Igaza van Rostás Péter István rovatbeli kollégámnak: rázzuk fel kicsit a nyári uborkaszezont. De most nem geopolitikával vagy a körülötte zajló korrekt és értelmes vitával, melyre alkalmasabb lesz a közeledő ősz, mikoris, körkérdés vagy akár a Maszol Vélemény rovatának kerekesztal-beszélgetése formájában a legégetőbb geopolitikai témákat körbejárhatnánk – a magunk és olvasóink okulására, egyben örömére. Ez egy hirtelen jött, de komoly javaslat.

Az őszre nemcsak azért érdemes várni, mert az események előrehaladtával mi magunk is egyre többet fogunk tudni, és ezért okosabbak leszünk, hanem főleg azért, mert az ősz után a tél következik. A tél pedig nem nyár, amint azt a nagy gondolkodó, Băsescu elnök szellemi hagyatékából tudjuk, de, ha úgy tetszik visszanyúlhatunk akár La Fontaine A tücsök és a hangya állatmeséjéig is.

Mert most még nyár van, sokat zenélnek a tücskök, sokat és nagyokat mondanak a politikusok és a (geo)politikai elemzők, a brüsszeli bürokraták pedig még annál is többet, de a tél majd mindent leegyszerűsít. Nincs kétsége efelől senkinek, szorong is a világ eleget, mit hoz a tél? A forró fejűek megnyugszanak, a bankárok és a könyvelők számolnak, és az is lehet, hogy politikai beismeréseket, átírt narratívákat, újrafogalmazott külpolitikai dogmákat is hozhat majd az utcákon tomboló téli vihar. Meglátjuk. De azt ígértem, most nem politizálok.

Még nyár van, és míg tehetjük, beszéljünk inkább a szerelemről! Pontosabban annak skandináv istennője, Freyjának a megjelenéséről, egy karcsú, hatmázsás rozmárhölgy formájában a norvég partokon. Ez a Freyja ugyan nem elefánt a porcelánboltban, de elviselhetetlen teher a  motorcsónakok és kis jachtok számára, melyekre felmászik napozni, legalábbis amíg az alatta levő vízijárgány el nem süllyed, aztán odébbáll és újabb csónakot választ magának.

Ezt a bajuszos, hatszáz kilós szépséget a legkevésbé sem érdekli, hogy mit ír a névadójáról a Wikipédia. Ott az áll, hogy a szépség, a szerelem és a termékenység istennőjeként laza erkölcsű volt, ha egyáltalán számon lehet kérni a mi fogalmaink szerinti erkölcsöt egy pogány istennőn, teszem hozzá én. Milyen is lehetett volna más? Mert nagy baj van, és főleg nagy baj lesz, ha már a termékenység istennője is szigorú, kedvetlen matrónaként viselkedik! Persze, elismerem, az mégiscsak túlzás, hogy az istennő egy szép nyakékért állítólag négy törpével töltött volna együtt egy-egy éjszakát, persze jobban kellene a skandináv mitológiát ismerni ahhoz, hogy az ember helyesen megítélje, hogy mit is csinálnak ezek odafenn, a magas északon?

Mindenesetre erre a hatmázsás Freyjára biztosan nem lehet azt mondani, hogy könnyű nő lenne. Ezt az elsüllyedt csónakok tulajdonosai, illetve azok biztosítótársaságai akár eskü alatt is tanúsíthatják. De nem ez a baj. A baj az, hogy a szakemberek véleménye szerint Freyja egyre inkább stresszelt állapotba jutott, vagyis ideges lett. No, nem az alatta összerogyó-süllyedő csónakok húzták fel Őistennőségét, hanem a társadalmi média áldásaként hirtelen jött hírnév kellemetlen következménye, a körülötte tolongó és őt fényképező, vele szelfiző rajongók tábora idegesíti őt egyre inkább. Sokkal könnyebb testtömegű társnőivel van néminemű tapasztalatom, ezért nem is jó arra gondolni mi történhet, ha egy hatszáz kilós hölgy egyszer csúnyán kiborul. Itt abbahagyom a tréfát, mert a norvég hatóságok sem tréfálnak. Azt mondják, ha az emberek többszöri hivatalos felszólításuk ellenére sem értik meg, hogy ne menjenek annyira közel Freyja-hoz, akkor a felelőtlen emberek miatt a hatóságok kénytelenek lesznek…

És kénytelenek voltak Freyját örökre elaltatni! Vagyis a termékenység és szépség, a szerelem istennőjének most éppen rozmártestben való megnyilvánulását megölték. Mert az emberek nem hallgattak a jó szóra, és egyáltalán nem fogták vissza magukat még Freyja érdekében sem. Egyszerűen nem vették komolyan a hatóságok figyelmeztetését. A társadalmi médiában volt azért néhány civil felszólítás, hogy aki igazán szereti Freyja-t az többet ne menjen közel hozzá és másokat is erre figyelmeztessen, de ezek meglehetősen magányos hangok voltak, mint mindig, mindenben az emberiség történetében.

Az egyenletnek volt néhány változatlan tényezője, például az emberek túl felelőtlen önzése és a norvég hatóságok túl felelős intézkedésre való erős hajlama, úgyhogy ha ezekből extrapolálunk, komoly okom volt aggódni Freyjáért. És a szövevényesnek látszó geopolitikában is sokszor úgy dől el országok, népek sorsa, mint ennek az ártatlan rozmárhölgynek az esetében, mert a szeretet nevében már sokan mártíriumot szenvedtek. A geopolitikában a szeretet megfelelője a történelmi felelősség hangoztatása, ami gyakran még a sima felelőtlenségnél is pusztítóbb és veszélyesebb.

Azt kívántam Freyjának, hogy minél hamarabb találjon vissza társai közé, és minél messzebb ússzon az emberektől és csónakjaiktól, húzódjon minél távolabb az emberek rajongó „szeretetétől”!

Hiába...

(Nyitókép: képernyőmentés)