A napokban volt másfél éve, hogy hazaküldtek bennünket az egyetemről egy hónapra, mert úgyis hamar vége lesz az egész koronavírusnak. Milyen szép idők is voltak azok, épp befejeztük az első vizsgaidőszakot, tavaszodott, beindult az élet és a bulik a városban … mintha csak tegnap lett volna. Végül pedig megérkezünk a jelenbe, másfél év bizonytalanság után a lezárások és korlátozások közepette.

Ma pedig végleg megkoronázták az elmúlt másfél évet, mikor bejelentették, hogy nem, mégse kezdődik hagyományosan az oktatás, még az oltottaknak sem. Dühösnek és mérgesnek kellene lennem, de igazából már rég nem érzek semmit, se dühöt, se haragot. Teljesen felesleges lenne az egész, lényegében már csak mérhetetlen nagy csalódást és elkeseredettséget érzek magamban.

Másodév elején még elfogadtam, hogy online oktatás lett, tavasszal is, hisz döcögött az oltás és annak a menete is. Tavasszal már bizakodóbb voltam, hogy nah, megkaptam az oltást, hátha ősztől kicsit beindul minden és újra olyan lesz, mint régen, ha nem is teljesen, de legalább egy kicsit. Fel is csillant a remény, kaptunk is egy bejelentést, hogy van esély a f2f (face-to-face) hagyományos oktatásra, ha be vagyunk oltva vagy épp hajlandóak vagyunk folyamatosan tesztelni magunkat. De a sötétből, az apró betűs részben, már ott leselkedett az új, sokkal fertőzőbb, fiatalabbakra veszélyes Delta variáns.

*amúgy, ha már görög betűk, nem pályázom rá és nem is akarom kigyűjteni a csuklómon lévő görög írás betűit, mint ahogyan Thanos az ékköveket a Marvel filmekben … ha egy mód van rá*

Lassan két éve küzdünk ezzel az egésszel, és szinte semmi nem változott, max annyi, hogy most már nemcsak a vírust, hanem az oltást is lehet tagadni vagy megkérdőjelezni mindent IS. Mert ugye van oltás, aki kéri kapja … a karjába, a combjába vagy épp a kagylóba, lényeg, hogy a papír legyen meg. De kérdezem én, hogy mit ér a papír, ha semmilyen előnnyel nem jár, még egyetemre se járhatok, mondjuk elmehettem volna fesztiválozni, meccsekre és még külföldre is. De három online szemeszter után a negyedik félév is online lesz, mármint hibrid … enyhítve a csalódottságomon, viszont az igazolvány, a papír még mindig nem jó semmire. Talán csak egy dologra jó, arra viszont én Zewát szoktam használni.

Lehet jönni, hogy igen, nem szabad diszkriminálni az oltatlanokat az oltottakkal szemben, mindenki egyenlő, mindenki és minden IS szép és jó, mindenki jogosul mindenre és huooo, diszkrimináció! De mégis sok kérdés felmerül és felmerült bennem a másfél év során, leginkább mióta oltani lehet és tudunk ezt-azt erről az egészről. Egyre több és több kérdés jár a fejemben, amire kapok is és nem is válaszokat, mikor kitől és mikor honnan. A baj csak az, hogy én már meguntam a kérdéseket feltenni és a válaszokat keresni. Elfáradtam, nem fizikailag, hanem mentálisan és motiválatlan is vagyok, ami, valljuk be, teljesen jól jön így az utolsó évem kezdete előtt.

Még mindig reménykedem, hisz ki tudja, lehet a mesterit talán már f2f kezdeni. Hátha addig megtanulunk együtt élni ezzel az egésszel, és elfogadjuk, hogy ez a korona itt lesz velünk (ha létezik, ha nem … döntse el mindenki magának), amíg világ a világ, és amíg az el nem sivatagosodik.