. Amit viszont itt látunk, az túlmutat a kémkedés azon szintjén, amit eddig ismertünk. Ezek az emberek teljesen átveszik a telefonok feletti irányítást, és azok ellen fordítják, akik használják ezeket az eszközöket, de valójában már nem ők birtokolják a telefonjukat”.

Az NSO állítása szerint a kiberfegyvernek minősülő kémprogramot kizárólag kormányoknak és állami szerveknek adják el, amit csak terrorizmussal és a legsúlyosabb bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásokban lehet használni. A tényfeltáró újságírók szerint egyebek mellett emiatt merült fel a gyanú, hogy a magyar hatóságok is használták a Pegasust, mivel a Forbidden Stories nevű tényfeltáró újságírói hálózat és az Amnesty International (AI) jogvédő szervezet birtokába jutott adatbázisban – állításuk szerint – az NSO ügyfeleinek tevékenységéhez kötődő 50 ezer telefonszám között több mint 300 Magyarországhoz kötődik. Ezek között beazonosítottak legalább négy újságírót (a Direkt36 két munkatársát, Panyi Szabolcsot és Szabó Andrást, Dercsényi Dávidot, a Hvg korábbi újságíróját, valamint egy negyedik újságírót, aki neve elhallgatását kérte), Varga Zoltánt, a Centrál Médiacsoport tulajdonosát (akit már régóta értek támadások kormányzati körökből), Simicska Lajos oligarcha fiát és egyik legközelebbi bizalmasát, ügyvédeket, aktivistákat, de a magyar kormány olyan korábbi államtitkárát is, Aszódi Attilát, aki a Paks II. miatt került szembetűzésbe Süli János miniszterrel. Amennyiben ezeket az embereket valóban megfigyelték a kémprogrammal, az a program visszaélésszerű használatát igazolja.

Mi jöhet még nem tudom, olyan, mint egy rémálom – szól a cikk elején megidézett Beatrice-dal találó passzusa…

A Pegasus-botrány egyre csak dagad, napról napra újabb civilekről, újságírókról, politikusokról derül ki, hogy megfigyelhették a kémszoftverrel, amit egyébként észrevétlenül, a tulajdonos tudta nélkül képesek a telefonra telepíteni, sok esetben teljesen hétköznapi alkalmazásokon keresztül. Aki a megfigyelés áldozatává válik, annak hozzáférnek a telefonján tárolt adataihoz, fényképeihez, videóihoz, e-mailjeihez, egyéb üzeneteihez, de még azokhoz a titkosított applikációkon keresztül történő beszélgetéseihez is, amik megjelennek a készülék kijelzőjén. Világszerte hullámokat ver az ügy, amiben több autokrata rendszer figyeltetett meg a kémszoftverrel olyan embereket, akiket gyakorta a rendszer ellenfeleiként tartanak számon. Bár a tényfeltáró csoport által Pegasus-ügyfelekként beazonosított kormányok hárítanak, köztük a magyar kormány is, akárcsak maga az NSO Group, egyre több lépés és fejlemény – bizottságok felállítása, kivizsgálások indítása világszerte, a cég artikulálódó megnyilatkozásai – azt sugallják, hogy nem egy buborékról vagy puszta álhírről van szó.

A kommunizmus alatt is sejtették az emberek, hogy sokakat megfigyelnek, azonban a rendszerváltást követően, amikor ezekre fény derült, még azokat is megdöbbentette a megfigyelés mértéke és az aljas módszerek megannyi formája, akik erre egyébként számítottak. Ma úgy látszik, ugyanaz a helyzet, csak a módszerek még kifinomultabbak, még átfogóbbak, még alantasabbak. Demokratikus államban terroristaként és bűnözőként tekinteni az újságírókra, ügyvédekre, aktivistákra, totális megfigyelésnek alávetni őket a telefonjaikon keresztül súlyos bűn, összeegyeztethetetlen a demokrácia alapelveivel. Mégis egyre több a bizonyíték, hogy ez a szomorú, mindennapi valóság.

Utálod az egész 21. századot?

(Borítókép: Pixabay.com)