Az utóbbi években jó néhány ismert, történelmi jelentőségű-értékű torony leégéséhez „asszisztálhattunk”. Leégett a Notre-Dame huszártornya (kereszthajó-tornya) és leégett a koppenhágai börze tornya is. A napokban a közép-franciaországi Limoges városházának óratornya égett le, omlott be a lángtengerbe. Van itt viszont egy nagy különbség! Míg a Notre-Dame és a koppenhágai börzetorony esetében balesetről, pontosabban a tornyokat éppen felújító szakemberek emberi felelőtlenségről van szó, addig a limoges-i városházát felgyújtották!

Többször végignéztem mindhárom torony égésének képsorait és most megpróbálom megfogalmazni, mit érzek? A Notre-Dame esetében természetesen nem tudom magam kivonni bizonyos keresztény-kulturális előítéletek hatása alól: mikor először hírét vettem ennek a szimbolikus és nagy hírű épület égésének, sokan másokhoz hasonlóan, zsigeri reflexből a kereszténység és a nyugati kultúra elleni támadásként értékeltem az esetet. Később megnyugtató volt hallani, hogy „csak” emberi figyelmetlenség okozta a tüzet, és hogy „csak” a huszártorony  égett le nem az egész épület. Persze, a kár így is óriási volt, akárcsak a tűzesetet követő szakmai-közéleti nyilvános vita, hogy akkor a tornyot egy az egyben korhűen rekonstruálják, esetleg modern toronnyal helyettesítsék azt? Végül az előbbi megoldás mellett döntöttek mégis.

A koppenhágai börze tornyának égése érzelmileg sokkal kevésbé hatott rám ugyan, viszont sokan másokhoz hasonlóan az én fejemben is megfordult annak a lehetősége, hogy a kapitalizmus elleni anarchista támadásnak, esetleg a Nyugat elleni iszlamista-fundamentalista terrorakciónak vagyunk a tanúi. Szerencsére később kiderült, hogy ismét „csak” emberi hanyagság okozta a tüzet. A limoges-i városháza óratornyának, impozáns tetőszerkezetének teljes leégésével kapcsolatban most viszont bizonyítottan más a helyzet: ez a tűzeset szándékos gyújtogatás eredménye volt! Most sokan azt mondhatnák: persze, nagyon sajnálatos, hogy az a torony leégett, de azért ne túlozzunk, mégsem volt a Notre-Dame. Ez igaz! A kereszténység egyik legjelentősebb katedrálisával szemben nem csak a limoges-i városházáról, de egyáltalán Limoges-ról sem sokan halottak. De most már fognak, mert hatalmas szimbolikus jelentőséggel bír ezentúl ez az épület!

Minek a szimbóluma? Annak, hogy barbárok élnek közöttünk, európaiak között – beengedtük őket vagy mi lettünk barbárrá, édes mindegy –, és nem tud megvédeni ellenük az európai berendezkedésű jogállam. Annak a szimbóluma, hogy mennyire megroggyant a Nyugat önvédelmi reflexe, illetve védekezési képessége, hiszen Franciaország már egy városházát sem tud a gyújtogatóktól megvédeni! És annak a jelképe is, hogyan térhet vissza egy archetipikus szimbólum a nyugati politikai életbe: a leégetett torony, mint az egyéni árulás és a közösségi tehetetlenség, a társadalmi oszlás jelképe, ugyanakkor az erkölcsi fertő megjelenítése is, hiszen a torony, bármi legyen is a tulajdonképpeni funkciója, mindig szakrális, illetve szellemi magasságokba emelő, az embert a felsőbb hatalmakkal összekötő híd, pontosabban létra, lásd (és olvasd!) a népmeséket vagy Jákob lajtorjájának a bibliai történetét, de természetesen Bábel közismert tornyára is hivatkozhatunk. Ha egy torony leég és összeroskad, magukba roskadnak az emberek, de a demagógok máris hegyezik a fülüket, fenik a fogukat hogyan lehetne a toronyösszeomlásból hasznot húzni...

Mert lehet! Az elnökválasztás, illetve a szélsőjobboldali hatalomátvétel előtt álló francia belpolitika számára a limoges-i városháza leégése ugyanazt az aduászt fogja a szélsőjobb kezébe adni, mint a Reichstag égése a német nemzetiszocialistáknak. Erőteljes vizuális és érzelmi hatású esemény ez, szétpattanásig megtöltve politikai feszültséggel! A szélsőjobb Nemzeti Tömörülés elnöke, Jordan Bardella máris azt állítja, hogy vagy a migránsok vagy a szélsőbal anarchistái lehetnek a gyújtogatók, míg a szélsőbal vezére Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország elnöke természetesen a szélsőjobbot vádolja ugyanazzal. Figyeljük meg: a szélsőjobb feszül egy tűzeset kapcsán a szélsőbalnak – akárcsak a Reichstag égése esetén. Mint a történelemből tudjuk, ott és akkor a kommunisták húzták végül a rövidebbet és szerintem most is elsősorban a szélsőjobb fog profitálni ebből a toronyégésből. Tény, hogy még a legszelídebb embernek is kinyílik a bicska a zsebében, ha egy település polgáraként azt látja, hogy leégetik középületeit, míg a regnáló hatalom a pusztításhoz tehetetlenül asszisztál. Adjuk hát olyanok kezébe a hatalmat, akik nem ódzkodnak elvégezni a piszkos, adott esetben akár a véres munkát – gondolja a polgár, elmegy és szavaz…