banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Mellélövés

Van úgy, hogy az ember mellélő. De ritkább, hogy Románia legnagyobbként számontartott hím barnamedvéjét terítse le találatával. Mondhatni kuriózum. Mert hát legnagyobb medvéből egyszerre csak egy van, ugyebár. Ez az igencsak sikeres-sikertelen mellélövés nemrégiben sikerülhetett az Ausztriában élő Josef-Emanuelnek, Liechtenstein hercegének, a Liechtensteini Hercegség uralkodója unokaöcsének. Az Agent Green környezetvédelmi szerint közleménye szerint a Kovászna megyei ozsdolaiak egy bocsos anyamedve kilövését kérték a Botos Vadásztársaságtól a vadkárok miatt; a szervezet szerint a herceg egy garázdálkodó bocsos anyamedvét kevert össze egy, az erdő mélyén élő hím medvével.

A romániai Agent Green környezetvédő és az ausztriai VGT állatvédő egyesület közös közleménye szerint a kilőtt medvét Arthurnak hívták és vélhetően nemcsak Románia, hanem az Európai Unió legnagyobb barnamedvéje lehetett. Arthur király volt a maga módján. 17 éves volt, az erdő mélyén élt az Ojtoz–Ozsdola NATURA 2000 Természetvédelmi Területen. A közleményben közzétett dokumentum szerint Arthur a tetemen végzett mérések alapján 592,8 pontot ért el a trófeavadászatban elérhető maximális 600 pontból. Ez egy rekord pontszámnak számít Gabriel Păun, az Agent Green elnöke szerint. A király egy herceg áldozataként végezte.

Egy kártevővel kevesebb, vélekedett valaki. Az összes medvét ki kellene lőni, szőtte tovább a gondolatot másvalaki. Sőt, a bölcselő szerint a medvéket védőkkel kellene megetetni a medvéket. Jó felé halad az ország, ha a medve élete fontosabb, mint az emberé vagy a haszonállatoké, szólnak tovább az érvek. Mások szerint az lett volna méltányos, ha a medve vitte volna magával a túlvilágra meggyilkolóját. Vagy netán az ő fejét lőtték volna le a nyakáról. Sőt, vadászhatott volna a saját anyukájára is. Vagy saját magát is kilőhette volna. Az internet népe seperc alatt megoldja a problémákat egy-egy magvas, félreértést ritkán tűrő megjegyzéssel. Szörnyű, hogy az itt felsorolt „javaslatok”, amelyek reakcióként születtek a hírre, nemhogy nem oldanák meg a valódi problémát, hanem további „mellélövéseket” és értelmetlen agressziót szülnének.

Hatalmas probléma, hogy a medvék a gazdaságokban garázdálkodnak és megölik a haszonállatokat. Veszélyes, hogy sípályákon vagy éppen az utcán sétálva medvébe botolhatunk. De az is felelőtlenség és roppant kockázatos, hogy egyes emberek etetik a medvéket. És persze az is égbekiáltó, hogy valaki „tévedésből” kilője az ország legnagyobb medvéjét. Megoldandó kihívás, hogy a medvepopuláció a lehető legkevesebbszer konfrontálódjon az emberekkel, de nem jelent megoldást a medvék kilövése. Egyrészt az ökológiai hatása messze tovagyűrűzne a medvék kiirtásának, ugyanis a természet és a tápláléklánc olyan összetett hálózat, amiből egy olyan jelentős csomópont eltávolítása, mint a medvepopuláció, jelentős, előre talán ki sem számítható következményekkel járna a környezetre és a biodiverzitásra nézve. Na persze nem mintha a túlszaporodott medvepopuláció lenne a harmónia alapja… Másrészt viszont az erdők, és így a medvék életterének irtása, a klímaváltozás, és számos más emberi tevékenység következménye a megnövekedett medvepopuláció. Részben nekünk, embereknek köszönhető, hogy a nagyvadak egyre közelebb merészkednek a településekhez, és gyakorta szemeteskukákat túrnak szét és fosztanak ki, vagy éppen haszonállatokat ölnek meg.

Jelentős részben a mi sarunk ez, mert ennek az ökológiai hálózatnak mi magunk is részei vagyunk. A jelek szerint olyan formáló csomópontjai, akik az egész rendszert átalakítják, lehetőség szerint a maguk javára. Csak ez nem mindig sikerül zökkenőmentesen, további bonyodalmak nélkül. A „medvekérdést”, bárhogy is próbáljuk kezelni, jó eséllyel mellélövés lesz belőle.

(Borítókép: Agent Green)

Kimaradt?