Megváltoztathatja az internetezésünket és az adatgyűjtést, -feldolgozást az Apple által kicsivel több mint két hete bevezetett 14.5-ös számú iOS verziója, legalábbis az optimistábbak szerint. Aki frissítette az iPhone-ját, a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb kontrollt kapott afelett, hogy az egyes applikációk követhessék-e a tevékenységét. Különösen a Facebooknak, a Google-nek és a többi nagy techóriásnak lehet kellemetlen és ellenkezik piaci érdekükkel, hogy a felhasználók letilthatják, hogy az applikációk követhessék őket, amikor más alkalmazásokat használnak.

A „Kérje meg az alkalmazást, hogy ne kövesse” választásával az Apple letiltja az alkalmazást a készülékazonosító használatáról, az iPhone-hoz rendelt véletlenszerű betű- és számsorozatról, amelyet arra használnak, hogy az alkalmazások és a weboldalak között nyomon kövessék a felhasználók tevékenységeit. A Verizon Media médiakutató vállalata, a Flurry Analytics, amely kétmilliárd készülék beállításaihoz fér hozzá, arra jutott, hogy mindössze a világ iOS-felhasználóinak 13 százaléka adott engedélyt tevékenységük követésére.

A digitális nyomkövetés bevett gyakorlat. Nincs szükség világméretű koronavírus elleni oltáskampányra – ahogy egyes összeesküvés-elméletekben hívők gondolják –, hogy a tűvel az emberi szervezetekbe juttatott chipek révén nyomon követhetők legyenek az emberek: azt minden további nélkül elvégzik az okoseszközeink, digitális készülékeink és a rajtuk futó alkalmazások. Most csak néhány példát mutatok be, amelyekben pusztán a metaadatok (pl. egy telefonhívásnál nem a beszélgetés tartalma, hanem „csak” a hívás időpontja, hossza, a hívó és hívott készülék adatai…) felhasználásával olyan bizalmas információk tudhatók meg, amelyeket nem feltétlenül osztanánk meg másokkal, netán egy technológiai céggel.

Az okostelefonok giroszkópja érzékeli a telefon térbeli helyzetét, hogy éppen hogyan tartjuk a telefont. Csak ennek a szenzornak a „figyelése” elárulja, hogy felhasználója milyen rendszeresen nyúl a telefonjához, milyen hosszú ideig használja (vagy éppen nem használja) azt, de egy aktívabb felhasználó esetében, aki a telefonjával kel és azzal is fekszik, szó szerint még az alvási szokások is kikövetkeztethetők ebből az adathalmazból. Ha a giroszkópot kombináljuk a gyorsulásmérővel, szintén további információk tudhatók meg a telefon használójáról. Hogy sétál-e vagy kocog, hogy hány lépést tesz meg eközben, netán biciklivel vagy autóval közlekedik, esetleg éppen repül… Mindezt valós időben monitorozza a telefon.

Tegyük fel, hogy az adott telefonon a GPS-e is be van kapcsolva, ami további értékes adatokkal szolgál: elég összevetni a telefon (és így tulajdonosa) tartózkodási helyét egy valamire való digitális térképpel, és máris kiderül, hogy az illető éppen hegyet mászik, netán a tengerparton nyaral. De ugyanakkor az is kiderül, hogy szokott-e moziba járni (csak össze kell vetni a mozik térbeli helyzetét a telefon térbeli helyzetével, illetve meg kell vizsgálni az adott helyszínen töltött tartózkodási időt) vagy inkább a színházat kedveli, hogy milyen rendszeresen jár ezekre a helyekre. Hogy sportkomplexumokba, edzőtermekbe, wellnessbe, kávézókba, koncertekre, könyvtárakba, kórházakba jár-e? Megtudható, hogy hol dolgozik (aki heti 5 nap, napi 8 órát bent tölt a munkahelyén, annál pont ez a rendszeresség az „árulkodó” jel), hogy hol lakik (hol „alszik” a telefon? Ahol a „gazdája”).

Ha mindezt hálózati összefüggésben vizsgálja egy algoritmus, figyelembe véve a készülékek egymáshoz való viszonyát is, akkor nemcsak az tudható meg, hogy hol volt kávézóba a felhasználó, hanem több adat esetében akár az is, hogy éppen azzal a baráttal, ismerőssel társalgott, akivel egy héttel korábban moziban volt és akivel egyébként kéthetente edzeni jár egy konditerembe. Sejtésem szerint ezekből az adatokból „leleplezhető” lehet, aki kettős életet él, vagy aki netán rendszeresen megcsalja férjét, feleségét. Persze ezekhez már szofisztikáltabb feltételrendszerek kellenek, mint amiket itt felsoroltam, de akár az olvasó is elgondolkodhat, hogy mik lehetnének ezek (a valós élet és valós helyzetek is inspirálóak lehetnek ehhez).

Most csak szinte a legbanálisabb és leghétköznapibb adatokból villantottam fel párat, amiből fontos információk tudhatók meg egy felhasználóról a digitális lábnyoma alapján. De a telefonok ennél több szenzorral és „érzékelővel” rendelkez(het)nek: kamera, mikrofon, ujjlenyomat-olvasó, barométer, magnetométer, fény-, hő- és páratartalom-érzékelő… Arról nem is beszélve, hogy mennyi adatot osztunk meg a közösségi oldalakon (s mennyit gyűjtenek még azon felül!). Az életünk nyitott könyv az okostelefonunk és sok techóriás előtt. Erre, ez ellen nem kellene valami oltás?

(Borítókép: Pixabay)