A közmondás szerint minden rosszban van valami jó, de sajnos a járvány ezt is átírta: minden rosszban van valami még rosszabb.

Először kötelező elszigeteléssel, kijárási tilalommal, távolságtartással vertek éket az emberek közé, majd az oltással osztották táborokra és állították egymással szembe a vakcina támogatóit, illetve annak ellenzőit.

Papíron ugyan még ott van a semlegesek tábora, de ők inkább azok az álsemlegesek, akik azzal kezdik mondókájukat, hogy „nem vagyok sem oltáspárti, sem oltásellenes, de...”, ezután pedig elmagyarázzák, hogy miért van igaza egyik vagy másik tábornak.

De a vakcinacirkusz eddigi leglátványosabb mutatványát a köztudottan oltásellenes, jelenlegi világelső teniszező Novak Djokovics produkálta, aki úgy gondolta, hogy kijátssza az amúgy is szigorú ausztrál beutazási szabályokat, és oltatlanul lép be abba az országba, ahol a 16 év feletti lakosság 90 százaléka már két vakcinán is túl van, és ahol a be nem oltott, nem ausztrál állampolgároknak nincs semmi keresnivalójuk.

A járványba rendesen belefáradt déliek azonban kíméletlenül kitartottak elveik mellett, senkivel nem kivételeztek. Így a hosszas és szánalmas egészségügyi, jogi és politikai huzavona után a kontinensország bevándorlási minisztere visszavonta Djokovics vízumát. Ezzel egyébként az ausztrálok jelentős többsége maximálisan egyetért, amiben nincs semmi meglepő: bár a 26,5 millió lakost számláló országban „alig” 2500 halálos áldozatot követelt a járvány, mégis irtózatos árat fizettek a lakosok. Igaz, nem emberéletben, hanem elszigeteltségben.

Ausztrália ugyanis köztudottan az egyik legszigorúbb és leghosszabb ideig tartó korlátozásait meghozó ország. És miközben tavaly nyáron a delta variáns egy nap alatt változtatta szellemvárossá az ötmilliós Sydneyt, addig Klaus „Ionopot chivanoc” Iohannis örömittasan mondta a mikrofonokba, hogy „Sikeres volt az oltáskampány, gyakorlatilag legyőztük a pandémiát!”

Aztán később, amikor az „ősi román földön” a negyedik hullámban naponta ezrével vitte el az embereket a járvány, a politikumot jobban lefoglalta a Bukarestben zajló hatalmi harc, mint azok sorsa, akik a húsosfazék közelébe juttatták őket.

A romániai oltáskampány tehát inkább közelített a kudarchoz semmint a sikerhez, mézesmadzagként jött az oltásért járó fizetett szabadnap, majd a 100 lejes ételjegy. Persze nem mindenkinek, csak azoknak, akik valahogy nagy nehezen beadták a derekukat, és ímmel-ámmal, de végre elmentek oltásra.

Székelyudvarhelyen például 2800 személy lett jogosult az oltás utáni ételjegyre, melyek utólagos kiosztása „amíg a készlet tart” alapon most hétfőn kezdődött meg. De csak az első 975 igénylőnek, ugyanis csak ennyi utalványt küldtek a székely anyavárosba. Akik pedig már tavasszal, felelősségteljesen elmentek és beoltatták magukat, azoknak utólag sem jár sem fizetett szabadnap, sem ételjegy. Ez Románia, ahol az oltottak között is vannak oltottabbak.

Vajon mit tenne a kormány, ha idén októberig az adófizetők alig egyharmada fizetné be az éves adóját? Az állam ugyan megteheti, hogy lecsukja mindazokat, akik nem tettek eleget eme kötelezettségüknek, de ettől még nem telne meg a kincstár. Szerintem hatékonyabb lenne valami kedves gesztus, természetesen csakis a „későkásáknak”, a lelkiismeretes adófizetőket meg egye a fene, amiért elsiették a dolgot…

Úgy gondolom, hogy egy 30-40 százalékos kedvezmény hallatán egymást vernék le az emberek, hogy megszabaduljanak a pénzüktől. Bár az országot ismerve, könnyen lehet, hogy ugyanezt a hatást fejenként két miccsel és egy sörrel is el tudják érni.

A manelét majd letöltjük ingyen az internetről.

(Nyitókép forrása: Pixabay)