A golfról írni most, hogy majdnem tömegsporttá avatta az elnöki reklám, túlontúl kézenfekvő lenne: a pálya is – bármily változatos domborzattal és madárpopulációval rendelkezzék – behatárolt, majdhogynem kiszámítható terep. Hogy kevéssel Iohannis „ajánlása” után jött a hír, miszerint golfütővel tisztáztak nézeteltérést holmi hazai polgárok, ez csak a véletlenre fogható.

Akkor már inkább a szörf, melynek van ugyan több változata is, de önmagában izgalmasabb: főleg ha időnként te vagy a hullámok lovasa, néha a deszka, olykor a háborgó tenger. Mert így érzed át teljes (m)értékben, plenárisan ezt az őszi kavarodást; a negyedik hullám taraját, az októberi számlák dagályát, a köz hangulatának fodrozatát nehéz egyetlen, statikus pontról szemlélni. És előnytelen: a golfnál, ahogyan olvastam, ha elbaltázod – milyen bárdolatlan kifejezés egy finoman előkelő sport rovására! –, van rá mód, hogy újra elvégezd az ütést, igaz, hogy büntetőpontokkal jár, de ott a korrekció esélye. Ha elszámoltad a hullámot, akkor bizony legfeljebb a vigaszágon próbálkozhatsz, csak épp lehet, másodjára nem lesz oly remek a teljesítmény, ha a tenger + szél kevésbé dinamikus víztömeget bocsát rendelkezésre. Vagy jövőre (feltéve, hogy van még tenger, akad szél, és a szörfdeszkát nem kellett zaciba vágni).

Ígéretéhez híven a kormányfő végre eljutott a tengerpartra, idényzárásra ugyan, de hát egy miniszterelnöknek ez elnézhető. Egyetlen megjegyzése a túl rövid szezonra vonatkozott, hogy akkor nem ártana az idényt határainál fogva kijjebb tolni; pénzügyisként biztosan a part menti vállalkozásokra gondolhatott, a turizmusra, mely húzóágazatként továbbra sem vált be, főleg hogy a bolgárok már idén is sportszerűtlenül olcsóbban kínálták minőségibb szolgáltatásaikat.

Saját vizekre visszaevezve, a politikai válság hullámverése, bár alig turbózható, ezen a héten még fokozódni fog. Ám mintha azt az érzetet keltenék a fejlemények, hogy hétfőre, szeptember 26-ra hirtelen kitisztul az égnek boltozatja, zephyrré szelídül az orkán, totális indián nyár költözik a lelkekbe, győztesek és alulmaradtak egymást átölelve nézik, amint tanyát ver a tájban a harmónia, közben szemükből (temperamentumtól függően) potyog-patakzik katarzisnak könnye.

És lesz elszámoltatásnak hulláma is, ha valaki most ellazult az idilli mélázásban, ripsz-ropsz kapja össze magát: a csődös oltáskampány felelőseit azonnal és szigorúan vonják majd kérdőre; sóhajtozásukat vagy bűnbánó sirámukat hallani nem fogjuk, mert belevész a vakcinalottó győzteseinek diadalittas rikoltozásába. Már megint hullámon vagyunk!