Egyelőre minden érintett fél cáfolja azt a sajtóhírt, miszerint a múlt hónapban az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója Moszkvában is járt, hogy megsürgesse a háború befejezését. William Burns (képünkön) állítólag egy ajánlatot is letett az orosz elnök asztalára, melyben Ukrajna területének húsz százalékát ajánlotta fel a békéért cserébe.

Sean Davett, a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának helyettes szóvivője azt nyilatkozta a Newsweeknek, hogy a Neue Zürcher Zeitung értesülése „nem pontos”. A cáfolatok az égvilágon semmit nem jelentenek. Ha most mindenki elismerné a svájci–német lap csütörtökön, magas rangú német külpolitikusokra hivatkozva közölt információját, mit sem ért volna a korábbi titkolózás.

Az említett németországi források állítják: Washington megosztott az ukrajnai háború kezelésében. Míg a CIA-főnök és Joe Biden elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan „gyorsan véget akart vetni a háborúnak, hogy inkább Kínára figyeljenek, ezért ajánlotta fel a területet a béketerv részeként, addig Antony Blinken külügyminiszter és a védelmi tárcáért felelő Lloyd Austin „nem akarta hagyni, hogy Oroszország megússza a szabályokon alapuló béke rendjének lerombolását, és masszív katonai támogatást követeltek Ukrajnának”. A Mandiner portál által is idézett lapinformáció szerint, amikor Ukrajna és Oroszország is elutasította az ajánlatot, Washington Abrams harckocsikat ígért Kijevnek. Az már tény, hogy Egyesült Államok január végén bejelentette: M1 Abramsokat is küld Ukrajnának.

Az orosz agresszió következtében közel egy éve kirobbant háború nem érhet véget béketárgyalás, békekötés, valamiféle megállapodás nélkül. Oroszországot lehetetlen csak Ukrajna fegyveres támogatásával és gazdasági szankciókkal legyőzni, jobb belátásra bírni. Ahhoz a NATO-nak, az Egyesült Államokkal az élen, be kellene szállnia a háborúba. Miután ez utóbbi megoldás a józan ész logikájának és az euroatlanti érdekeknek sem felel meg, marad a béketárgyalás megfelelő pillanatának megtalálása vagy annak kikényszerítése, Washington közbenjárásával. Erre történt kísérlet januárban. Hogy ez a próbálkozás mennyire volt sikeres egyfajta „hangolódáshoz”, azt ma még nem tudjuk.

A Neue Zürcher Zeitung-nak kiszivárogtatott információk középtávon arra talán alkalmasak lesznek, hogy az európai uniós kommunikációban ne számítson szitokszónak, putyinista álláspontnak az amerikai szerepvállalással zajló béketárgyalások szorgalmazása. Anélkül, hogy valamiféle mártírt faragnánk a szociáldemokraták fő erdélyi machinátorából, azért nem árt most újra felidézni, miért is kellett távoznia a kormányból Vasile Dîncunak. A védelmi tárca vezetője egy interjúban azt merte mondani: szerinte tárgyalásokra van szükség egy békemegállapodás eléréséhez az ukrajnai háború kapcsán, de Kijev nem tud egyedül tárgyalni, mivel az ukrán politikusoknak vállalhatatlan a területvesztés. Akkor Klaus Iohannis gyakoribb lapszemlét ajánlott Dîncunak. Csak bízhatunk abban, hogy most az államfő is alaposan átböngészte a Neue Zürcher Zeitung cikkét.

(Nyitókép: Agerpres/EPA)