A kapunyitás óta eltelt két év alatt – koronavírus-járvány ide vagy oda – nagyjából 200 ezer embert vonzott Székelyudvarhelyre Fazakas Szabolcs Mini Erdély Parkja, jelentős erkölcsi és anyagi profitot hozva nem csak az ötletgazdának, de a helyi turizmusnak is.

Igazából az elmúlt időszak egyetlen olyan megvalósítása volt, ami jó hírét vitte Székelyudvarhelynek, jó fényben tüntette fel az egyre szélesebb körben lesajnált, és a jelek szerint egyre nagyobb sebességgel vesztébe rohanó székely anyavárost.

Csakhogy egy ekkora tömeg fogadása nem kevés fejtörést okoz, főleg, ha a biológiai szükségletek kerülnek szóba, ráadásul egy olyan helyen, ahol a szennyvízhálózat működtetése évek óta megoldatlan kérdés. Pedig a beruházás már három éve elkészült, azonban a mindenben és mindenkiben összeesküvést látó Gálfi Árpád polgármester nem volt hajlandó átvenni, fizetni sem akart, helyette szabályos ámokfutásba kezdett.

És beindult a cirkusz: feljelentések, perek, DNA-s kivizsgálás, bizalomhiány, gyanakvás, kirúgások, bosszúállás, visszahelyezés, na meg az eredeti szerződés kétszeresére duzzadó büntetőkamatja.

Volt és van itt minden, amit egy valamire való szappanoperából vétek lenne kihagyni.

A legutóbbi fejleményről szóló hír pár napja érkezett, amikor kiderült, hogy a szejkefürdői szennyvízhálózat átvétele újabb hónapokkal tolódik, ami annyit jelent, hogy a Szejke-ügyet továbbra is gyomorforgató szag lengi be…

Ebből lett elege Fazakas Szabolcsnak, aki a közösségi oldalán közölte, hogy ezt a határidőt még megvárják, de ha márciusig nincs megoldás, fogja a makettjeit, és odébb áll. Akadt településvezető, aki azonnal jelezte: tárt karokkal várja! De villámgyorsan reagált közösségi oldalán az udvarhelyi polgármester propaganda-gépezete is, amely a „pontos tájékoztatás érdekében” vehemens ellentámadásba kezdett. Unalomig koptatott klisék kerültek bejátszásra: elmúlt 30 év (RMDSZ), elmúlt nyolc év (korábbi polgármester), na meg az ellenfél befeketítése („engedett a politikai nyomásnak, a helyi politikai játszmák eszközévé vált”). Várhatóan eme sorokra is azt mondja majd, hogy politikai megrendelésre születtek...

Úgy tűnik azonban, hogy a felelősségvállalásban ritkán, a dolgok kimagyarázásában viszont remekül teljesítő Gálfi Árpád ezúttal (is) ritka nagy öngólt rúgott. A lájkokat korábban százasával gyűjtő városvezető támogatottsága egy ideje mélyrepülésben van. A néhány tucatnyi kötelező és érdek-lájkok mellett újabban alig találni szimpátialájkot a posztjai alatt. Ezúttal is azok a posztok örvendenek nagyobb támogatottságnak, amelyek szerint nem kéne újabb embereket eltántorítani attól, hogy tegyenek a városért. Hogy nem kéne további értékes embereket elveszíteni az ilyen belharcok miatt. És hogy a pereskedésből is alább lehetne hagyni.

A sors iróniája, hogy nem kell a Szejkére menni, ha valaki egyhelyben akar toporogni, mert nincs, ahol elvégezze kisebb-nagyobb szükségleteit. A városvezetésnek hála, Udvarhely központjában is lehet szorult helyzetbe kerülni, esetleg valamelyik vendéglátóegységben keresni a szükségmegoldást. Ugyanis a belvárosban nem találni közvécét. Ami van, azt lakat alatt tartják.

Erre (is) lehetne mondani: tesznek rá!

(Nyitókép forrása: Mini Erdély Park/Facebook)