Mennyit kell fizetni? – nagyjából ez a kérdés foglalkoztatja a romániai átlagfogyasztót, amikor arról kell döntenie, hogy milyen szolgáltatót választ a gáz és a villamosenergia piacáról. Idén január 1-től teljes egészében liberalizálták a romániai energiapiacot, fél évvel azelőtt, tavaly július 1-től pedig a földgáz árát is. Az energetikai szakembereket tömörítő Intelligens Energia Egyesület (Asociația Energie Inteligentă) tanulmánya szerint július 1. után az elektromos energia ára 10 százalékkal nőhet, míg a gázért kb. 20 százalékkal fognak többet számlázni a szolgáltatók, amennyiben az egyetemes szolgáltatási rendszerben maradnak az ügyfelek. Ez a két információ (szabadpiaci viszonyokra való átállás, illetve a drágulás „maradás” esetén) egyértelműen abba az irányba kell(ene) elbillentse az egyszeri fogyasztót, hogy éljen a szabadpiaci verseny nyújtotta lehetőséggel.

De!

És akkor itt van egy hatalmas de, ami a pozitívnak tűnő hír ellenére fejfájást okozhat a fogyasztóknak. Mondjuk azt könnyen levághatja szinte bárki, hogy jó lenne megfontolni a szolgáltatóváltást vagy legalább a saját szolgáltatónál történő szerződésmódosítást. Kb. eddig a döntésig könnyű a történet. A végén lesz még könnyű, de oda bonyolult út vezet. Szóval tegyük fel, hogy eldöntjük, meg akarjuk tudni, hogy melyik szolgáltatóval járnánk a legjobban, de hogy derítsük ezt ki? Az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) egy összehasonlító oldalt biztosít a fogyasztók számára, ahol összevethetik az igényüknek megfelelően a gázszolgáltatók, illetve a villamosenergia-szolgáltatók ajánlatait. Ezeken a román felületeken a fogyasztók ki kell válasszanak pár opciót, ami már könnyen elbizonytalaníthatja őket. 

Az áramszolgáltatók esetében az még talán meglesz, hogy a háztartási fogyasztói típusba tartoznak (tip client: casnic), még az ajánlat dátumának a kiválasztása sem jelent gondot, az ajánlat típusánál (tip ofertă) viszont már kétségeik támadhatnak: az egyetemes szolgáltatási rendszert (oferte serviciu universal) vagy a szabadpiaci szolgáltatást (oferte concurențiale) válasszák? Előbbi szolgáltatást csak a legnagyobb piaci szereplők nyújthatnak, de nekik is vannak szabadpiaci ajánlataik is. Itt tehát érdemes vagy a „bármelyik” (oricare) vagy a szabadpiaci szolgáltatást választani. A megyét kell még kiválasztani, hogy kWh-ban kifejezve nagyjából mennyi az átlagfogyasztás, beírni az ennek megfelelő jelenlegi számlaértéket, a feszültségszintet (a három lehetőség közül: înaltă tensiune, medie tensiune, joasă tensiune – a legtöbb felhasználónak az utolsót kell választania, az alacsony feszültséget). Itt már sokszor hiába kutatna a hétköznapi fogyasztó középiskolai fizikaórás emlékei között, csak nem sikerülne elővakarni, hogy miként is van ez a feszültségszintekkel, ami további feszültséget okozhat. Ki kell választani, hogy az ár differenciált legyen-e az órák szerint (pl. lehetséges, hogy eltérés legyen a nappali és az éjszakai órákban fogyasztott villanyáram között), illetve, hogy az ár fix vagy változó legyen az ajánlat ideje alatt. További kiegészítő lehetőségek közül is választhat az érdeklődő: hogy milyen módon küldjék a számlát, milyen rendszeresen, hogy az áramforrás megújuló energiaforrásból származzon-e, ilyenek. Megítélésem szerint emellett az egyszerű feleletválasztós „teszt” mellett sokan legalább annyira megizzadtak már, mint érettségi közben.

Aki azon izgul, hogy esetleg valamit rosszul kattintana, az jó, ha tudja, hogy elég kiválasztani a megyét és az ajánlat dátumát, megnyomni a „compară ofertele” gombot és az összehasonlító ajánlatlista így is megjelenik. Az ANRE kilistázza a szolgáltatók ajánlatait növekvő ár szerint (elől tehát a legjobb ár jelenik meg). Ha eddig sikerült is eljutni, innentől a fogyasztónak el kell döntenie, hogy szerződést köt a legelső, legjobb ajánlattal rendelkező, de számára teljesen ismeretlen céggel, vagy újabb kutatásba kezd, hogy mondjuk az első 5-10 helyen álló cég esetében rákeres, hogy mikor jött létre a cég, hány kliense van, mennyire megbízható, netán használ-e zöldenergiát.

A közelmúltban mi is úgy döntöttünk, hogy alávetjük magunkat ennek a kínzásnak. Két nagy cégnél voltunk (egyiknél a villany-, másiknál a gázszerződésünk volt), de szerettük volna, hogy ha már váltunk, egy cégtől kapjuk mindkét szolgáltatást. Ilyen esetben sokszor kedvezőbb ajánlatot adnak a cégek, ez viszont tovább nehezíti a döntést. Végül csak három cég ajánlatát vetettük össze: a két nagy szolgáltatóét, ahol már volt szerződésünk, illetve egy számunkra korábban ismeretlen, de egy alapos és körültekintő barátunk által javasolt szolgáltatóét, amelyik az ANRE ajánlásai alapján is a legjobb ajánlatok között volt. Ekkor tovább nehezítette az összehasonlítást, hogy hiába írják oda egy kWh árát (nem beszélve arról, hogy a gáz esetében az elfogyasztott köbmétert szintén kWh-ban vagy MWh-ban kell kifejezni), mert például esetünkben a nagy szolgáltatóknál a beírt becsült fogyasztásnak megfelelő végső ár megközelítőleg kétszer, két és félszer magasabb volt, mint a becsült kWh-fogyasztás összeszorozva a feltüntetett egységárral. Ez azért lehet, mert az egységárba nem számolják bele a TVA-t, a különböző szállítási és terjesztési költségeket, a szerződés napi árát stb. Kicsit olyan, mintha a benzinkutaknál azt írnák ki, hogy 2 lej literje, de amikor fizetni kell, kiderül, hogy 5-6 lejbe kerül literenként, mert kőolajkutakat kellett fúrni, finomítani kell a nyersanyagot, fizetni a munkásokat, a szállítási költséget (a benzint: haha)… Türelmesen kiszámoltam és összevetettem ezeket a három szolgáltató esetében (a végül választott szolgáltató egyből a végső árat mutatta), s ezeket pedig összehasonlítottam a jelenlegi költségeinkkel. Meglepődtem, hogy a számláink szerint mind a villany, mind pedig a gáz kWh-kénti egységára az elmúlt időben hónapról hónapra emelkedett (fizetett összeg/elfogyasztott kWh). A fél napi kutatómunka után bebizonyosodott, hogy a barátom és az ANRE ajánlata szerinti szolgáltató lesz a legjobb választás számunkra, így már „csak” véghez kellett vinni az akaratunkat: szolgáltatót váltunk.

És innen meglepően leegyszerűsödött a folyamat. A cég honlapjára fel kellett tölteni néhány dokumentumot (korábbi számlák, személyigazolvány, a lakás adásvételi szerződése vagy telekkönyvi kivonata), be kellett írni a becsült fogyasztás értékét (ennyi kutatás után ez már pofonegyszerű volt). Innentől kezdve a cég jelezte, hogy pár napon belül küldik a szerződést, ami nemsokára meg is érkezett. Az aláírandó papírok között – amiket digitálisan küldtek el – volt egy kérvény, ami alapján ők felhatalmazást kaptak arra, hogy a korábbi szolgáltatóinktól kérjék a szerződésünk felbontását. Nem kell tehát kellemetlenkedni a korábbi cégeknél, elintézi a váltást az új szolgáltató.

Persze a héten hívott mindkét korábbi szolgáltató, hogy megkapták a kérést, miszerint felbontanánk velük a szerződést. Hirtelen lett volna erősen személyre szabott ajánlatuk, amiket meg is hallgattam, de még az új, legjobb ajánlatuk is alulmaradt a friss szerződéseinkhez képest. Papírforma szerint bölcs döntést hoztunk, de az idő majd eldönti ezt. A liberalizáció tehát egy jó lehetőség, de amíg az ember odajut, hogy eldöntse, mely szolgáltatót választja, addig könnyen beleőszül a folyamatba. De ha ez megvan, onnantól kezdve már rendkívül egyszerű a váltás.

(Címlapfotó: a szerző felvétele)