Két romániai hír járta be az országos és a nemzetközi nyilvánosságot, és mindkettő arról tesz tanúbizonyságot, egy egyeseknek a szabályok azért vannak, hogy legyen, amit felrúgniuk. Méghozzá úgy, az alapvető emberi jóérzés is hiányzik belőlük és a Hippocratis Jusjurandumnak hátat fordítva nem a beteg életének megmentése, hanem a saját zsebük megtömése a fontos. Szó szerint. 

Elevenítsük fel tehát röviden a két megbotránkoztató esetet.

* Folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása miatt előzetes letartóztatásba helyezték a suceavai megyei sürgősségi kórház onkológiai osztályának vezetőjét. Az orvos ellen azt követően indult eljárás, miután egy beteg családja bejelentette, hogy az ellátásra szoruló személy kezelését hónapokig késleltették, és csak azután hagyták jóvá, miután a beteg pénzt adott az orvosnak. Időközben a kórházban megtudták, hogy más rákos betegeknek is „borítékot kellett adniuk” a kezelésért. Az ügyészek tetten érték az orvost kenőpénz elfogadása közben.

* Az ügyészek szerint 2017-től 2022 augusztusáig egy iași-i orvos 238 holttestekből kiműtött vagy ismeretlen eredetű szívritmus-szabályozót ültetett be pácienseinek, nem törődve azzal, hogy ez jelentős egészségi kockázatot jelent, akár végzetes kimenetelű is lehet a betegek számára. Az eddigi bizonyítékok szerint az orvos egy egész hálózatot működtetett, több egészségügyi dolgozó is segített neki hozzájutni a beültethető készülékekhez, amelyek egy részét holttestekből műtötték ki, a vonatkozó törvényi előírások betartása és a hozzátartozók hozzájárulása nélkül.

Ha a kedves olvasó még nem ocsúdott fel döbbenetéből, akkor vélhetően nincs ezzel egyedül, mert ugyanígy a döbbent (vagy inkább cinkos?) csend honol az egészségügyi minisztériumban is a két eset kapcsán. Igaz ugyan, hogy az egészségügyi tárca kiadott egy olyan közleményt, amelyben elmondták, a törvény tiltja, hogy a halott betegekből operáljanak ki és másoknak ültessenek be orvosi eszközöket, de ezt akár a miniszter úr a hajára is kenheti, ettől sem a rendszer nem változik meg, sem a kétségbeesett és kiszolgáltatott betegek nem érzik magukat nagyobb biztonságban, mert jól tudják: legközelebb, amikor orvoshoz fordulnak, ugyanúgy a zsebükbe kell nyúljanak és még így sem biztos, hogy túlélik a kórházi kalandot.

A két felháborító és mélyen megdöbbentő, a gyökeres változás és változtatás után kiáltó két egészségügyi botrány sem volt elegendő ahhoz, hogy Románia egészségügyi minisztere kiálljon a nyilvánosság elé és azt monda: elég volt, ne tovább! Még ez sem elég ahhoz, hogy az ország irányításáért és a különböző rendszerek, jelen esetben az egészségügyért felelős legfőbb tisztségviselő a betegek mellé álljon és biztosítsa őket arról, hogy legalább próbálnak mindent megtenni azért, hogy az élet szolgálata legyen az első a gyógyintézetekben és ne Mammoné. Egyszerűen elképesztő nemtörődömséget sugall mindaz, amiképpen most Alexandru Rafila viselkedik, és ez csöppnyi jót sem jelent a betegeknek, akiket ismét magukra hagytak. 

A fejlődés útján így is döcögősen haladó romániai egészségügyi rendszer szolgáltatásaira rákényszerülő polgárok joggal követelhetnék, hogy amiképpen a nyilvánosságra került két eset kapcsán felhorkant a média, hátha némi változás történik és a döntéshozók belátják, valamit tenni kell, és ezúttal az emberek, a betegek javára. De talán most is azoknak van igazuk, akik csak keserűn legyintenek és jól tudják, nem lesz itt semmi látnivaló, kérem szépen, a jövő hónapban, jövőre, öt év múlva ugyanúgy zsebbe nyúlós és zsebbe dugós lesz a gyógyulás. Merthogy sem nyilvános kiállás, sem országos stratégia nincsen arra, hogy miképpen lehetne az ilyen morbid eseteket megakadályozni, nem is beszélve a csúszópénzek egyszerűbb, kevésbé látványos, de sokkal sűrűbb adok-kapokjáról.

Tévedés lenne azonban az általánosítás bűnébe esni. Tudjuk jól, hogy vannak nagyon sokan, akik nemhogy nem kérnek, nem is fogadják el a hálapénzt. Az ilyen esetek azonban az ő becsületükön is foltot ejtenek, mert az emberek fejében elsősorban nem az fordul meg, ha orvoshoz kell menniük, hogy biztos egy becsületes gyógyítóhoz kerülnek, hanem az, hogy most vajon ez mennyibe fog kerülni. Ez ívódott belénk, az emberekbe, akik sokszor nem is mertnek orvoshoz menni, mert nincs pénzük, amikor pedig már muszáj menniük, sokszor késő… A becsületes orvosok munkáját így feketíti be az a sok haszonleső, aki még a páciens halálos ágyán is ellenőrzi a beteg zsebeit, nehogy ott maradjon valami apró. 

Ebből a helyzetből kellene valahogy felállni. Nem lesz könnyű, főleg ha az egészségügyi minisztérium még mindig nem fogta fel, nagyon nagy a baj és országos, rendszerszintű változtatásokra van szükség, valós tartalommal megtöltött hatékony tájékoztatási kampányra, a szabályok és ellenőrzések szigorítására, de legfőképp arra, hogy a miniszter ne hallgasson, hanem kiálljon és elmondja, ő az emberek oldalán áll. Főleg hogy a nép juttatta őt oda, ahol épp van. 

Máskor a kórháztüzek miatt követelték a miniszter lemondását, holott nem volt nyilvánvaló, hogy bármi közvetlen köze lett volna az esetekhez. Most, a suceavai és a iași-i botrányos esetek nyilvánosságra kerülése után sem jelenthető ki, hogy a miniszter a hibás, azt azonban tudjuk, hogy most nem szerencsétlen balesetekről van szó, hanem előre megszervezett, hálózat által működtetett rettenetes tettekről. 

Ha a halott emberekből kioperált és élőkbe beültetett szívritmus-szabályozók, illetve a rákos betegek lehúzása miatt nem is fordult meg az egészségügyi miniszter fejében a lemondás lehetősége, akkor most már a hallgatása, a betegek bűnös cserbenhagyása miatt nyugodtan vehetné a sátorfáját.

(Kép forrása: evz.ro)