Kiviszem a kisfiunkat a kutyánkkal együtt a tömbházunk mögötti domboldalra, ahol a kóborkutyák a madarak segítségével szétterítették a környező szemeteskukák tartalmait. A sárga virágok mellett ott sárgállik az óriáskinder-doboz, bomlik-foszlik a pelenka, repül a műanyagzacskó… Tegnap volt a Föld napja.

Az a benyomásom, hogy a korosztályom, a 20-30 évesek úgy nőttünk fel, hogy belénkivódott: a környezetet, a Földet védeni kell. És bár jelentős szerepe volt ebben a szüleink, oktatóink nevelésének is, talán mégis többet jelentettek ebből a szempontból azok a rajzfilmek, amelyek érzékenyítettek – divatos megfogalmazással élve – a természetvédelemre, felhívták a figyelmünket a klímaváltozás veszélyeire.

Ilyen például A bolygó kapitánya (eredeti cím: Captain Planet and the Planeteers) amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amelyben Gaia, a Föld istene látva, hogy az emberek nem törődnek eléggé a Földdel, öt varázsgyűrűt ajándékoz öt fiatalnak, a Planétásoknak. Mindegyik gyűrű más-más erőt képvisel: tűz, víz, szél, föld és szív. Tulajdonosaik ezeket külön-külön is használhatják, de erejüket egyesítve megjelenik Bolygó kapitány, egy erős, okos, természetfeletti erővel bíró szuperhős.

Az Albert mondja… a természet jobban tudja (eredeti cím: Albert sagt… Natur – aber nur!) című magyar–német televíziós rajzfilmsorozat gyorsan pörgő, ijesztő zenei aláfestéssel levetített képkockái, amelyek egy-egy környezeti téma veszélyeit villantják fel, ma is élesen bennem élnek, és emlékeztetnek a környezetszennyezés életveszélyes következményeire. Albert a természet világába kalauzolja a nézőket és játékosan mutatja be a Föld élővilágát. Betekintést nyerhetünk az ember okozta természeti károkba és azok következményeibe.

Az Egyszer volt… (eredeti cím: Il était une fois…) rajzfilmsorozat földig érő, őszszakállás bácsijától és a többi szereplőtől annyit tanultam az életről, a világ működéséről gyermekkoromban, mint kevés másik tanáromtól (pedig kiváló tanáraim voltak, akiknek nagyon sokat köszönhetek). Az Egyszer volt… francia ismeretterjesztő rajzfilmsorozatok különböző témákat járnak körül. Az Egyszer volt… az ember az emberiség történetét mutatja be a Földön megjelenő élet első formáitól kezdve egészen napjainkig. Az Egyszer volt… a világűr részletesen bemutatja a világűrt. Az Egyszer volt… az élet az emberi test mesés története, míg az Egyszer volt… Amerika a kontinens benépesítésének története. Az Egyszer volt… az ötlet nagy találmányok és feltalálók életét mutatja be. Az Egyszer volt… a felfedezők részletesen bemutatja a világ nagy felfedezőinek történetét. Ebbe a sorba illeszkedik a sorozat környezetvédelmi kiadása, ami Egyszer volt… a Föld címmel a föld tájait, éghajlatát, kulturális és környezetvédelmi problémáit tárja a gyermekek elé. A sorozatcsalád legutóbbi tagjának 2008-ban volt a bemutatója, így lemaradtam korábban róla, de már tudom, hogy mit fogok nézni a közeljövőben…

Bár úgy látom, hogy még bőven van hova fejlődnie a korosztályomnak is a környezetvédelmet illetően, mégis úgy érzem, hogy valamivel tudatosabbak vagyunk a témában, mint a korábbi generációk, és mintha hangosabban, aktívabban tennénk ennek érdekében. Igazán nincs könnyű dolgunk, hiszen a fogyasztói társadalom bőven nyakon verte/veri a kezdeményezéseket. Mintha már egy kicsit a bőrünkön is éreznénk a következményeket. Mintha a Föld segélykiáltása olyan magas frekvenciájú lenne, amit inkább a gyermekek és fiatalok képesek meghallani. Szelektív hulladékgyűjtés, takarékos izzók, újrahasznosítás, hulladékmentes élet (zero waste), vega/vegán életmód, vegyszermentesség, biogazdálkodás, komposztálás, karbonsemlegesség, megújuló energia – csak egy pár kulcsszó és dolog, ami olyan változásokat igényel, amibe könnyebb belenőni, mint korábbi szokásainkat merőben átalakítani.

Ma még sok teendőnk van, senki nem dőlhet hátra. Jobban oda kell figyelnünk a Földre, mert ez életbevágó számunkra és az élővilág számára. A kisfiamnak is elmondom, amit a témáról tudok. És megmutatom majd neki ezeket a régi rajzfilmeket, hogy rádöbbenjünk majd közösen: milyen rég tudjuk, hogy baj van, mégis milyen nehezen és lassan megy a változás, a változtatás. Remélem, hogy nekik majd jobban sikerül. Hogy még sikerülhet nekik. Arra fogom tanítani, hogy nem elég, ha a Földnek csak egy napot szentelünk, ha csak akkor vesszük komolyan a kihívásait. A Földre, a természetre minden egyes nap figyelnünk kell!