Ember legyen a talpán, aki eligazodik a médiadzsungelből származó információrengetegben, ezért kísérletet tettem talpon maradni, ergo kézbe vettem az európai nagy sajtó írásait (francia, angol, német olasz) az elmúlt egy hétről. Minden (is) van benne, Amerika, Európa, Oroszország, Kína, teljes káosz, felkapkodás, gyors légzés. Van viszont az egész áradatban egy hihetetlenül érdekes „pirosfehérkékcsillagos” vonal: a félelem, a pánik és deriváltjai. Furcsa módon, az ésszerű, higgadt, a józan ész futtatását félretéve, olyan érzelmi hatásokat kiváltó bombázásnak vagyunk kitéve, amelyek értelemszerűen maguk után vonják az összes lehető konteó születését, a bizalmatlanságot, s mint láttuk ezt nálunk is decemberben, a teljes kiszámíthatatlanságot.

Két axiómából induljunk ki: 1. az emberi természet nem változik; 2. a történelem mindig, nagyon szabályosan ismétlődik, különböző (torz) ruhákat öltve magára.

Elemezhetünk, találgathatunk, taktikákat építhetünk, stratégiai játékszabályokat ötvözhetünk, a két axióma konstans és örök marad. Ezért nagyon időszerű ismertetni egy olyan könyvet, amit valamikor az egyetemen kötelező olvasmányként (a „szégyen elvégezni az egyetemet anélkül, hogy ezt a könyvet elolvasd” kategóriából, ahogyan ezt egyik professzorunk ecsetelte anno) kezeltek, és nagyon helyesen.

Jean Delumeau La Peur en Occident (XIVe–XVIIIe siècles), A félelem Nyugaton a 14–18. században című műve átfogó történeti elemzés a félelem társadalmi, vallási és kulturális szerepéről a késő középkortól a kora újkorig. A könyv négy fő tematikus részre bontható:

A félelem világa. Delumeau tárgyalja a félelem meghatározó szerepét a középkori és kora újkori európai társadalmakban, ismertetve a természeti veszélyeket (járványok, éhínségek, háborúk, természeti katasztrófák), amelyek állandó bizonytalanságot teremtettek, ugyanakkor foglalkozik az ismeretlentől való félelemmel, amelyet démonokkal, boszorkányokkal és túlvilági erőkkel társítottak.

A kollektív félelem forrásai. A társadalmi instabilitás, a pestisjárványok és a háborúk állandó szorongást keltettek. A boszorkányperek, az eretnekség üldözése és a vallási fanatizmus szintén hozzájárultak a félelmek fokozódásához, mindaddig a pontig, amíg a hatalmi struktúrák a félelmet használták társadalmi kontrollra.

A félelem szimbolikus megjelenése. Delumeau részletesen vizsgálja a pokol és az utolsó ítélet ábrázolását az egyházi művészetben és prédikációkban, amelyekben a démonok és boszorkányok alakja különösen fontos szerepet játszott a tömegek félelmének fenntartásában úgy, hogy az ördögképzetek fejlődése és a vallási bűntudat mechanizmusai kerülnek előtérbe.

A félelem legyőzése. A könyv végén elénk tárja azt, hogy miként csökkent fokozatosan a félelem szerepe a 18. században: az új tudományos és filozófiai irányzatok (felvilágosodás) elősegítették a racionális gondolkodás térnyerését, illetve az egyház is fokozatosan enyhítette a túlvilági büntetésről és démoni fenyegetésekről szóló tanításait.

Ami igazán elgondolkodtató, de nem meglepő az, hogy Jean Delumeau következtetéseit könnyen vetíthetjük a mai világra. Az általa bemutatott történelmi mechanizmusok – a félelem szándékos fenntartása, társadalmi kontrollként való alkalmazása és annak fokozatos átalakulása – ma is relevánsak, nézzük csak:

• globális járványok (COVID-19, madárinfluenza stb.);
• klímaváltozás és természeti katasztrófák (erdőtüzek, hurrikánok, tengerszint-emelkedés);
• politikai és gazdasági instabilitás (háborúk, infláció, migrációs válság);
• technológiai fenyegetések (mesterséges intelligencia, megfigyelési rendszerek, kibertámadások).

A lényeg valójában nem változott: a társadalom kollektív félelmei továbbra is a túlélési ösztönhöz kötődnek, de a konkrét témák az adott történelmi korszakhoz igazodnak. A középkorban az egyház és az állam használta a félelmet társadalmi kontrollra. Ma ezt a szerepet részben a média vette át:

• az újságírói és politikai diskurzusokban gyakori a pánikkeltés és túlzó narratíva;
• a közösségi média felerősíti az érzelmi reakciókat és a félelem alapú híreket (például összeesküvés-elméletek, fake news);
• a 24 órás hírcsatornák és online portálok folyamatosan „katasztrófatudósításokat” közvetítenek, mert a félelem jobb elköteleződést és nézettséget generál!

Jean Delumeau meglátásai szerint a középkori egyház úgy használta a pokol és az ördög képét, hogy a hívek alávetettségben maradjanak. Ma a médiában a klímaválság, a járványok vagy a gazdasági krízis hasonló szerepet tölthet be: egy olyan állandó félelmi állapotot teremt, amely befolyásolja az emberek döntéseit és viselkedését.

Mi az, amit tehetünk ebben a helyzetben?

Delumeau a felvilágosodás korában látta a félelem visszaszorulását, amikor a tudomány és a racionalizmus teret nyert a babonákkal és vallási dogmákkal szemben. Ma mit tehetünk ez ellen?

Erősítsük, a kritikai gondolkodásunkat és médiaértésünket (például a hírek forrásainak tudatos ellenőrzése).

A tudományos tényalapú diskurzust helyezzük előtérbe a hisztériával szemben!

(Nyitókép forrása: Wikipédia)